Főkép Újabb könyv, aminek ott a helye minden könyvtárban, iskolai gyűjteményben és talán az otthoni könyvespolcokon is.
 
Az előző, fontosabb hazai lemezekről szóló album után most egy vélhetően közismertebb témában gyűjtötték össze a szerkesztők a címszavak anyagát.
Amíg abban az esetben nyilvánvaló volt, hogy a lakosság nagyobbik része a jövőben sem fogja meghallgatni az ott felsorolt korongokat, addig a mostani filmek, filmszínészek esetében jóval engedékenyebbek vagyunk.

Amikor ugyanis semmi értelmes néznivaló sincs a tévében, jó esély van egy „véletlenül” megtalált magyar film megtekintésére. Kivált, ha az többet nyújt, mint az igénytelen forgatókönyv alapján, kis költségvetésből leforgatott amcsi akciófilmek vagy végtelenített szappanoperák.
 
Elvégre a magyar filmeknek többsége a tapasztalatainkra, érzéseinkre, gondolkodásmódunkra épül, vagyis egy fokkal könnyebb a befogadásuk, mint a külhoni produktumoknak.
Persze esete válogatja, elvégre a Sátántangó és az 1931-es Hyppolit, a lakáj teljesen eltérő élményt jelent, de éppen ezért nézünk filmeket, hogy különféle hatások érjenek bennünket.
 
De most nem a filmekről, hanem a bennük játszó színészekről, a filmszínészekről van szó. No meg a filmszínésznőkről.
Születés szerinti sorrendben sorjáznak egymás után, kezdve Vízvári Mariskától (1877) egészen Tóth Orsolyáig (1981), ezért aztán két lehetősége van az olvasónak: vagy mindent elolvas egymás után, vagy használja a „Róluk szól” névmutatót, ahol ábécé sorrendben megtalálható minden, a kötetben szereplő név és a hozzá tartozó oldalszám.
 
Az éppen ismertetett színész jelentőségétől függően változik a szócikkek terjedelme, azonban minden esetben kapunk egy átfogó pályaképet, méltatást, sőt időnként még egy rövid, jellemző idézetet is (ez nagyon tetszett).
 
Nem esik szó a művészek magánéletéről, politikai nézetéről, és általában semmi olyanról, ami ugyan kötelező egy bulvárlapban, de nem kívánatos az ilyen tematikus lexikonban. Időnként amúgy sem lehet pusztán a szakmai dolgokról beszélni, hiszen a politika, az előző század eseményei nem egy alkalommal komoly hatással voltak a színészek életére, ami értelemszerűen a szócikkekben is megjelenik.
 
Az is tetszett, hogy nem csak a művész/szerzői filmek „sztárjai” kerültek be a 303-as csoportba, hanem a szórakoztató darabok hírességei is (mint például Alfonzó). Egyszóval valóban átfogó képet kapunk arról, kit, melyik filmben érdemes megnézni – mielőtt meghalunk.