FőképA De Facto nevű zenekar a honi metal underground világ megkerülhetetlen zenekara, ami még 1995-ben indult Ecsegfalváról, majd áttette székhelyét a fővárosba. A banda jó néhány tagcserén ment keresztül az évek során, de egy valaki mindig biztos volt: a csapat énekese, gitárosa, dalszerzője, Tóth Gyula.
 
A De Facto először a 2000-ben kiadott Anique című EP-vel jelentkezett a magyar metál palettáján, amit 2003-ban követett az Empireum című debütáló album.
Rá egy évre egy újabb kiadvánnyal ajándékozta meg a hallgatókat a zenekar, amikor is kiadták a második, Evangeliom című albumot. Utolsó lemezük 2007-ben jelent meg Karizma címmel.
 
Ez utóbbi életem egyik legmeghatározóbb albuma. Természetesen nagyon elfogult vagyok ezzel a bandával, ezért nagyon nehéz az objektivitás szűrőjén keresztül vizsgálni ezt a muzsikát, ami visszanyúlik a 80-as évek dark, new wave zenéihez.
A zenekar nem is tagadja, hogy olyan hatások érték ezt az albumot, mint például a The Mission, a Simple Minds vagy a New Order.
 
De miről is szólnak a szövegek? Igazi, őszinte emberi élményekről, érzésekről, szerelemről, csalódásról, Istenről.
Ezt az albumot azok tudják igazán értékelni, akik finomra vannak hangolva; azok fogják érteni, élvezni ezt a zenét, akik tudják, milyen az elhagyatottság, az útkeresés vagy egy perzselő szerelem csodálatos érzése.
 
A nyitódal az „Angyalszív”, amely lágy orgonával indul, és ez meg is határozza az egész album magasztosságát. A nóta egyébként egy könnyed darab, ami talán a legpoposabb, és ami igazán Gyuláról szól. Erről a számról készült a klip.
 
A második szerzemény a „Malaszt”. Ebben a számban is nagyon érződik a `80-as évek dark, new wave zenéje. Nagyon technikás, érzelemdús a gitárjáték és kidolgozottak a dobtémák.
 
A folytatásban az egyik legnagyobb személyes kedvencem következik, a „Violett”, ami egy nemlétező személyről szól, akihez az ember mindig fordulhat. Egy kliséktől mentes szám ez, gyönyörű szövegekkel, amik a szív mélyéhez szólnak.
 
„Voltam magányos csillag, voltam ezer szem por
Voltam már végtelen határ
Voltam kis apró könnycsepp, voltam esőfelhő
Voltam hatalmas óceán…”
 
A következő ismét egy nagyon személyes dal, az „Egyedül”, ami tipikus De Facto szám – szerelemről, csalódásról.
 
A „Ragyogás” az emlékek, a nosztalgia himnusza könnyed gitárjátékkal, érzelemdús énekkel, csodaszép szöveggel. Nekem ez a szám azt jelenti, hogy soha ne engedjük el magunktól az emlékeket, és mindig frissítsük fel azokat.
 
A folytatásban zuhogó esővel, illetve égdörgéssel indul a „Szentháromság”. Egy újabb jól megszokott De Facto téma: a szerelem. Erre a számra is készült klip, mégpedig a Gothica fesztiválon.
 
A következő dal az „Ölelésben”, ami a sorsról, útkeresésről, Istenről szól.
 
A folytatásban három konceptszámot hallhatunk, amelyek szorosan összefüggenek. Az első dal, a „Mikor minden hófehér” így vélekedik a mai világról:
 
„Interaktív álmok, virtuális vágyak után
Dögvészként szivárog a képernyőn innen és túl…”
 
Istenről szól, aki nincs itt sajnos a mai világban, de nem azért, mert nem szeretne, hanem mert mi nem hívjuk. Egy mélyen Istenben hívő, csodaszép ballada ez. Talán az egyik legmonumentálisabb szám a maga közel kilenc percével.
 
A dalt végigkíséri egy fehér madár szimbóluma is, melyet folyamatosan bont ki Gyula. Briliáns megoldás. Sokan megírták már ebben a témában a saját gondolatait, de ez egy egészen más, nem szokványos önkifejezés, hiszen ennek a középpontjában a lélek áll, annak ábrázolása, mi is zajlik az emberben.

A középső konceptdal a „Fény kell!”, ami érzésem szerint az egész album legmetalosabb, legkarcosabb darabja. A legmélyebbre került az ember, és segítségre vár.
 
„Már sötétségben talál ránk a fény...”

A föld alá került az ember és próbál szabadulni, a fény felé menni; rájött, hogy szüksége van Istenre.
 
A koncepció zárótétele pedig a „Hozsánna”, egy viszonylag lassú dal Istenről, amelyben ismét a mai világ kerül középpontba, illetve Isten.
 
„Nézd mivé lett az ég,
Csak szótlan messzeség
Megkorbácsolt király,
Ki népéért kiált…”
 
A folytatásban egy nagyon dinamikus, lüktető nóta, a „Szárnyak és karmok” következik. A dalban énekel Gyula rokona is, Tóth Napsugár, akinek csodaszép hangja színesíti a számot.
 
Ezután következik az úgymond átvezetés, mely egy kórházi ágyban fekvő, haldokló beteget mutat be. Rövid, kb. harminc másodperces szösszenet, ami kiválóan ideillik – nincs is benne ének, csupán egy orvosi gép kattogása.
 
Az album záródala, pedig a „Valahol” című szám – egy szerelmes vallomás, ami arról az érzésről szól, amikor az ember elveszíti kedvesét. Csodaszép szöveg, kiváló, szívfacsaró gitárjáték, finom dobolás és természetesen egy csodás hang:
 
„Velem az illatod, velem a hangod és
Velem az arcod és még velem az emlék és velem
A hajnal mikor elmentél…”
 
Nehéz szavakba önteni, milyen meseszép, költői sorok ezek. Nem is szükséges, hiszen a zene magáért beszél.
Azon gondolkodtam, hogyan lehet e sorokat papírra vetni és még el is énekelni azokat. Sírni kell, annyira gyönyörű ez a szám. Semmiféle giccs nincs benne, egyszerűen igazi, emberi érzésről szól.
 
Gyula nagyon érti a dolgát, és nagyon jól tudja, hogy vannak dolgok, melyeket csak egyszerűen, mindenféle bonyodalom nélkül kell megírni. Ilyen például a szerelem is. Nálam ez az egyik legnagyobb favorit az albumon.
 
A De Facto számomra nem más, mint a nagybetűs ZENE. Érett, komoly, sejtelmes, igaz, emberi dalait magaménak érzem. Úgy gondolom, ehhez a zenéhez is el kell érnie az embernek egy bizonyos életkort, hogy igazán értékelni tudja.
 
A De Facto muzsikája számomra nagyon személyes, rengeteg gödörből húzott már ki, és számos kedves, szép emlék fűződik a számokhoz. Mindenkinek tudom ajánlani ezt a lemezt, aki nyitott a dallamos, tartalmas metalzenére.
 
A zenekar lassan három éve nem koncertezik és két éve feloszlott. A hírek szerint szüneteltetik e briliáns bandát, de nem kizárt, hogy lesznek majd a jövőben újabb koncertek.
 
Időközben Tóth Gyula egy másik zenekarra összpontosít. Nagyon várom már, mi lesz, de az biztos, hogy amihez ő kezd, az egy újabb csoda lesz.
 
„Bőrömbe mélyedj, mérgeddel éltess
Arcomra mézed harmata száll
Törd össze fényem, rejtsd el ha kérem
Messze a szivárvány után…”
 
A zenekar tagjai:
Tóth Gyula – ének, gitár
Geőcze Zoltán – gitár
Hary Attila – dobok
Bangha Tamás – basszusgitár
Kocsis István – szintetizátor, sampler
 
Közreműködők:
Tóth Terézia Napsugár – vokál
Ónody Csilla – háttér vokál
Kovács Boglárka – háttér vokál
Pesthy Sándor – háttér vokál
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Angyalszív
2. Malaszt
3. Violett
4. Egyedül
5. Ragyogás
6. Szentháromság
7. Ölelésben
8. Mikor minden hófehér
9. Fény kell!
10. Hozsánna
11. Szárnyak és karmok
12. Átvezet
13. Valahol
 
Diszkográfia:
Antique (2000) – EP
Empireum (2003)
Evangeliom (2004)
Karizma (2007)