FőképNosztalgiázni szerettem volna. Alámerülni a „tizenéves kislány” életérzésbe, meg kicsit előre tekinteni, képzelegni, milyen is lesz majd az én pici lányom ennyi idősen, és hogyan viszonyul majd az anyukájához és annak múltjához.
 
Viszont arra, semmi esetre sem számítottam, hogy megérinthet. Egyrészt azért, mert már olvastam, kvázi ismerem a történetet, másrészt azért, mert, hát ezeken már tényleg túlvagyok, vagyis a célcsoport nem én vagyok a 30X életévemmel.
 
Ne így legyen ötösöm a lottón...
 
A Bezzeg az én időmben ugyanis szívbemarkoló módon vont a hatása alá. Igen, valami derengett a történetből. Igen, sokat a felvázolt érzésekből én már átéltem. Igen, most már tényleg más világot élünk. És mégis…
 
Fehér Klára egyes szám első személyben megírt ifjúsági regénye a klasszikus pöttyös sorozat részeként, egy szegény, háromgyerekes családból származó fiatal lány, Horváth Kati mindennapi szorongásaiba, gondjaiba, és apró örömeibe avat be minket.

Az egyes fejezetekben az ő életének epizódjait követhetjük nyomon, mégpedig kisebb, anekdotaszerű elbeszélések formájában. Betekintést nyerünk felnőtté válási folyamatába, végignézhetjük, hogy lesz a tisztelettudó kislányból felelősségvállaló nő.
 
Kati szabálykövető, kiemelkedően jó eszű, kitűnő tanuló kereskedelmista. Segít otthon édesanyjának és két testvérének, ismeri a háztartás csínyját-bínyját, és semmi szín alatt nem okozna bánatot az érte minden áldozatot vállaló szüleinek.
Mindemellett szeleburdisága, időszakos szétszórtsága, és az ezeket kifigurázó, kedves, öniróniába hajló humora miatt nagyon is szerethető valaki.
 
Nem véletlen, hogy Laci, a szabadidejében statisztálással pénzt kereső fiatal tanárnövendék első látásra beleszeret a helyes, nem kiemelkedő szépségű, azonban annál inkább különleges egyéniséggel rendelkező ifjú hölgyeménybe.
 
A szerelmi affér hátterében pedig zajlanak a kamaszok körében ismerős, rendkívüli humorral, újszerűséggel elmesélt események: puskázás, titkos randik, rosszul sikerült felelések, illetve a szigorú, különféle személyiséggel bíró tanerők, akiken lehet, hogy gúnyolódnak a lányok, kibeszélik őket, mégis rettegnek tőlük, és félve lesik minden gondolatukat.
 
Eddig a regény történetének váza. Ehhez párosul Fehér Klára finom, halk, időnként megmosolyogtató, helyenként meg megríkató, lágy stílusa. Mert, ebben a könyvben semmi sem hivalkodó, hangos, vagy túlhangsúlyozott, mégis minden része megalapozott, hiteles.

Helyet kap benne a történelmi háttér felvázolása: az egyes történetekben utalás történik a zsidótörvények igazságtalanságára, a háborús fenyegetettségre ugyanúgy, mint a tanácsköztársaság bukásának következményeire és ezek, az egyes ember sorsára gyakorolt hatásaira.
 
Megismerkedhetünk a sokgyermekes vidéki és a városi lét különbözőségeivel. Megérthetjük azt is, mennyire döntő szerepe van annak, ha az embernek van pénze és még inkább, ha nincs.
 
Rádöbbenhetünk arra, hogy milyen kiváltságos helyzet is az, ha rendelkezünk megfelelő motivációval, háttérrel és támogatottsággal, legyen az anyagi, szellemi, avagy lelki, ahhoz, hogy tanulhassunk.
Mindemellett, rácsodálkozhatunk a poroszos iskolarendszerben átadásra került lexikai tudásanyag mennyiségére, és a szigorú számonkérésre.
 
Igen, ez kicsit talán nagymamáink és anyukáink könyve, abból a szempontból, hogy a szerelemábrázolást tekintve jóval ártatlanabb, mint, amit mi akár tizenöt évesen is megszoktunk.
Igen, a mi életünk már sokkal kevésbé forog a kötelességeink körül. Igen, talán kevesebb a korlát. Mondhatni több mindent megélhetünk, hamarabb, gyorsabban, véres következmények nélkül.
 
Ugyanakkor Fehér Klára mégiscsak egy sokkal felnőttebb életet tár elénk, mint amit a mi, teszem hozzá, sok másik szempontból szerencsére kicsit később érő generációnk tizenöt évesen megszokhatott.
Háború, az életre szóló társ megtalálása, elválás: ezek azok a jelenségek, amelyekkel Katinak zsenge kora ellenére meg kell birkóznia.
 
Írónőnk pedig mindezt mindenféle didaktikusság, szájbarágó kioktatás nélkül írja le, mindvégig figyelembe véve az „ifjúsági regény” műfaj sajátosságait, a fiatalok hangján szólva egy más korban született leány mégis ismerős mindennapi dilemmáiról.
 
Bonuszként pedig megtanulhatjuk a könyvből a nagymamáink idejéből származó, de ma is rendkívül kedvelt alma, tojásfehérje és cukor alapú ínyencség, a „boszorkányhab” elkészítési módját.
Jó hír, hogy a robotgépek korában már ez is sokkal kevesebb vesződséggel, gyorsabban megvan.