FőképSzínpadi változat: Cseke Péter
Díszlettervező: Krsztovics Sándor
Jelmeztervező: SAIS
Tánc: Frigyesi Tünde
Ügyelő: Domján Sándor
Súgó: Arató Andrea
Rendezőasszisztens: Borsos Andrea
 
Rideg Sándor méltán népszerű művét, melyből 1979-ben készült filmadaptáció, kiváló szereposztásban (Haumann Péter, Koltai Róbert, Pécsi Ildikó, Kiss Mari, valamint Bendegúz szerepében Olvasztó Imre) láthattuk a televízióban. A történet, melyet a szerző valószínűleg saját tapasztalatainak és zseniális fantáziájának keresztezéseképpen írt meg, vidám cselekményével regényként és filmként is nagy sikert aratott. Ilyen előzmények után, no meg annak ismeretében, hogy Cseke Péter színházigazgató rendezésében, parádés szereposztásban került színre, a darab a Kecskeméti Katona József Színházban is eleve sikerre ítéltetett.
 
Cseke Péter érkezésének köszönhetően tavaly nyár óta egyébként is megújult, feldobódott a kecskeméti kulturális élet – az új darabok olyan elánnal indulnak, hogy egy helyi újságot idézve: „a csilláron is emberek lógnak!”. Maga a darab egy visszaemlékezéssel indul, a már fiatalember Regős Bendegúz visszatérve gyermekkori megpróbáltatásainak színhelyére, felidézi az akkor időket. Aki látta a filmet, az most sürgősen felejtse el a látottakat, bár a színházi változatban is fellelhető néhány ismerős mondat és cselekmény, de ez alapjaiban véve másként mutatja meg a Kecskeméthez közeli, kecöli (a Kecskeméttől mindössze ötven kilométerre fekvő, Bács-Kiskun megyei Kecel város közeli) világot.
 
Kántor Zoltán „Bendegúz” szerint jó megint vásott kölyökként viselkedni, amit nem lehet, azt is megtenni, így is játssza végig a darabot, egy igazi szemtelen, mai szóval élve hiperaktív gyerekként. Mikó István telitalálatnak bizonyult Bakterként: a rá épülő darabban döbbenetes poénáradatot kavar, gyakran olyan tréfákkal, melyek a vasút mai helyzetére utalnak, nem kevés szarkazmussal. De hát ki más mondhat ítéletet e felett, ha nem az a baktert alakító színművész, akinek állítása szerint az olyan színészt, aki nem tud megfelhősülni egy ilyen szereptől, azt úgy kell hatóságilag leültetni, mint a takonykóros lovat.
 
A Patást alakító Nemcsák Károly (akit Vágási Feriként ismert meg az ország) szinte felismerhetetlen a jelmez mögött. Feri már jó messzire került Gazdagréttől, járása is és fazonja is jelentősen eltér, úgy is mondhatnám, hogy olyan átalakításon ment keresztül, akkorát változott, hogy a feleségem csak a darab után merte megkérdezni, hogy a Patást a Nemcsák játszotta?
 
Azonban számomra a felejthetetlent Csombor Teréz alakította, aki Csámpás Roziként jelenik meg a színpadon, igazi kikapós és csalárd leendő hitveseként a Patásnak. A Bakterrel kialakuló románcuk rendkívül szórakoztató, óriási alakítás! Jó látni, ahogy a színészek élvezik a játékot, Csombor művésznő szerint ez az idill nem is áll távol tőle, örömjátékként említi a darabot.
 
Rusz Milán, Kis Jenő, Pál Attila, Szokolai Péter és Aradi Imre, azaz Buga Jóska, a piócás, a csendőrök és a marhakereskedő, ugyanúgy élvezik a játékot, felcsendül Buga Jóska kezében a tangóharmonika, száll az ének, a budi ajtóból vendégváró asztal lesz, a közönség pedig egy igazi régimódi falusi katyvaszban találhatja magát, ahol nincs más dolga, mint élvezni a játékot, nevetni, nevetni és könnyes szemmel nevetni!