Főkép Talán célszerű lett volna a borítón elhelyezni egy tizennyolcas karikát. Nem a tartalom miatt, hiszen csupán egyetlen borzasztóság történik a regényben, és azon manapság már egyetlen CSI vagy Dr. Csont rajongó sem akad fenn.

Igazból nem is a tizennyolcas karika kéne a borítóra, hanem olyan figyelmeztetés, miszerint a hangulatokra fogékonyak, a szomorúságkerülők és a túlzott empátiával rendelkezők nagy ívben kerüljék el a könyvet.
 
A norvég írónő (született 1954. november 6.) világszerte ismert és kedvelt sorozatának ötödik (magyarul ez a második) részében ugyanis nem várt módon elhelyez pár gyomrost a gyanútlan olvasó lelki központjára.
 
Én legalábbis így jártam, amikor rájöttem, mi történik majd a címben említett indiai feleséggel.
Ráadásul ez az érzés nem átmeneti, hiszen az indiai feleség norvég férjének szerepeltetése és gondolatainak ismertetése végig biztosítja a torokszorító érzést.
 
A regény befejezése eléggé kaotikus, számomra zavaró a rendezetlen a szálak eldolgozása, vagyis inkább eldolgozatlansága. Fontos kérdésekre nem kaptam választ, amire pedig igen, az nem tűnik hihetőnek.
Nem is értem miért nem bírta rá a közhangulat az írónőt a befejezés megváltoztatására.
 
Karin Fossum hamisítatlan skandináv regénnyel örvendeztetett meg, hiszen a történetben nem csupán nyomozással foglalkozik, hanem az embereket is megmutatja.
Az ma már nem jelent újdonságot, hogy a rendőrök magánélete beszivárog a történetbe, az azonban északi specialitás (meglátásom szerint), hogy a szemtanúkat és helybélieket is alaposabban megismerjük.

Linda Carling esete azonban alaposan túllép a vidéki hangulaton, hiszen ő szemtanúból valami egészen mássá válik...
 
Az olvasottaktól persze nem támadt kedvem norvég faluba költözni, viszont határozottan szeretném magyarul elolvasni Fossum többi könyvét. Főként a következőt, hátha utólag ad valami feloldást a jelenlegi helyzetre.

Részlet a regényből