FőképLujó és Pityó – I.
 
- Ne már, Lujó, mi a francért van a hangfal a hasadon?
- Mi van? Ja… Fáj.
- Oké, de miért?
- Mert másnap van. Tegnap voltam a Rocktogonban, Hollywood Rose, meg sör, meg ami kell, és…
- Nem azt kérdeztem, hogy miért fáj, hanem azt, hogy miért van a hasadon a hangfal!
- Ja, ez? Tudod, voltam egy boltban, tudod, olyan keleti izéket árulnak benne, és volt ott egy csaj, és valami tibeti tálakról magyarázott, meg arról, hogy hangterápia: odateszik a tálakat a mandró hasára, megkongatják, vagy mit csinálnak vele, aztán rezeg az egész, és a mandró feláll, hogy hé, bammeg, már nem is fáj a hasam!
- Ja. Persze. Hangterápia. Ismerjük. De mi a francot keres a hasadom ez a böszme nagy hangfal?
- Hangterápia…
- Aha. És ettől most jobb?
- Nem, bammeg, hogy lenne jobb, amikor ilyen k* nehéz ez az állat hangfal!
- Akkor miért nem lököd le?
- Hát… Tisztára bezsibbadtam itt alatta… Te, Pityó, levennéd?
- He-he.
- Ne csináld már!
- Oké. Na várj egy kicsit… Egyébként ez micsoda?
- Hangfal, bammeg! Egy állat nehéz hangfal!
- Nem az, hanem ami szól.
- Ja? Az? Dommin.
- Sose hallottam róla.
- Nem is hallhattál. Te, Pityó, ilyesmit nem szoktál hallgatni. Ez olyan… HIM-es cucc. Vagy mégsem. Olyan… hangterápiás izé.
- Oké, de kik ezek?
- Itt a tokja, nézd meg!
- Hát, ez tényleg olyan HIM-es izé… De nem is, a mandró haja tisztára olyan, mint Elvisé… Ez valami gótos rockabilly, vagy mi?
- Nem, öreg, ez a „széttört szívűek hangzása”, vagy mi, ha jól értem az inglist.
- Biztos nem jól érted, te sose szoktad jól érteni, de mindegy is, jól hangzik… Te, szétszedjük?
- Szedjük.
- Oké. Az első. „My Heart, Your Hands”… Csingibongi harangjáték, meg ami kell. Tiszta olyan, mint a To Die For…
- Ja, de várj egy kicsit! Mindjárt, mindjárt…
- Na, ennek totál olyan hangja van, mint Elvisnek.
- Azért mégse…
- Mégse, de olyasmi, nem?
- Olyasmi, Pityókám, olyasmi, de… Figyelj csak! A hangjára. Nem hasonlít valakiére?
- Ööö… izé… Glenn?
- De ő ám! Glenn Danzig. Persze abból a korszakból, amikor még volt neki hangja. Mert mostanában nincs.
- Ne már, Lujó, Glenn az isten!
- Lehet, de hangja nem sok van. Ennek a Dommin csávónak viszont jól áll az éneklés… Különben nézd csak meg a borítót! A szeme is olyan, mint a Danzigé…
- Azért ez nekem egy kicsit diszkós…
- Ez, Pityó, ez dallamos rock. Egyébként ezzel a számmal hangterápiáltam. Tök jó volt. Az elején. Akkor még nem zsibbadtam el a hangfal alatt… Ez a harangizé, ez direkt jó a végén.
- Erről jutott eszedbe a tibeti dolog, mi?
- Hát… Ja. De figyelj, figyelj, itt a második. „New”. Ez a címe.
- Középtempó, egy kicsit olyan a hangzása, mint régen annak a diszkós pasasnak, annak a Paul Youngnak volt…
- Aha. De figyelj csak! A hangja?
- Glenn. Már megint Glenn. Baszki, ez egy elvisfrizurás műanyag Glenn Danzig, aki mögött egy szintis cincereg, meg egy rockabillys dobos pörget! Le merem fogadni, hogy áll a rohadt szerkója mögött!
- De azért jó, nem? Figyelj csak, figyelj! Na?
- Hát üvölteni nem tud…
- Nem, Pityókám, de a zongorista jól nyomja, nem?
- Lapozzunk!
- „Evenfall Hollow”.
- Ez meg tisztára HIM!
- A hangzás. Az indítás. De a dallam eredeti.
- Te, ha ez erre a HIM-es indításra megint Glenn hangján kezd énekelni…
- Olyan hangon fog énekelni, amilyen nőtt neki!
- Lassú… Beindul ez még?
- Be! Ez különben csak a következő szám intrója.
- Ja? És mi a következő. „Tonight”… „Are you ready…” Lujó, ez diszkó!
- Ez, Pityó, ez gót metál.
- Csajzene.
- Lehet, de annak jó. Hallgasd csak!
- Mi jön? „Love Is Gone”. A címadó. Na, lássuk!… HIM. Megint. A HIM zenéje, Glenn Danzig énekhangján, olyan hanghajlításokkal, meg hangsúlyokkal, amilyeneket Elvis csinált…
- Pontosan! Na? Milyen?
- Nekem lassú…
- Neked már a Slayer is lassú, Pityó! Ezt nem úgy kell hallgatni, hogy gyors. Ezt úgy kell hallgatni, hogy…
- Hangterápia, mi?
- Ne röhögj! Képzeld el, hogy a kiscsávót kirúgta a nője, vagy a kiscsajt megcsalta a pasija… Na, nekik ilyen zenét kell hallgatniuk ahhoz, hogy jól ki tudják sírni magukat…
- Amikor engem kirúgott a nőm…
- Tudjuk, Pityó. Te Glennt hallgattad, meg a Slayert, azt a darabológyilkosos számot. De nem mindenki olyan hülye, mint te vagy. Nem mindenki akarja kinyírni a nőjét. Van, aki élvezi a szenvedést…
- Ja. Például egy böszme hangfal alatt, mi? Bammeg, ez meg mi? Tisztára Michael Bublé, vagy hogy hívják! Tiszta szving! Olyan mulatós zene, amilyet a maffiafilmekben szoktak tolni… Ez meg… Már megint Glenn hangja!… Te, figyelj, Lujó, ez jó!
- Na, mit mondtam?
- Nagyjából semmit. De ez tetszik. Hogy összekeveri ezt a szvinges izét, meg a metált.
- Smooth jazz, smooth metal… Jó, mi?
- „Dark Holiday”. Ez a gitárriff, ez totál olyan, mint amilyenből van egy csomó a „Circle Of Snakes”-en.
- Danzig. Már megint ez a Danzig!
- Most mit csináljak? Ez jut róla eszembe! Mik vannak még?
- „Without End”. Ez nagyjából olyan, mint az eddigiek. A „Within Reach” megint egy hosszú intró, aztán jön a „Closure”…
- Ami megint olyan, mint egy HIM dal. Glenn Presley, vagy Elvis Danzig hangján.
- „Making The Most”. Downtempo dal, olyan szerelmes izé… „One Feeling”… Ez már neked is tetszeni fog!
- Ez? Hát… Ez olyan, mint a camamber sajt. Fagyottan kemény, normál állapotban lágy. Szimpla riff… szimpla zene… De a csávó hangja azért itt is érdekes.
- „I Still Lost” Az intró olyan… Kicsit Dead Can Dance-es, nem?
- Cure, némi black metalos üvöltéssel… Popos szinti…
- Nekem tetszik. „One Eye Open”.
- Sokat sejtető intro, megint a Dead Can Dance feeling, de nem is, ez inkább arra a pop-diszkó izére hasonlít, aminek a klipjében az a jó csaj volt. Tudod, amiben papok énekeltek.
- Enigma? Hát, igen. Hasonlít. De ez is csak intro, a következőhöz, a „Honestly”-hoz… Ami tényleg eléggé popos…
- Oké. Az utolsó szám. A „Remember”.
- Az utolsó számok általában lírázós dolgok szoktak lenni…
- Még ennél is lírázosabbak? Nehéz lesz… De ennek a srácnak sikerült. Figyelj, figyelj! Itt meg olyan a hangja, mint a Sealnek! Komolyan mondom, ez egy hangkaméleon!
- De annak jó…
- Lujó, nem mondod, hogy neked ez tetszik!
- Pedig… De. Nem egy Slayer, nem egy zúzós dolog, de azért jó.
- Persze. A romantikus lelkű kiscsajoknak, biztos bejön.
- Meg mondjuk azoknak, akik unják a nagyon pörgős zenéket. Meg azoknak, akik valami újszerű dologra vágynak. Meg azoknak is, akik valami érdekes zenére kíváncsiak. Akiket érdekel, mit lehet összehozni a gót metalból, a rockabillyből, a normál metalból, meg a szintipopból, meg…
- Meg azoknak, akik hangfalat húznak a hasukra, hogy hangterápiálják magukat!
 
Az együttes tagjai:
Kristofer Dommin – ének, gitár
Billy James – basszusgitár
Konstantine – billentyűs hangszerek
Cameron Morris – dob
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. My Heart, Your Hands
2. New
3. Evenfall Hollow
4. Tonight
5. Love Is Gone
6. Dark Holiday
7. Without End
8. Within Reach
9. Closure
10. Making The Most
11. One Feeling
12. I Still Lost
13. One Eye Open
14. Honestly
15. Remember
 
Diszkográfia:
Love Is Gone (2009)