Főkép

Egy sötét korban, mikor a remény csak pislákolt, élt egy kislány, akinek egyetlen menedéke varázslatos képzelete volt.
A legenda egy földalatti világ elveszett hercegnőjéről szól, aki egy napon újjászületik. Lesznek jelek, amik a visszatérését jelzik. Titkok, melyek megmutatják a végzetét. És egy utazás, melyben hinned kell!
 
Spanyolország, 1944. A polgárháború véget ért, az uralmat Franco és fasisztái vették át. A tizenegy éves Ofelia, anyjával, a megözvegyült, de épp fiúgyermeket váró Carmennel új apjához utazik. A dermesztően kegyetlen Vidal az erdőben rejtőző gerillák elleni harc vezetőjeként kiélheti fasisztoid oldalát. A kislány a valóság szörnyei és rettentő borzalmai elől saját képzeletének fantáziavilágába menekül, melynek teremtményei szintén nem túl bizalomgerjesztő szerzetek. A Faun próbáit kiállva életre kelthet egy másik világot, mely már hosszú ideje várja vissza uralkodóját…
 
A mexikói Guillermo Del Toro író-rendezőt ezután már végképp nem lehet egyetlen legyintéssel elintézni. Gyakorlatilag kibontotta, újraértelmezte 2001-es Ördöggerinc című filmjét, hogy megkapó köntösbe burkolva olyan filmritkaságot hozzon létre, mely mesterien ötvözi a háborús dráma és a fantasztikum világát. Megjegyzem, kissé megtévesztő a fantasy-ünnepre hívó előzetes. Talán pont a zsánerrajongók fognak egyedül csalódni. Nem egy új világba lépünk be két órára, sokkal inkább a valóság kilátástalanságát érezzük meg: a kiömlő vér hűvösségét, az esőáztatta föld mocskát, a kegyetlenség rémítő erejét. Mindeközben paradox módon a remény sem adja fel harcát, értelmet ad a felfoghatatlan szenvedésnek.
 
Talán úgy találjuk, „túl nagyok” vagyunk az efféle játékhoz, mégis meglepve fogjuk tapasztalni, hogy valóság és képzelet között vékonyabb a határvonal, mint valaha gondolni mertük volna – a hit pedig egyéni döntés kérdése. Guillermo Navarro, a rendező állandó operatőrének lebilincselő képei megláttatják a szenvedésben a szépséget, a sötétségben a fényt, a halálban az életet. Merjünk belépni egy idegen világba!