Főkép

Jesse James újra közöttünk!
 
Nem kell megijedni, ezúttal nem szellemjárásról vagy időutazásról van szó, csupán a hetvenes években magyarul már megjelent képregény újrafordított újrakiadásáról, amelyben villámkezű marhapásztorunk más elfoglaltság hiányában a vadnyugat egyik legrettegettebb banditájával akasztja össze nemlétező bajszát.
 
Mivel elképzelhető, hogy valaki nem ismeri az említett embert, következzen egy rövidített életrajz.
Jesse James Missouri államban született 1847-ben. Apja prédikátor volt, aki a kaliforniai aranylázba halt bele (elment aranyásónak és elvitte a tüdőgyulladás). Jesse anyja ezt követően még kétszer ment férjhez, utoljára egy doktorhoz.

Mivel a családi farmon rabszolgákat is tartottak, a polgárháborúban értelemszerűen Délt támogatták, így került a tizenhat éves fiú William Clarke Quantrill szabadcsapatába – de nem folytatom, mivel minden fontosabb tudnivaló megtalálható az album utolsó előtti oldalán.
 
Szakítva a korábban megszokott módszerekkel (eredetileg ez a sorozat 35. kötete volt), nyitásként Lucky Luke (és lova) bemutatkozó anyagát szemlélhetjük meg, amely vita nélkül elnyerni az életrajzírók tetszését, hiszen minden extrát megemlít, ami fontos hősünkkel kapcsolatban.

Csak ezt követően ismerkedünk meg az eredetinél kevésbé jóképű, ámde sokkal markánsabb orcával rendelkező modern kori Robin Hooddal (Jesse), valamint testvérével.

Frank figurája kimondottan vicces, Shakespeare idézetei pontosan bemutatják személyét – nem csoda, hogy a való életben időnként Jesse is unta a szónoklatait (állítólag egy ízben fegyverrel némította el). Hozzájuk csapódik egy igazi mókamester, Cole Younger (aki a valóságban is imádta a vicceket, tréfákat – a banda bukása és az ezt követő börtönbüntetés után azonban megbánta bűneit, és tisztes polgárként halt meg 1916-ban).
 
Morris története gyakorlatilag Jesse utolsó nagy dobásást parodizálja, amikor bandájával kirabolta Northfield város bankját (itt Nothing Gulch névre hallgat, ami kiejtve nagyon hasonlít Robin Hood kedvelt városára, Nottingham-re), de a helybéliek szembeszálltak velük, és a rablók többségét lelőtték vagy elfogták (a James testvérek azonban ebből is kivágják magukat).
 
Természetesen mielőtt eljutnánk idáig, számos „váratlan” fordulat történik, melyek révén nem csak Jesse és társai elvetemültségét ismerjük meg, hanem a városi polgárság nemlétező bátorságát is. Menet közben feltűnik két Pinkerton ügynök, akik azon kívül, hogy rettentő mód emlékeztetnek Tintin detektívkettősére (megjelenés és szellemi képességek), jól példázzák, mily kevéssé sikerült elnyerniük a helybéliek rokonszenvét az északról jött detektíveknek.
 
A karakterábrázolások szokás szerint jól eltaláltak, legyen szó a nyomdászról, vagy a bank pénztárosáról. Ráadásul ismét számos humoros jelenetet kapunk, ezek közül a legjobban a vonat megérkezése tetszett a kisváros főutcájára.

De Luke és Jumper sakkpartija sem utolsó látvány, vagy amikor Jesse bandája végighurrázza az utcát – hatalmas sikerrel. A bírósági tárgyalást most nem említem, hiszen efféle megoldást már olvastam egy másik Lucky Luke történetben.
 
Mindent összevetve a Jesse James egy nagyon jó Lucky Luke epizód, ott a helye a legjobb tíz között.