Főkép Ha jól számolom, ez már a hatodik Queen válogatás lemez, ami akárhogy is nézem, túlzásnak tűnik. Főként ha mindehhez hozzáveszem az eddig kiadott hat hivatalos koncertlemezt.

Ráadásul a cím a legnagyobb slágereket ígéri, de a korongra felkerült húsz nóta közé nem került be sem a „Bicycle Race”, sem a „Fat Bottomed Girls”, sem pedig az „Innuendo”, de még a Falsh Gordon című film főtémája sem.
Értem én, hogy a CD kapacitása korlátozott, de mondjuk a „Seven Seas Of Rhye” helyére kerülhetett volna más.
 
Ráadásul a legolcsóbb változat (csak 1 lemez, füzet nélkül) semmi újdonságot nem nyújt a rajongóknak.
Akik valódi kényeztetésre vágynak, azoknak bizony mélyebben kell kotorászniuk a pénztárcájukban, de cserébe kapnak még plusz egy korongnyi koncertfelvételt (az egyik szám a budapesti fellépésről való), és egy díszes kivitelű könyvet.
 
Mindezek ellenére azt mondom, ideje volt kiadni egy új válogatást, hiszen az előző tíz évvel ezelőtt jelent meg, és a Queen van/volt akkora zenekar, hogy egyszerűen kötelező gondozni, köztudatban tartani életművüket.
Hatásuk nyilvánvalón messze túlmutat a lemezeladásokon, hiszen egyaránt tetten érhető George Michael, Lady Gaga és a Guns N’ Roses zenéjében.
 
A lényeget persze a korongra felpakolt számok jelentik, melyek egy részét remasterizálták, ezért aztán minden úgy szólal meg, ahogy az manapság elvárható.
 
A válogatás a „We Will Rock You” közismert témájával kezdődik, s ez a dob-taps-ének indítás a mai napig magával ragadja a hallgatót, May gitárjátéka pedig megadja azt a befejezést, amit ez a szerzemény érdemel.
 
A soron következő „We Are The Champions” egy időben népszerű volt a focipályákon, s nagyívű dallama minden alkalommal együtténeklésre késztet. Kell ennél nagyobb bizonyíték arra, hogy valódi slágerről van szó?
 
A „Radio Ga Ga”-val szemben elfogult vagyok, mivel a videoklipben Fritz Lang klasszikus filmjének képsorait használták fel. Ráadásul fogós dallam és fantasztikus kórus jellemzi.
 
Mivel hajlamosak vagyunk ikonikusan gondolkodni, többnyire Freddy Mercury személyével azonosítjuk az együttest. Pedig mind a négyen jó zeneszerzők voltak, akik közösen hozták létre a Queen néven ismert legendát.

Az „Another One Bites The Dust” például John Deacon műve, ezért nem csoda, hogy a basszusfutamok ennyire hangsúlyosak és azonmód bedolgozzák magukat a hallgató fülébe.
 
A Queent nem véletlenül azonosítja mindenki a jól kidolgozott énektémákkal. Ez teljes mértékben igaz az „I Want It All” című szerzeményre, ami ráadásul a banda rockosabb oldalát mutatja meg, miközben a dallamosság sem marad el.

A „keménykedés” után érkezik egy bolondosabb és könnyedebb nóta, a „Crazy Little Thing Called Love”.
Pályafutásuk korai szakaszát jellemezték ezek a kikacsintások, amikor más műfajokat idéztek meg számaikban. Ez itt a korai rock and roll, amúgy Elvis módra, a Queen értelmezésében és előadásában.
 
A következő nótáról ismét a „rajzos” videoklip jut az eszembe, amelyben a „homlesz” zenészek átváltoznak és együtt nagyot alakítanak. Ezzel együtt nem tartom annyira nagy slágernek ezt a számot – de ez ugyebár teljesen szubjektív, kinek mi és miért tetszik.
 
Ellenben az „Under Pressure” nagyon bejön, még akkor is, ha inkább pop, mint rock, de a Queen még itt is nagyszerűt alkotott. Freddy és David Bowie kettőse egyszerűen nagyszerű.
 
Fura mód a „One Vision” ebben a környezetben gyengének tűnik, pedig ez is nagy kedvenc volt annak idején, és May játéka a mai napig élvezetes. Talán a közepes tempója miatt nem emelkedik ki jobban a többi szám közül – nem tudom.
 
A Queen mestere volt az emlékezetes kezdéseknek, s erre jó példa a „You`re My Best Friend”, ami az első taktusok után tudatosítja a hallgatóban, hogy igen, ez egy olyan Queen dal, amire évtizedek múlva is emlékezni fog.
 
Azt sem szabad elfeledni, mennyit merítettek a klasszikus zenéből. Ezt példázza számomra a „Don’t Stop Me Now”, amiben egyaránt jelen vannak a klasszikus hagyományok és a rock ereje, dinamikája.
 
A „Killer Queen” kórusokra épül, és inkább rock, mint bármi egyéb.
 
A „These Are The Days Of Our Lives” azért zseniális, mert teret enged Mercury érzelmesebb hangulatának, amitől sokkal meghittebbé válik ez a dal. A hangszerek finoman kísérnek, ehhez nagyon illik a gyertyafény, vagy koncerten az öngyújtók imbolygása.
 
Ismét egy nagy sláger érkezik, egyenesen a skót felföldről, hiszen nagyrészt itt játszódik a Highlander című film, aminek egyik legemlékezetesebb tétele volt a „Who Wants To Live Forever”.
A nagyzenekarral megtámogatott előadásban főként Mercury brillíroz, és persze a szöveg miatt mindenkiben felmerül a kérdés: valóban örökké akarsz élni?
 
„Seven Seas Of Rhye” – ezzel a tétellel sosem bírtam igazából megbarátkozni, szerintem ennél jóval többre voltak képesek. Bizonyára azért került ide, hogy mutassa, mennyire sokféle zenét írtak a srácok. Ettől függetlenül nem rossz darab.
 
Ellenben a zenekar kései korszakából származó „Heaven For Everyone” kiforrott produkció, amiben jó az ének és a kórus, a hangszerelés meg kellőképpen rafinált, visszafogott. Nem is értem, miért nem lett annak idején még nagyobb siker. Talán majd most.
 
Ismét egy kötelező klasszikus csendül fel. A „Somebody To Love” akkor is az egyik legnagyobb Queen nóta lenne, ha még évente jelennének meg lemezeik (pedig sajna nem), köszönhetően a remekül kitalált, az énekessel feleselő kórusnak és az emlékezetes dallamnak.
 
Ismét klipes nóta következik (I Want To Break Free). A zene közelít a minimalizmus felé, de talán éppen ez benne a nagyszerű. Más zenekar a karrierjét odaadná egyetlen ilyen riffért.
 
Lassan közeledik a lemez vége, de a „The Show Must Go On” és a „Bohemian Rhapsody” nyilvánvalóan kötelező elemei bármely Queen válogatásnak. A Show egyike a kevés személyes indíttatású Queen szerzeménynek, a Raphsody pedig talán az egyik legjobb pop/rock szerzemény.
 
Összegzésként nagyon már nem tudok mit hozzátenni az eddigiekhez. Queen rajongóknak nagy újdonságot nem jelent ez a válogatást, de ha valaki csak most ismerkedik a hetvenes-nyolcvanas évek meghatározó együttesével, akkor ennél jobb kezdést nem talál.
 
Az együttes tagjai:
Freddy Mercury – ének
Brian May – gitár, ének
Roger Taylor – dob, ének
John Deacon – basszusgitár, ének
 
Közreműködők:
David Bowie – ének
Fred Mandel
Michael Kamen és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. We Will Rock You
2. We Are The Champions
3. Radio Ga Ga
4. Another One Bites The Dust
5. I Want It All
6. Crazy Little Thing Called Love
7. A Kind Of Magic
8. Under Pressure
9. One Vision
10. You`re My Best Friend
11. Don`t Stop Me Now
12. Killer Queen
13. These Are The Days Of Our Lives
14. Who Wants To Live Forever
15. Seven Seas Of Rhye
16. Heaven For Everyone
17. Somebody To Love
18. I Want To Break Free
19. The Show Must Go On
20. Bohemian Rhapsody
 
Diszkográfia:Queen (1973)
Queen II (1974)
Sheer Heart Attack (1974)
A Night At The Opera (1975)
A Day At The Races (1976)
News Of The World (1977)
Jazz (1978)
Live Killers (1979) – koncert
The Game (1980)
Flash Gordon (1980)
Greatest Hits (1981) – válogatás
Hot Space (1982)
The Works (1984)
A Kind Of Magic (1986)
Live Magic (1986) – koncert
The Miracle (1989)
Innuendo (1991)
Greatest Hits II (1991) – válogatás
Live At Wembley ’86 (1992) – koncert
Made In Heaven (1995)
Greatest Hits III (1999)
Queen On Fire – Live At The Bowl (2004) – koncert
Return Of The Champions (2005) – koncert
Queen Rock Montreal (2007) – koncert
The Cosmos Rocks (2008)
Absolute Greatest (2009) – válogatás