Hír: Anett és a Hollywood Rose
Írta: Szántai Zsolt | 2010. 03. 26.
Szalai Anett első filmjét a 2008-as Filmszemlén mutatták be. A címe: Mellbevágó. A témája… Szívbemarkoló. Mellbevágó…
Anett harmincévesen szembesült azzal, amit Karinthy az Utazás a koponyám körülben csodálatosan leírt; azzal a ténnyel, hogy az ember mindig tudja, mindig tisztában van azzal, hogy számára is elkerülhetetlen a halál, majd egyszer, ki tudja mikor be fog következni az elmúlás, de… De mi van akkor, ha az ember azzal szembesül, hogy az a bizonyos utolsó pillanat nem „majd”, hanem MOST van? Most, amikor diagnosztizálják nála a kórt – azt a betegséget, amely már oly sokakat elragadott.
Döbbenet. Csak az tudja igazán felfogni a dolog súlyát, aki már a saját orrával érezte a halál szagát.
Anett rákos lett, és operatőrként/főszereplőként filmet készített a pokoljárásáról, a kemoterápiáról, a műtétjéről és a gyógyulásáról.
Döbbenet… hogy egy ember képes arra, hogy ennyire „meztelenre” vetkőztesse a lelkét, ennyire megmutassa magát… És miért? Azért, hogy szembesítsen másokat a rideg tényekkel, a szadista valósággal: meghalunk, és lehet, hogy már csupán egy-két pillanat van hátra az életünkből. Lehet, hogy már ott ketyeg bennünk, a testünkben, a szervezetünkben egy időzített bomba, aminek a robbanását nem élhetjük túl.
Vagy… talán… mégis…
Anettnek sikerült.
Megpróbálta folytatni az életét, és valahogy a Hollywood Rose közelébe sodródott. Meglátott valamit a bandában, barátra talált az első pillantásra kőkemény és rideg, egyesek szerint másokon „kíméletlenül átgázoló”, a régi zenésztársak szerint „a róluk szóló könyvben összevissza kamuzó”, de valójában hihetetlenül érzékeny és mindig emberi módon viselkedő és gondolkodó srácokról, akiknek igazándiból csupán egyetlen hibájuk van: ha dönteni kell, többször hallgatnak a szívükre, az érzéseikre, mint az agyukra.
A Hollywood Rose hat tagja nagyon jól egymásra talált. Azok, akik megismerik őket, a legtöbbször azt találják furcsának, mennyire egy húron pendülnek, milyen jól megértik egymást. Barátok, már-már testvérek. Érzékeny, jó emberek, de ennek ellenére nem marcipánkatonák, hanem valódi rock`n`rollerek, szakmai értelemben véve pedig vérprofik.
Anett, aki legyőzte a halált, ebben a filmjében ezt a csapatot mutatja be olyannak, amilyen, a rá jellemző „lélekvetkőztetős” módon.
Az Addig jó című film bemutatójára 2010. április 1-én, a Toldi Art moziban kerül sor. (Budapest, V. Bajcsy-Zsilinszky út 36-38, az Arany János utcai metróról két perc.) A vetítés előtt a HR unplugged koncertet ad, utána pedig lehetőség nyílik elbeszélgetni a zenekar tagjaival.
Anett harmincévesen szembesült azzal, amit Karinthy az Utazás a koponyám körülben csodálatosan leírt; azzal a ténnyel, hogy az ember mindig tudja, mindig tisztában van azzal, hogy számára is elkerülhetetlen a halál, majd egyszer, ki tudja mikor be fog következni az elmúlás, de… De mi van akkor, ha az ember azzal szembesül, hogy az a bizonyos utolsó pillanat nem „majd”, hanem MOST van? Most, amikor diagnosztizálják nála a kórt – azt a betegséget, amely már oly sokakat elragadott.
Döbbenet. Csak az tudja igazán felfogni a dolog súlyát, aki már a saját orrával érezte a halál szagát.
Anett rákos lett, és operatőrként/főszereplőként filmet készített a pokoljárásáról, a kemoterápiáról, a műtétjéről és a gyógyulásáról.
Döbbenet… hogy egy ember képes arra, hogy ennyire „meztelenre” vetkőztesse a lelkét, ennyire megmutassa magát… És miért? Azért, hogy szembesítsen másokat a rideg tényekkel, a szadista valósággal: meghalunk, és lehet, hogy már csupán egy-két pillanat van hátra az életünkből. Lehet, hogy már ott ketyeg bennünk, a testünkben, a szervezetünkben egy időzített bomba, aminek a robbanását nem élhetjük túl.
Vagy… talán… mégis…
Anettnek sikerült.
Megpróbálta folytatni az életét, és valahogy a Hollywood Rose közelébe sodródott. Meglátott valamit a bandában, barátra talált az első pillantásra kőkemény és rideg, egyesek szerint másokon „kíméletlenül átgázoló”, a régi zenésztársak szerint „a róluk szóló könyvben összevissza kamuzó”, de valójában hihetetlenül érzékeny és mindig emberi módon viselkedő és gondolkodó srácokról, akiknek igazándiból csupán egyetlen hibájuk van: ha dönteni kell, többször hallgatnak a szívükre, az érzéseikre, mint az agyukra.
A Hollywood Rose hat tagja nagyon jól egymásra talált. Azok, akik megismerik őket, a legtöbbször azt találják furcsának, mennyire egy húron pendülnek, milyen jól megértik egymást. Barátok, már-már testvérek. Érzékeny, jó emberek, de ennek ellenére nem marcipánkatonák, hanem valódi rock`n`rollerek, szakmai értelemben véve pedig vérprofik.
Anett, aki legyőzte a halált, ebben a filmjében ezt a csapatot mutatja be olyannak, amilyen, a rá jellemző „lélekvetkőztetős” módon.
Az Addig jó című film bemutatójára 2010. április 1-én, a Toldi Art moziban kerül sor. (Budapest, V. Bajcsy-Zsilinszky út 36-38, az Arany János utcai metróról két perc.) A vetítés előtt a HR unplugged koncertet ad, utána pedig lehetőség nyílik elbeszélgetni a zenekar tagjaival.