FőképNoha a „bevezetés” megnevezés indokolja, hogy vékony, vagyis ne túlzottan vaskos legyen a mű, a címben ugyancsak szereplő „filozófia története” szókapcsolat első látásra kételyeket támasztott bennem a Boros János és Lendvai L. Ferenc szerkesztette tankönyv átfogó jellegével kapcsolatban.

Ám A preszókratikusoktól Derridáig alcím már mutatja, hogy itt alapvetően az európai kultúrkör filozófiai áramlatairól lehet csak szó, és nyilvánvalóan kimarad mind a kínai, mind az indiai és más távol-keleti filozófia.
 
Ennél kicsit nehezebben megmagyarázható viszont, hogy például az amerikai gondolkodók közül miért szinte kizárólag a már globalizálódott világ bölcselőinek gondolatai kerülnek említésre, vagy hogy az európaiakra meglehetősen nagy hatást gyakorolt arab filozófia miért marad teljesen ki a különböző korszakok fő eszmeáramlatainak és azok forrásainak taglalásából.
 
Ám a cél, úgy gondolom, szentesíti a hiányosságokat, hiszen másképp miként lehetett volna elérni, hogy az európai filozófia ténylegesen rövid, lényegre törő, mégis kellően széles körű, a filozófusok főbb gondolatait érthetően magyarázó története megszülessen.
A szerzők, Áron László, Boros János, Garai Zsolt, Kelemen János, Lendvai L. Ferenc, Orbán Jolán és Steiger Kornél egyértelműen mindent megtettek, hogy a mű érthető, jól átgondolt és tagolt, ugyanakkor (az adott keretek között) olvasmányos legyen.
 
A kötet öt nagyobb fejezetben, azon belül tizennégy pontban tárgyalja a filozófia történetét. Elsőként az antik filozófia kerül megtárgyalásra, ezen belül pedig mindenekelőtt Arisztotelész bölcseleti alapvetése kap nagyobb hangsúlyt.
Ezt követi a középkori és a kora újkori filozófia ismertetése, harmadikként pedig a felvilágosodás korának jelentős személyiségeiről és gondolatairól kapunk áttekintést.

Talán aránytalannak tűnhet, hogy Kantnak, a német klasszikus filozófia legjelentősebb bölcselőjének munkásságára a kötet egytizedét szánták a szerkesztők, ám a német filozófus hatását tekintve egyértelműen megérdemli e rendkívüli figyelmet is. Végül pedig a modern filozófia néhány irányzatát ismerhetjük meg.
 
Végigolvasva a kötetet úgy tűnt, mintha néhány kérdés kisebb avagy nagyobb mértékben, ámde folyamatosan foglalkoztatná a filozófusokat.
Ilyenek a nyelv problémái – a retorikától az állítások igazságtartalmának vizsgálatáig –, a jó mibenléte – legyen szó egyéni boldogságról, isteni jóságról vagy általános etikai minőségekről –, vagy a társadalom különféle formáinak és berendezkedéseinek kérdései.

És ugyan a filozófiának alapvetően leírónak, egyfajta tudományos metanyelvnek illene lennie, nem egyszer találkozunk programadással, Platóntól és Arisztotelésztől Marxig és Deweyig.
 
Azt tehát nem várhatjuk el, hogy mindenről és mindenkiről, aki valaha is számított a filozófiában, részletes ismeretekre tegyünk szert, arra ellenben mindenképp alkalmas a kötet, hogy megtudjuk, kiknek és mely műveit érdemes elolvasnunk ténylegesen.
Ám felelevenítésként vagy idő hiányában a legfontosabb gondolatok összegzésének elolvasásához ugyancsak alkalmas a könyv, melyet nem feltétlenül kizárólag a filozófiát kötelezően tanulóknak ajánlhatok.