Főkép

Február 26-án három kevésbé  ismert és különböző stílusban alkotó zenekar fellépését tekinthette meg az a kevés szerencsés, aki ellátogatott a Mappa Klubba.
A HunFoo Foo Fighters Tribute-ról beszédes neve el is mond mindent, a Room of the Mad Robots groove-okkal megtámogatott metal durvulatot, az Apey and the Pea pedig grunge-ízű rock-metalt mutatott be.

Az est első fellépője a HunFoo volt és mivel igen kedvelem Dave Grohl dalait, kíváncsi voltam, hogy ugyan milyen színvonalon és hangulatban sikerül visszaadni őket.
Az előadással nem is volt komolyabb probléma, a srácok korrektül eljátszották az összes ismertebb slágert és a színpadi megjelenésük és viselkedésük is passzolt ehhez.

Természetesen nem maradhattak ki az olyan klasszikusok, mint a „The Pretender”, a „My Hero”, a „Times Like These”, az „All My Life”, vagy a „Best of You”, vagyis a banda nagyon szimpatikus és érthető módon az ismertebb, bulizósabb oldalát mutatta meg kedvencének.

Az énekes ugyan nem hitette el velem maradéktalanul, hogy valódi Foo Fighters koncerten vagyok, de a lelkesedése és igyekezete a közönség tetszésnyilvánításának hiányában is becsülendő volt.

Az igazi gond egyébként a hangosítással volt, de legalábbis az első két műsor alatt majdhogynem zavaró volt.
Ekkor ugyanis a hangszeresek csaknem teljesen elnyomták az éneket és bár a rock ’n’ roll, vagy a metal lényege valóban a súlyon, a zúzáson van, azért én szeretem kihallani az éneket is, különben rosszabb esetben még a számokat sem lehet felismerni, jobb esetben csak elveszik a többi finomság, ami miatt nem csupán vad csörömpölésnek hallani az egészet.

A rövid Foo Fighterses bevezetés után szintén nagyon vártam a Room of the Mad Robots buliját.
Az alakulatot már volt szerencsém egyszer élőben látni a Szigeten, ahol nagyon megleptek, mert izgalmasnak és egyedinek találtam a zenéjüket és igazán jó hangulatú showt adtak hozzá.

Ám amíg akkor a fesztivál egyik legjobb hangzású koncertjét adták, ezúttal a hangosítás itt is rontott az összképen.
Az a helyzet, hogy ez a csapat megérdemelne egy nagyobb termet is korrekt hangzással, már csak azért is, mert igazán színvonalas produkciót lennének képesek nyújtani, ha nem kellene egy tenyérnyi helyen szorongani, de a lényeg, hogy a muzsika is épp eléggé rendhagyó, hogy jobb lehetőséget kapjanak.

Végre egy olyan magyar zenekar, akik a régi nagy elődök által kitaposott ösvényen képesek haladni, mégsem úgy szólnak, mint egy huszadrangú másolat, hanem egyéniséget visznek a zenébe.
Ez már a MySpace-es oldalukon meghallgatható debütlemezük alapján is nyilvánvaló és élőben csak még inkább.

Bár lehet, hogy csak én nem hallgattam eleget ezt az anyagot, amennyiszer kellett volna, de meglátásom szerint sajnos ezen az estén csak a hangulatot sikerült rendesen átadniuk, míg az egyébként kiváló dalok a zajmassza áldozataivá váltak.
Persze a két feldolgozást (Pantera és Sepultura) azért sikerült felismerni és nekik is érzéssel, hibátlanul prezentálni.

Az ezt követő társulat valamivel szerencsésebb helyzetben volt annak köszönhetően, hogy háromtagúak lévén eleve kevesebb hangszerrel álltak ki a színpadra, és az általuk játszott zene is némileg halkabb, mint a többieké.

A Room of the Mad Robots vadabb groove metalja után szinte nyugtatólag hatott az Apey and the Pea zenéje még ahhoz képest is, hogy a letölthető demójuktól eltérően most nem akusztikusan, hanem betorzítva játszották grunge-ízű rock-metal zenéjüket és bár a robotokhoz képest kevésbé kemények, szintén elég jó kis dalokat írnak, ami így hangosabban előadva izgalmasabb is volt, mint a pihentető jellegű demón.

A Neck Sprainből ismert Áron Andrásnak amúgy elég jó hangja van ehhez a zenéhez és egy kerek, összeszedett műsort adtak, ám valamiért ez a stílus sosem tetszett annyira és most sem sikerült meggyőzniük arról, hogy sokat vesztettem, amikor ezt nem erőltettem jobban.

A zavaró tényezők ellenére megjegyezném, hogy a korábban általam nem ismert Mappa Klub egy igen kellemes hely udvarias személyzettel és hangulatos légkörrel, és bár ezek a zenék most annyira nem, egy családias akusztikus koncert biztosan jól szólna itt.