Főkép

A soron következő, hármas sorszámmal ellátott Hipergalaktika témája ezúttal az információs társadalom – ugyan ennek pontos mibenléte nem teljesen világosodott meg számomra, de az olvasottak alapján nagyjából mindannak az összessége, amihez számítógép, internet, központi adatbázis, program kell, illetve mindezek használata.
 
Követve a korábban megszokott szerkezeti felépítést (lásd második kötet), minden egyes sci-fi novellát egy rövidke kapcsolódó tanulmány követ, amelyben az adott témát jól ismerő szakember igyekszik összegezni a dolgok jelenlegi állását.
 
Ajánlómat az irodalmi résszel kezdem.
 
Meglátásom szerint a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legsebezhetőbb pontja, amikor az író engedve a naprakészség kényszerének, túlságosan felhasználja a való világ fejlettségét. Ilyen például rögtön a nyitó novella, amit az általam sokra tartott Hal Clement követett el. Jellemzője a kiváló alapötletet, s az a fájdalmas jelenség, amikor túlságosan beépül a kor technikai szintje az írásába, s ennek eredményeként, hatvan évvel később olvasva, fájó annak elavultsága.

Ebben az esetben például elektroncsövekről és lyukkártyákról van szó – de gondolom nem sokkal a háború után senki sem sejtette, merre fejlődik a számítástechnika.
 
Kellemes meglepetést okozott Dragon Györgytől A 463-as hiba című novella. Optimális terjedelem társul az eredeti alapötlet kifejtéséhez, összességében egyszerre tetszetős és elgondolkodtató.

Eddig is abban bíztam, hogy az öregkori nyavalyáimra megoldást jelent majd az addigra elérhető nanotechnológia, de most már kifejezetten várom a pillanatot, amikor az első csapat nano megkezdi a helyreállításomat.
 
Nem folytatom a kötet irodalmi tartalmának ismertetését. Jók (például Robert Silverberg) és kevésbé sikerültek egyaránt megtalálhatóak ebben a számban.
 
Ugyanez érvényes a szakmai részre. Míg egyes cikkek valóban alaposak és átfogóak, más esetben pusztán egy zanzásított, a felszínt érintő írást kapunk. Mindent összevetve nincs különösebb baj ezzel a tematikus kedvcsinálóval, aki ennél többre vágyik, az úgyis alaposabban utánajár a témának.
 
Hogy milyen az információs társadalom? A jelek szerint folyamatosan változó, és akinek nincs internet hozzáférése, illetve megfelelő tudása a megfelelő szoftverek használatához, az sokkal többről marad le, mintha csak a televízióját hajítaná ki az ablakon.
 
Egyetlen apróságról feledkezik el a lehetőségekbe beleszédült népesség: bolygónk számos részén a közeljövőben sem fenyeget az információs forradalom, hiszen sokfelé az emberek szorosan kötődnek megművelt földjükhöz, és a várható csapadék mennyisége jobban izgatja őket bármely virtuális látványosságnál.
 
Azt meg már a Shadowrun regényekből közismert, hogy RASZ (Rendszer Azonosító Szám) nélkül is lehet élni, sőt.
 
A kötetben szereplő írások:
Ahogy elkezdődött
Hal Clement:Válasz
Kovács Győző: Epizódok az ős-számítástechnika történetéből
 
Ember és Gép
Dragon György: A 463-as hiba
Dragon György: Ember–gép kommunikáció
 
Vallás és internet
Robert Silverberg: Jóhírek a Vatikánból
Mund Kati: isten.com
 
Kötetlenül
Szélesi Sándor: Valóságból eltűnt
Bódi Zoltán: Mobil kommunikáció és életmód
 
Gondolatvezérlés
Jennifer Pelland: Fogoly lány
Szilágyi Árpád: Gondolatvezérlés
 
Oktatás
Képes Gábor: Gyakorlati út a pedagógiához
Képes Gábor: Egy út a modern informatikához
 
Amikor a tömeg kommunikál
Henry Jones Jr.: Úgy fent, mint lent
Juhász György: Tömegkommunikáció
Ugorjuk át a digitális szakadékot – Interjú Alföldi Róberttel
 
Digitális esélyegyenlőség
F. Tóth Benedek: Nullák és egyesek
Kovács „Tücsi” Mihály: Digitális állampolgár
 
Digitális diagnosztika
Kánai András: Hamu
Dr. Bágyi Péter: Képalkotás az orvosi diagnosztikában
 
Rések a falon
Michael T. Cricket: Roncs a patakban
Kovács „Tücsi” Mihály: Rések a falon
 
Virtualitás
Stanislaw Lem: Corcoran professzor
Pintér Róbert: Nincs kanál