HANG-SZER-SZÁM - Magyar népi hangszerek – A tekerőlant - 2009. február 13. - MÜPA
Írta: Mezei Attila | 2010. 02. 08.
A Magyar Tekerőzenekar kiváló tekerősökből verbuválódott magyar népzenei együttes, mely hagyományos módon fúvósokkal és énekesekkel egészül ki. 1989-ben alakult Budapesten. Célja a több évszázados múltra visszatekintő hagyományos magyar tekerőmuzsika felkutatása, megőrzése, továbbadása és népszerűsítése. Koncertjeiken a hagyományos dél-alföldi parasztzene mellett megszólalnak a zenekar tagjai által készített feldolgozások, történeti énekek, egyházi népénekek és Európa népeinek tekerős dallamai.
Az együttes vezetője és alapítója Havasréti Pál, a Téka együttes tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népezne tanszékének tanára.
A hangszerbemutató hangverseny előtt népi játékok, a végén táncház várja a gyerekeket és a szülőket.
A tekerőlantot a falusi nép között egyszerűen tekerő néven emlegetik. A hangszer „fő részei: teste vagy dobja a benne levő kerékkel, kulcsszekrénye és kottaháza. A tekerőjátékos ülve játszik hangszerén. Játék közben a tekerő nem csúszik le a játékos térdéről, mert szíjjal derekára van övezve. Hangszínével és főleg egy hangon szóló kísérőhúrjának „dudakíséretével” a reccsentő nélkül megszólaló tekerő erősen emlékeztet a dudára. Sajátos tekerőhangzás akkor jön létre, amikor a játékos táncdallamhoz recsegteti a tekerőt. Recsegtetéshez a játékos nem egyenletesen forgatja a hajtót, hanem jobb keze csuklójából történő, alig észrevehető zökkenésekkel a kívánt ritmusforma szerinti hangsúlyokat ad. Kocsmában, lakodalomban, „padkaporos bálon” – rendszerint klarinétossal társulva – játékáért a tekerős pénzt vagy természetbeli juttatást kapott. Lakodalomban természetesen jobban megfizették őket. A klarinéttal társult tekerőnek az alföldi tanyák világában ugyanolyan tekintélye volt, mint a cigánybandának a falvakban. Nagy múltú és nagy elterjedettségű népi hangszerként elsősorban a franciák tekintik magukénak. Írásos emlékekben a tekerőnek Magyarországon a XVI. századtól kezdve van nyoma.” (Sárosi Bálint nyomán)
HANG-SZER-SZÁM - Magyar népi hangszerek – A tekerőlant - 2009. február 13. 11 óra Üvegterem
Havasréti Pál és a Magyar Tekerőzenekar tagjai, valamint
Vaskó Zsolt – fúvósok, Juhász Erika – ének, Magyar József – dob
Forrás: MÜPA
Az együttes vezetője és alapítója Havasréti Pál, a Téka együttes tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népezne tanszékének tanára.
A hangszerbemutató hangverseny előtt népi játékok, a végén táncház várja a gyerekeket és a szülőket.
A tekerőlantot a falusi nép között egyszerűen tekerő néven emlegetik. A hangszer „fő részei: teste vagy dobja a benne levő kerékkel, kulcsszekrénye és kottaháza. A tekerőjátékos ülve játszik hangszerén. Játék közben a tekerő nem csúszik le a játékos térdéről, mert szíjjal derekára van övezve. Hangszínével és főleg egy hangon szóló kísérőhúrjának „dudakíséretével” a reccsentő nélkül megszólaló tekerő erősen emlékeztet a dudára. Sajátos tekerőhangzás akkor jön létre, amikor a játékos táncdallamhoz recsegteti a tekerőt. Recsegtetéshez a játékos nem egyenletesen forgatja a hajtót, hanem jobb keze csuklójából történő, alig észrevehető zökkenésekkel a kívánt ritmusforma szerinti hangsúlyokat ad. Kocsmában, lakodalomban, „padkaporos bálon” – rendszerint klarinétossal társulva – játékáért a tekerős pénzt vagy természetbeli juttatást kapott. Lakodalomban természetesen jobban megfizették őket. A klarinéttal társult tekerőnek az alföldi tanyák világában ugyanolyan tekintélye volt, mint a cigánybandának a falvakban. Nagy múltú és nagy elterjedettségű népi hangszerként elsősorban a franciák tekintik magukénak. Írásos emlékekben a tekerőnek Magyarországon a XVI. századtól kezdve van nyoma.” (Sárosi Bálint nyomán)
HANG-SZER-SZÁM - Magyar népi hangszerek – A tekerőlant - 2009. február 13. 11 óra Üvegterem
Havasréti Pál és a Magyar Tekerőzenekar tagjai, valamint
Vaskó Zsolt – fúvósok, Juhász Erika – ének, Magyar József – dob
Forrás: MÜPA