Főkép A fiatal angol jazz muzsikusokból álló Empirical nevű zenekart az itthon közkeletűvé vált mondást idézve nyugodtan nevezhetnénk „egy, aki mindent visz” bandának, hiszen 2007-től kezdve, amikor bekerültek a jazzvilág fő vérkeringésébe, szinte minden pálmát elvittek.
 
Az Empirical címmel megjelent bemutatkozó albumukat a Jazzwise és a Mojo is az év lemezének választotta 2007-ben. Ezenkívül megkapták a Peter Whittingham Award-ot (2007), megnyerték az EBU/European Jazz Competition-t (2008) és kiérdemelték a Parliamentary Jazz Awards-ot a legjobb zenekar kategóriába is (2008).
 
Most itt a zenekar második korongja, az Out ’N’ In. Aki most kezd ismerkedni a jazz világával, és ehhez keres valami „easy listening” jellegű albumot, és netán egy Empirical korongra szavaz, az rosszul dönt, a brit formáció produkciója ugyanis minden, csak nem belépő szintű.
Az Empirical azon a(z) (jazz) úton jár, amit hajdan Eric Dolphy és John Coltrane megkezdett, illetve az ő világukat színezik valamelyest kortárs elemekkel.
 
A zenekar új albumának ihletője Dolphy 1964-es lemeze, az Out to Lunch! volt, de szó sincs arról, hogy a fiúk tribute albumot készítettek volna, hiszen a 11 számos repertoárban mindössze két Dolphy mű, a „Hat & Beard” és a „Gazzelloni” kapott helyet, a többi kompozíció az együttes tagjainak saját szerzeménye.
 
Az összképet tekintve a zenekar fúvósai viszik a prímet, a többiek pedig mennek utánuk. A hangszínük kifejezetten tetszik, játékuk élvezetes. A vibrafon szépen csengő és fürge, összhangban van a vele együtt játszó hol hangsúlyos, hol kicsit eltűnő nagybőgővel.
 
Számomra a nagybőgős, Tom Farmer játéka a legmeggyőzőbb a „Syndicalism” című számban. Talán ez nem is annyira meglepő, hiszen Farmer ezt a kompozíciót önmaga írta, vagyis első kézből ismeri a komponista szándékát…
 
A „Bowden Out” az album egyetlen olyan száma amelyben – az átható, energikus tételek után – egy kicsit lazább tempót engedélyeztek maguknak a zenészek. Az eredmény egy befelé forduló, már-már meditatív jellegű kompozíció, ami a lemez záró akkordjaként mintegy felteszi a pontot az i-re.
 
Véleményem szerint a zenekar legnagyobb erőssége a nagyfokú innovációs készség, amelynek során egy tökéletes zenei hidat emelnek a ’60-as évek és napjaink között. Kompozícióikban éppúgy jelen van a hagyománytisztelet, mint a megújítási vágy és az általuk képviselt műfaj legmodernebb felfogása.
 
Előadók:
Nathaniel Facey – alt szaxofon
Lewis Wright – vibrafon
Tom Farmer – nagybőgő
Shaney Forbes – dobok
Julian Siegel – basszus klarinét és tenor szaxofon (vendégmuzsikus)
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Out But In
2. Hat & Beard
3. A Conversation
4. So He Left
5. A Bitter End For a Tender Giant
6. Dolphyus Morphyus
7. Interlude
8. Gazzelloni
9. Syndicalism
10. Another Conversation
11. Bowden Out
 
Diszkográfia:
Empirical (2007)
Out ’N’ In (2009)