Szakolczai Attila: Az 1956-os forradalom és szabadságharc
Írta: Mezei Attila | 2010. 04. 05.
Gondolom az események viszonylagos közelsége miatt szinte mindenkinek vannak a családján belül az 1956-os forradalom és szabadságharccal kapcsolatos ilyen-olyan élmények.
Édesapám egy életre megjegyezte azt a verést, amit nagyapámtól tizenkét évesen kapott azért, mert a tíz éves öccsével kiszöktek a Széna térre a forradalom alatt, és amikor kitörtek a harcok, akkor laposkúszásban másztak hazáig az Attila útra. Szegény nagyanyám majdnem szívrohamot kapott az aggodalomtól, hogy hová tűntek a csemetéi.
Na de térjünk vissza Szakolczai Attila munkájára. A szerző alapvetően a tények közlésére szorítkozik, mindössze egy-két esetben von le következtetések ezek tükrében, illetve eloszlat pár túlzó vagy légből kapott – de ma is közszájon forgó – tévhitet.
Munkájában szinte napról-napra követhetjük végig 1956. október-november-decemberének eseményeit, kezdve a diákság lázadásától egészen a kádári terror társadalmi szolidaritást megtörő/szétzúzó elszabadulásáig.
Amellett, hogy a könyv terjedelmi lehetőségeihez képest részletesen ismerteti a budapesti eseményeket, ezekkel párhuzamosan nagy gondot fordít arra, hogy az olvasó elé tárja a vidéken történteket, egy-két mozzanat erős kihangsúlyozásával.
Ezen kívül részletesen ismeretei a világpolitikai hatásokat, illetve azokat a világpolitikai eseményeket, amelyek befolyással voltak a forradalomra és az azt követő szabadságharcra (ENSZ ülések /közgyűlések, BT ülések/, Szuezi-válság, stb).
A törzsszöveg mellett úgy gondolom, hogy nagyon fontos szerep jut ebben a kötetben a „kis keretes” írásoknak.
Sok lényeges és az események minél könnyebb megértését tartalmazó információt hordoznak, illetve számos, a forradalom és szabadságharc alatt fontos tisztséget betöltő emberről, forradalmárról olvashatunk bennük.
Ugyancsak meg kell említenem a kötetben található térképek fontosságát és információtartalmát, amelyek szintén számos plusz adatot szolgáltatnak a jobb megértéshez (szovjet csapatok magyarországi állomáshelyei, a szovjet beavatkozások országos, valamint budapesti térképe, tömeg elleni fegyverhasználat országos térképe, stb.).
Mindezek mellett azonban nem árt – főleg azoknak, akik kevésbé jártasak a témában –, ha kéznél van valamilyen segítség, mert pár kifejezést a szerző konzekvensen idegen szavakkal illet.
Ezen kívül nem árt tisztában lenni egy-két rövidítés jelentésével sem, mert szószedet vagy rövidítések jegyzéke nem szerepel a könyvben. Így például a PB, KV, SZKP, stb. lehet, hogy teljesen ismeretlen fogalom a fiatalabb korosztályok számára.
Édesapám egy életre megjegyezte azt a verést, amit nagyapámtól tizenkét évesen kapott azért, mert a tíz éves öccsével kiszöktek a Széna térre a forradalom alatt, és amikor kitörtek a harcok, akkor laposkúszásban másztak hazáig az Attila útra. Szegény nagyanyám majdnem szívrohamot kapott az aggodalomtól, hogy hová tűntek a csemetéi.
Na de térjünk vissza Szakolczai Attila munkájára. A szerző alapvetően a tények közlésére szorítkozik, mindössze egy-két esetben von le következtetések ezek tükrében, illetve eloszlat pár túlzó vagy légből kapott – de ma is közszájon forgó – tévhitet.
Munkájában szinte napról-napra követhetjük végig 1956. október-november-decemberének eseményeit, kezdve a diákság lázadásától egészen a kádári terror társadalmi szolidaritást megtörő/szétzúzó elszabadulásáig.
Amellett, hogy a könyv terjedelmi lehetőségeihez képest részletesen ismerteti a budapesti eseményeket, ezekkel párhuzamosan nagy gondot fordít arra, hogy az olvasó elé tárja a vidéken történteket, egy-két mozzanat erős kihangsúlyozásával.
Ezen kívül részletesen ismeretei a világpolitikai hatásokat, illetve azokat a világpolitikai eseményeket, amelyek befolyással voltak a forradalomra és az azt követő szabadságharcra (ENSZ ülések /közgyűlések, BT ülések/, Szuezi-válság, stb).
A törzsszöveg mellett úgy gondolom, hogy nagyon fontos szerep jut ebben a kötetben a „kis keretes” írásoknak.
Sok lényeges és az események minél könnyebb megértését tartalmazó információt hordoznak, illetve számos, a forradalom és szabadságharc alatt fontos tisztséget betöltő emberről, forradalmárról olvashatunk bennük.
Ugyancsak meg kell említenem a kötetben található térképek fontosságát és információtartalmát, amelyek szintén számos plusz adatot szolgáltatnak a jobb megértéshez (szovjet csapatok magyarországi állomáshelyei, a szovjet beavatkozások országos, valamint budapesti térképe, tömeg elleni fegyverhasználat országos térképe, stb.).
Mindezek mellett azonban nem árt – főleg azoknak, akik kevésbé jártasak a témában –, ha kéznél van valamilyen segítség, mert pár kifejezést a szerző konzekvensen idegen szavakkal illet.
Ezen kívül nem árt tisztában lenni egy-két rövidítés jelentésével sem, mert szószedet vagy rövidítések jegyzéke nem szerepel a könyvben. Így például a PB, KV, SZKP, stb. lehet, hogy teljesen ismeretlen fogalom a fiatalabb korosztályok számára.