Tori Amos: Midwinter Graces (CD)

Hova jut a világ, ha már Tori Amos is karácsonyi lemezt csinál?! Akármekkora Tori-fan vagyok is, bizony átfutott a fejemen ez a kérdés, mikor hírét vettem a Midwinter Graces-nek. De persze kíváncsi voltam rá, és mikor kezembe vettem a szokásosan gyönyörű kiállítású CD-t, és először végigment az anyag, úgy voltam vele, hogy aha, végül is jó. Semmi extra, olyan jó átlagos Tori.
 
Meg amúgy is azt gondoltam, hogy ott volt az első albumán (Little Earthquakes, 1992) a „Winter”, aminél szebb, jobb és megrázóbb téli dalt úgysem írhat már (talán más sem, nem csak Tori), függetlenül attól, hogy az nem kimondottan karácsonyi. És ezt továbbra is így látom.
 
A véleményem mégis megváltozott a Midwinter Graces-ről nyomban, amikor végre alaposan, odafigyelve is meg tudtam hallgatni. Persze, Tori-t nem szabad háttérzeneként betenni, pláne nem úgy, ahogy egy rakás kellemes karácsonyi lemezt. Ez itt végképp nem az, és ezt természetesen minden valamirevaló Tori Amos rajongó előre sejthette.
 
De azt is le kell szögezni, hogy nincs direkt polgárpukkasztás, Tori a maga módján tényleg a lehető legjobb oldalát igyekezett kihozni ezeknek a daloknak, nem kifigurázni akarta az ünnepet – viszont rámutatni, hogy nem csak a hagyományos keresztény (s pláne nem csak az idegbeteg ajándékozós) vetülete létezik, hanem annál ősibb is, meg persze kiemelve mindazt, ami nő, női, nőies benne. Amint azt szintén megszokhattuk már tőle.
 
Az album felét tradicionális karácsonyi dalok teszik ki (bár felénk úgy istenigazából csak az egyik bónusz-szám, a „Csendes éj” ismert), amikhez viszont Tori új szövegeket írt (kivéve a „Csendes éj”-t), a többi pedig saját szerzeménye. Ezeket igen könnyű megkülönböztetni egymástól, még akkor is, ha a feldolgozások zöme tényleg alaposan átgyúrja az eredetit. A hangszerelés, sok régi rajongó örömére, nagyban épít Tori Bösendorfer zongorájára, illetve nagyzenekarra, és a rock és pop jóval kevesebb szerepet kap.
 
A CD-borítóból kitűnik, hogy a négy őselemhez osztották be az egyes dalokat. Ez a koncepció némileg talán erőltetett, bár minden esetben megvan a miértje, de mellékes ahhoz képest, amilyen tartalommal Tori megtölti a dalokat.
 
A nyitó „What Child, Nowell”-t például valami csak rá jellemző, fáradtan csengő hangon énekli, de így is ünnepélyes – olyan megélt mélység, valóságosság van benne, amitől felnemesül. A refrén eléggé tipikus Tori, és ez a megállapítás talán az összes dalra igaz.
 
A „Star of Wonder” keleties, mágikus témáihoz a Led Zeppelintől is merítettek (ezt a CD-hez csomagolt, kb. félórás interjút, de azon kívül semmi mást nem tartalmazó DVD-n maga Tori mondja el). A kislemezként is kiadott, valóban slágeresélyes „A Silent Night with You” a lemez leginkább cukormázas szerzeménye, és jó, kutya baja.
 
Ellenben a talán barokkos vagy reneszánsz jellegű „Candle: Coventry Carol”-ban zavar az a rész, amit Loreena McKennitt előadásában is hallhattunk már. Tori stílusa itt kicsit idegen a megszokott, tradicionális dallamokban. De így is szép.
 
A régies szövegű „Holly, Ivy, and Rose” egyik része meg Enyát idézi, és egyre táncosabbá válik a dal, ahogy halad előre. Ebben Tori lánya, Natashya Hawley is énekel, ami különleges bensőségességet kölcsönöz neki.
 
Az ünnepre készülődés jó értelemben vett izgalmát is felidéző „Harps of Gold” azonban még jobban tetszik: a latin nyelvű Isten-dicsőítés tipikus Tori stílusban hátborzongatóan szép. Leginkább az „A Sorta Fairy Tale” című slágerére emlékeztet, egyszerűen imádni való.
 
A „Snow Angel” refrénje valahogy túl magától értetődő, lehetne izgalmasabb, de a zongora-alap és a filmzenés hatású vonósok tetszenek. A „Jeanette, Isabella” könnyedebb, kicsit a „Winter”-t idézi. Csak Tori képes így dalba foglalni ünnepelni szaladó lányokat, hótól kipirult arccal, izgatott lázban égő, kecses bokával, hogy nem is futnak, de táncolnak inkább.
 
A „Pink and Glitter” big band muzsikája, ami exkluzív New York-i bárokat idéz, nem az én világom, de értékelem, hogy a lánya születéséről írta.
 
Éles váltásként jön a templomi emelkedettséget árasztó, bár törékeny zongorával kezdődő „Emmanuel”, majd pedig az album központi dala, a „Winter`s Carol”. A tél hidege, komorsága is felsejlik benne, fojtott feszültséget teremtve, bár az elején oly’ puhák a zongora hangjai, akár a hópelyhek.
 
Itt fogalmazza meg Tori pogánynak vagy feministának is felfogható gondolatait a Fény ünnepének női aspektusairól. Merthogy a kereszténység előtt istennőket is imádtak a népek, és helyük volt az ünnepeken is, míg ugye az európai civilizációt meghódító vallás csupán Szűz Máriát hagyta meg a „pantheonban”. Egyébként pedig George MacDonald The Light Princess című történetének musical feldolgozásához írta.
 
A lemezt a még ennél is komorabb „Our New Year” zárja, ami általában véve azokról szól, akik már nem lehetnek velünk az ünnepekkor. Végtelenül szomorú, s még a vonósok sem hoznak bele harmóniát, sőt, mintha inkább azok közvetítenék a kétségbeesést, amit maga Tori nem énekel ki, pedig a szövegben olyasmik vannak, hogy meglát az ember valakit a távolban, és azt hiszi, egy elvesztett szerette az, de közel kerülve csalódnia kell, csak a haja színe ugyanolyan...
 
A két bónuszdalból az egyik a szintén sötét-komor „Comfort and Joy”, a másik pedig a „Stille Nacht, Heilige Nacht (Silent Night, Holy Night)”, amibe ugyan nem feltétlenül viszi bele a rá oly’ jellemző sűrű, mágikus, erotikus nőiséget, mégsem gondolom, hogy egy nagyobb család majd ezt a verziót hallgatja a karácsonyfa körül...
 
De nem is arra való a Midwinter Graces. Sokkal inkább az ünnep, eme gyönyörű, több ezer éve létező ünnep lelki és szellemi megéléséhez. El kell vele egy kicsit vonulni, hagyni, hogy hasson, elgondolkoztasson, emlékeket idézzen, legyenek bármily’ fájók, mert sokkal inkább segít, és a mélyén sokkal több szeretet van, mint az átlagos, agyonkoptatott, szupermarketekben bömbölő karácsonyi dalokban.
 
S az is tetszik benne, hogy mindeközben Tori, legyen bármilyen szétphotoshopolt is a lemezborító képein, nem játssza a pogány istennőt, nagyon is mai, jelenkori az üzenete, s ekként érthető is. Igaz, kell hozzá némi bátorság is, olyan mélységekbe visz, de az igazi ünnep ilyen, nem merő csillogás és cukormáz.
 
Az együttes tagjai:
Tori Amos – ének, Bösendorfer zongora, csembaló, wurlitzer
John Philip Shenale – vonósok, szintetizátor, vonós és fúvós zeneszerző, hangszerelő
Matt Chamberlain – dobok, ütőhangszerek, harangok
John Evans – basszusgitár, bőgő
Mac Aladdin – gitár
 
Közreműködött:
Kelsey Dobyns – ének a „Candle: Coventry Carol” című dalban
Natashya Hawley – ének „Holly, Ivy and Rose” című dalban
Bruce Burchmore – lant
És sokan mások (fúvósok, vonósok)
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. What Child, Nowell
2. Star of Wonder
3. A Silent Night With You
4. Candle: Coventry Carol
5. Holly, Ivy and Rose
6. Harps of Gold
7. Snow Angel
8. Jeannette, Isabella
9. Pink and Glitter
10. Emmanuel
11. Winter`s Carol (from `The Light Princess`)
12. Our New Year
Deluxe Edition bonus tracks
13. Comfort and Joy
14. Stille Nacht, Heilige Nacht! (Silent Night, Holy Night)" (Josef Mohr / Franz Xaver Gruber / John Freeman Young)
 
Diszkográfia:
Y Kant Tori Read (1988)
Little Earthquakes (1992)
Under the Pink (1994)
Boys for Pele (1996)
From the Choirgirl Hotel (1998)
To Venus and Back (1999)
Strange Little Girls (2001)
Scarlet`s Walk (2002)
Tales of a Librarian (2003)
Welcome to Sunny Florida (2004)
The Beekeeper (2005)
A Piano: The Collection (2006)
Tori Amos: American Doll Posse (2007)
Abnormally Attracted to Sin (2009)
Midwinter Graces (2009)
Night of Hunters (2011)
Gold Dust (2012)
Unrepentant Geraldines (2014)