Részlet László Zoltán: Nulla pont című könyvéből

A nulla pont az az a hely, ahonnan
egy házra látsz, amely nem látható.
Lábnyomok, amelyek körbeérnek
– a homok lepi el vagy tiszta hó.

A nulla pont az nem más, mint egy bolygó.
Önmaga körül kering, és végül
teljesen eltűnik majd az űrben:
égitest, tulajdonságok nélkül.

*

No lám, így múlik el egy űrrománc,
hogy túl a bolygón magát kezdi újra.
A Nulla Paraméter zárva van,
hát végignéz magán az árva kan,
és új lábnyomok mentén lép az útra.
Ki mögötte volt, ott lépdel előtte;
a nagy magány nem oly könnyű dolog:
ott bolyong a bolygók közti térben,
és ha az irányt magának belőtte,
már nem fontos, még nem tudni egészen,
hogy mely világok határán mozog.

*

Apropó, egy angyal ott maradt tán,
körözgetve egy hangyaboly fölött.
S még láttuk, mikor felszálltunk a gépre
– a visszaút felénél mintegy –,
hogy most már végleg odaköltözött.

S ha végtére már nem maradna semmink,
tudjuk jól: egy bolygó furcsa fénye
az éjszakában egyszer rátalál.
Még emlékszünk, hogy elterült az árva,
és magába fogadta őt a hangyavár.
És itt léptünk át Szürreáliába.

A történet még kibontásra vár.
Papp Attila Zsolt: A Nulla Paraméter (Versek) – részlet

az űrhajós – mínusz 34 perc
Az űrhajós – test nélküli információ – becsukta a könyvet.
Az szintén nem létezett kézzelfogható módon, ahogy maga a szoba, az acélszín folyosók, a szisszenve záródó ajtók sem voltak többek, mint kvantumszinten zajló bevitel és kiolvasás, az egyszerre létező jó és rossz számítási eredmények közti titokzatos választás. Az Állomás létezett csupán, egy szabályos kockatest, amellyel az emberiség dobott sorsot a magánnyal.
Az űrhajós tekintete végigfutott a könyv gerincén. Vajon sejtette valaha is a szerző, hogy évszázadokkal később a világűr egy távoli pontján olvassák történetét? A regény világa, a fiktív nyelvemlék meg a belőle kibontható sosemvolt mitológia ugyanúgy létezett és nem létezett, mint a számítási eredmények hullámfüggvényei az Állomás kvantumszámítógépében. Mint ő maga egészen addig, amíg a szolgálati ideje leteltével tiszta információ formájában át nem kel a térváltó alagúton hazafelé, a testébe.
Az űrhajós feladata végéhez közeledett. LORA, az Állomás korlátozott értelme a kontroll és a nagyjavítások után készen állt, hogy tovább működjön, s újabb évszázadokig önállóan kémlelje a világűr mélységeit értelmes lények után kutatva.

54856931458745 / befar

A vegybombák távoli gőzoszlopai úgy bomlanak ki a háztetők fölé, mint különleges, gyorsan hervadó virágok szirmai.
A gazdasági lapok jóval szárazabban fogalmaznak: “Két hónapja tart a háború Kapu és a független iparközpontok szövetsége között. A megmerevedett frontvonal alig tucatnyi utcára húzódik a sumnasi varázsszerbörze épületétől, de a kereskedést a távoli katapultok hangját hallva sem függesztették fel.”
Erdeve Befar, a behemót nagykereskedő megigazítja selyemsálját az ingnyaka alatt, és ellép az ablaktól. Jelzőtollai nyugodt kék színben játszanak: derűs elégedettség tölti el a tudattól, hogy neki sikerült megszereznie a 19-es tételszámú – valószínűleg tündér eredetű – míves fémgömböt. A katalógusban szereplő kikiáltási árhoz képest végül csaknem hatszoros összegnél ütötték le, hála annak az ismeretlen ficsúrnak, aki megpróbált rálicitálni a nagykereskedőre. Ám Befar úgy véli, megengedhette magának a drága vételt: az előző kereskedési napon jó áron adott tovább egy kéthetes bányamélyítő mágiakapacitást, a gömb pedig csak úgy szaglik a régi varázserőtől, kora óvatos becsléssel is évezredekben mérhető. Csupán az Istenségek tudják, honnan került elő éppen most.
Lejjebb csavarja az alsóruhájába varrt fűtőszálak hőjét. Mára már nincs szüksége azokra a villámgyors reakciókra, amelyek olyan legendás kereskedővé teszik a parketten. Vitorlavászonnyi felöltőjét a bőrkerevetre dobva, ingujjban lép ki az irodájából, hogy a függőfolyosó korlátjára támaszkodva elmerüljön az odalent még zajló aukciós nap látványában. A Tőzsdepalota nyitott átriumának közepét a Sumnas ősi építményeinek mindegyikén megtalálható hatalmas bronzüst foglalja el, körülötte félkaréjban ülnek a licitálók. Az igazán értékes tételek az aukció kezdetén kerültek kalapács alá; a parkettre tolt székeken már csak a középpolgárság képviselői foglalnak helyet. Izgatottan mormognak a licitek emelkedését látva.
Diszkrét torokköszörülés a nagykereskedő mögött. Befar visszafordul titkárához, a gourr Maziralhoz, és megszokásból semleges árnyalatúra változtatja jelzőtollai színét.
– Egy úr szeretne önnel beszélni. A nevét nem árulta el, csak annyit mondott, politikai természetű a téma.
– Éppen indulni készülök. Keressen meg máskor! És jelentkezzen be előre!
– Valtanja ezredesre hivatkozott, uram.
Befar meghökken, de optimista hangulatát még ez sem tudja megtörni.
– Nos… Ez esetben küldje fel! És senki se zavarjon! – Azzal hatalmas testét mozgásba hozva, visszatér az irodájába. Magára gombolja a felöltőjét, gondosan kisimítja a mellénye redőit, végül eligazítja a jókora, csiszolt mandzsettagombokat.
Az apró párbaj-számszeríjak a sárkánytölgy íróasztal alsó fiókjában egy bársonnyal bélelt dobozban pihennek. A bőrfotel panaszosan megreccsen alatta, ahogy az asztal mögé ülve előveszi a dobozt, majd az egyik fegyvert a felöltője zsebébe csúsztatja. Valtanja ezredessel egyáltalán nem hivatalosan tartják fenn kapcsolatukat; készpénzzel fizet a katonai információkért, és kettejük között nem küldöncök menesztése a bevett érintkezési forma.
Az elkövetkező pillanatban mély robajlás rázza meg az ablakokat, mintha a föld indulna meg. Befar öléből a szőnyegre csúszik a doboz, ő maga pedig fél térdre rogyva tapogatózik a zsebe felé.
Jelzőtollai égővörösben játszanak, nyelve idegesen jár ki-be vértelen ajkai között, de nem érzi közvetlen veszély szagát. Mintha egy ház dőlt volna össze. Valahol messzebb, ébred rá árnyalatnyit megnyugodva.
Izmait megfeszítve, szuszogva feltápászkodik, a hatalmas íróasztal sarkára helyezi a párbajfegyver-dobozt, majd az ablakhoz kacsázik. Irodája magasan a zajos utca fölött kapott helyet, az ősi zikkuratra épített Tőzsdepalota legfelső emeletén. Befar mindössze annyit lát az ablakkiszögellés betonfrízeinek takarásából, hogy a börze épületétől jobbra eső utcában történt valami. Füst és gőz gomolyog elő, járókelők futnak el. A szitáló por homályában görnyedt alakokat lát vállhoz emelt fegyverrel osonni, ám túl messze vannak ahhoz, hogy nem igazán éles behemót-látásával megállapítsa, Kapu katonái-e. Már hallja is a sűrített levegős nyílfegyverek csattogását.
Valószínűtlennek tűnik, hogy a szövetségesek áttörték volna a frontot, és behatoltak a Kapu fennhatósága alatt álló sumnasi utcákra. Talán összeesküvők? A mindenhol jelen levő grogarista lázadók azok, akik a hátországban játszanak össze Kapu ellenségeivel?
Kopognak. Maziral lép be feldúlt arccal:
– Jól van, uram?
Befar bólint, és ismét ellenőrzi öltözékét.
– Mi volt ez, az ég szerelmére?
– Egy kapui konvoj haladt el éppen mellettünk, uram, őket érte támadás. Úgy fest, mostanra a katonák visszaverték a rajtaütőket.
– Az Utolsó Istenségekre, hát már itt sincs nyugtunk? – dohog Befar. – Nem tesz jót az üzletnek ez a háború. És semmi biztatóval nem kecsegtet, ha az Elnök képtelen magakadályozni beszivárgását a hátországba is.
– Bevezethetem a látogatót, uram? – kérdi a titkár. Aranysárga szeme hatalmasra nagyítva villog fel a behemótra a vastag szemüveg mögül.
– Hogyne, küldje csak! És készítse elő a légbárkát! Mit gondol, rendben elhagyhatjuk az épületet? – biccent hatalmas fejével a nagykereskedő az utca felé, ahol távolról szirénák sírása közeledik. A fegyverek hangja szórványossá válik.
– Minden bizonnyal, uram.
– Remek. És tudjon meg mindent arról, mi történt odakint!
– Szabadjon még megjegyeznem, uram, hogy a feleség… a volt felesége kereste. Azt kívánja, látogassa meg.
Befar csupán mordul egyet. Lerogy a fotelbe, és hátrasimítja a koponyáját borító jelzőtollait. Gondosan semleges árnyalatba kényszeríti őket, s a dobozt visszahelyezi a fiók biztonságába.
A látogató egy ylf, akin Befar nem érzékel különösebb mágikus képességeket. Ez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen a városvilág legtöbb lakója nagyjából hatodik érzék szintjén bánik csupán a varázserővel. Leszámítva természetesen a szerencsétlen, halandó embereket, akiknek még annyi sem jutott.
Befar a maga részéről remekül kamatoztatja adottságait az üzleti életben. Emberi versenytársai csak kereskedelmi kiváltságaik birtokában kerekedhetnek fölébe, jelzőtollainak pedig úgy parancsol, mint senki más fajtársa, akit ismer.
– Miben lehetek a szolgálatára? – kérdi a nagykereskedő a vendégétől, és figyelmét nem kerüli el a másik nyűtt, szegényes öltözete. Úgy fest, akár egy munkás: sildes sapkája hátralökve, koromszín arcán ezüstös borosta. Zsebóráján olcsó alpakka lánc csendül, amikor invitálás nélkül lehuppan az íróasztallal szemközti székbe. Befar rezzenéstelen madártekintettel figyeli: a fickón semmi jellegzetesség nincs, amiről bárki megjegyezhetné magának. – Nos?
– A hadi helyzetről szeretnék beszélgetni. Illetve arról, ami várható.
A nagykereskedő immár valóban gyanakszik.
– Miért kellene nekem, civilnek bármit is tudnom a várható hadi helyzetről?
Az ylf ezüst szemében gúny csillan.
– Hagyjuk ezt, uram! A vezérkar egyik alacsonyabb beosztású tagjától rendszeresen információkat kap, ami eredményesen befolyásolja az ön üzleti döntéseit. Nincs ezzel semmilyen probléma – hárítja el a nagykereskedő készülő tiltakozását. – De vajon mindig gyümölcsöző lesz ez a kapcsolat?
– Fogalmam sincs, miről beszél.
– Nézzük csak a hadi helyzetet! Kapu és az emberek a Felbomlás Utáni Egyezményt követően új eszközöket találtak, hogy megőrizzék kiváltságaikat: szakítva a korábbi nyílt és durva apartheid-politikával, beengedtek minket, halhatatlan szerzeteket is az üzleti életbe, ám a Vizo elnök által kiadott, a tájékozódás korlátozott képességét bíró Elnöki Igazolásokat a saját emberi tulajdonú vállalkozásaik szinte ingyen kapják, másoknak pedig vagyonokba kerül. Vagyis az ipar monopóliumát feladva teremtettek egy újat maguknak, a kereskedelmét. Ezt nehezményezték a halhatatlan fajok által alapított új, Kaputól független ipari központok, és lényegében ez a háború oka.
– Nem szükséges történelemórát tartania, az Egyezmény mindössze negyven éve született. Ha a tárgyra térne…
– Azonnal. Csupán ebben a megvilágításban szerettem volna elhelyezni a kereskedelmi lehetőségeket. Hiszen nagyban függenek attól, ki győz a háborúban, ki osztja fel újra a piacot. Valljuk be, Kapu főként a hadseregnek juttatott Igazolásoknak köszönhetően képes kitartani a szövetségesek túlereje ellen. Igazolások pedig addig állnak a rendelkezésükre, amíg Vizo elnök a Palota lakója.
Befar ekkor jön rá, hogy mire megy ki a játék. Széke megreccsen.
– Kérem, távozzon! – közli az ylffel jegesen, és közben agya lázasan jár, hogy vajon hányan láthatták bejönni hozzá az ügynököt.
Amaz biccent, majd ruganyosan feláll.
– Egyelőre csupán arra kérjük, gondolkodjon ezen a problémán. Sokan tesznek már így, többen pedig készek is felajánlani azt, amiről úgy gondolják, segít közelebb hozni a megoldást. Aki gyorsan lép, az nyer. De hát ezt a tőzsdei szabályt ön is ismeri.
– Kifelé! – csattan fel Befar, és előhúzza a fegyvert a zsebéből. A marokpatronból halk szisszenéssel szalad ki a sűrített levegő, acélkerekek pördülnek meg, és a húr megfeszül. Kúpos hegyű nyílvessző pihen mindkét kivetősínben, ám ebből a távolságból az is halálos lehet. – Mielőtt a kémelhárítás kezére adom!
– Pozitívan értékeljük, hogy mégsem teszi – hátrál az ajtó felé az ylf.
Befar kezében megremeg a fegyver. Hagyja, hogy jelzőtollai a düh árnyalatát öltsék: talán a látogató érti a behemót színnyelvet.
– Kereskedő vagyok, semmi közöm a maguk háborújához! Hagyjanak békén!
– A háborúhoz mindenkinek köze van, uram. Ha nem az egyik oldalon áll, akkor bizonyára a másikon. – Azzal az ügynök nesztelenül becsukja maga után az ajtót.
A nagykereskedő fújtatva biztosítja vissza a fegyvert, és hajítja az asztal kreffetbőr lapjára. Csenget a titkárának.
Forr benne a tehetetlen düh.
– Maziral, állítson valakit távozó vendégünkre! – utasítja a belépő gourrt. – És az ég szerelmére, tud már valamit a lenti eseményekről?
– Csak annyit, hogy a támadók kibontották az út alatt vezető csatorna mennyezetét egészen annyira, hogy beszakadjon a katonai járművek súlya alatt.
Befar töpreng. A városvilág összes, eredettől létező épülete, beleértve a csatornahálózatot is, lerombolhatatlan, hiszen – hacsak nem szórják be sóval a helyét – másnapra egyszerűen újra megjelenik. Vagyis éjfél után kellett kezdeniük az ásást, ehhez pedig sok munkás kéz, összehangolt erőfeszítés kell. Dolgozhattak persze mágiakivonással is, ám azt megérezhették volna a környéken megforduló varázstudók. A nagykereskedő csontos ínyével gondterhelten rágja az ajkát.
– És azt tudjuk, hogy mit vagy kit szállított a konvoj?
– Azt beszélik, egy fontos személyt Kapu legfelsőbb köreiből – kezdi a titkár, és Befar érzi, hogy kiszalad a szín a tollaiból. “Többen készek is felajánlani azt, amiről úgy gondolják, segít közelebb hozni a megoldást…”
– És sikerült elrabolniuk? Vagy megölniük? – Fogalma sincs, mi történne az Igazolásokkal az elnök halála után, hiszen előtte még egyetlen teremtmény sem volt képes biztonsággal tájékozódni a városrészek és utcák folytonosan változó szövevényében. Befar birtokában van néhány Igazolás. Valóban vagyonokat fizet értük rendelkezésre állási díj címszó alatt, pedig a hétköznapi áruforgalmat maga is a kapui emberek nagy kereskedővállalatain keresztül bonyolítja. Bizonyos árufajtáknál azonban fontosabb a diszkréció. Ez része a költségeknek.
– Információim szerint nem. Rosszul időzítették a támadást. A katonák elfogtak néhány grogarista lázadót.
Befar megkönnyebbülve dől hátra a fotelban. Noha a háború kitörése óta tudja, hogy egyszer eljöhet a pillanat, amikor váltania kell, amikor az üzleti birodalma érdekében meg kell hoznia egy bizonyos döntést, mégis a Kapu elitjével felépített jövedelmező kapcsolatai, a bejáratott csatornák és a jól kiismert üzletfelek olyan előnyt jelentenek, amit nem lehet csak úgy kockára tenni.
Magában ennek ellenére hálát ad azoknak a terroristáknak, hogy képtelenek pontosan kivitelezni egy katonai akciót. Ezzel megmentették mindazt, amit Erdeve Befar az elmúlt évtizedekben felépített.

© Hungarian edition, 2009, Metropolis Media Group Kft.