FőképA zenekar gyökerei valahol a liverpooli punk sceneben rejteznek. Itt alapította meg az együttest a ’80-as évek közepén Holly Johnson, Paul Rutherford, Peter Gill, Mark O`Toole és Brian Nash.
Első kislemezük, a Relax több héten keresztül tanyázott a „UK singles chart” élén. Aztán a következő két kislemez, a Two Tribes és a The Power of Love is ugyanitt végezte.

Ez elsőre talán nem tűnik nagy dolognak, mégis az, hiszen erre a teljesítményre a Frankie Goes To Hollywood előtt világviszonlyatban is csak egy csapat, a Gerry & the Pacemakers volt képes.

Szóval nem meglepő, hogy a csapat 1984-es debütáló nagylemeze, a Welcome to the Pleasuredome is mindjárt a listák élére került. A siker tartósnak és töretlennek bizonyult - a két évvel későbbi album, a Liverpool is a slágerlisták csúcsait ostromolta.

Azonban a lemez promoturnéján Johnson eltávolodott a banda többi tagjától, össze is vesztek O`Toole-al, ami azt eredményezte, hogy a koncertkörút végén az énekes kiszállt és a Frankie Goes To Hollywood voltaképpen megszűnt létezni.
Szóval, ha valaki a fentiek láttán is után úgy gondolja, hogy valami kutyaütő banda „lehúzós Best of”-ja jött ki a gyárból, az nagyon téved.

Persze a diszkográfia megtekintése után lehet kötözködni, hogy „Hékás, 2009 mínusz 1983 az rohadtul nem 25!”. Ok, mondhatjuk erre, hogy ott a pont. De azért mégse.
Az első nagylemez, a Welcome to the Pleasuredome ugyanis egy évvel később jött ki, és azon ott van a „Relax”. Szóval „take it easy”, ahogy a művelt francia mondja, megvan az a fránya huszonötös évforduló.

Idő- és térugrás.

Magyarország, valamikor 1985-1987 környéke, Dél-Buda. Egy lakótelepi panellakásban két általános iskolás suhanc furcsa kazettát tuszkol az akkor még ritkaságszámba menő Sharp magnóba.
Tervük, hogy legújabb kedvencüktől immáron vagy ezredszer hallgassák meg a hülyére unt hazai dallamoktól teljesen eltérő, „new wave”-nek aposztrofált zenét.

Igen, ez volt a Welcome to the Pleasuredome. Aztán egy-két évvel később, mikor már mindketten középiskolába jártak, meglett a Liverpool is. Bakeliten.

Apám, micsoda durranás volt! Nem elég, hogy még jócskán az „átkosban” voltunk, a lemezt a barátom faterja Nyugat-Németországból hozta haza, ahova az akkori törvények szerint nem éppen legálisan távozott évekkel korábban.

A határon sehova nem vitték be, nem sittelték le, és nem vették el tőle sem a Frankie Goes To Hollywood, sem a Kiss, sem a Sigue Sigue Sputnik bakelit lemezeket. Sőt, a fatert még szépen vissza is engedték Nyugatra.

Mi ezt alig hittük el. A cucc megjött; rá is vetettük magunkat és rém büszkék voltunk, hogy „oridzsi” bakeliten van meg, nem olcsó jugó másolaton.

És hogy milyen az új lemez? Alapvetően önmagáért beszél, hiszen a két stúdióalbum slágereit, a legdögösebb, legütősebb nótákat igyekeztek összeválogatni egy korongra, amely így próbál meg teljes képet adni a Frankie Goes To Hollywood muzsikájáról.

Amiről - valljuk be őszintén - igen nehéz egyértelműen kijelenteni, hogy milyen stílusba is tartozik, mert van ebben minden.
Hiába mondják azt az okosok róla, hogy dance-pop, ha egy dance-popot kedvelő a „Two Tribes”t, a „Warriors of the Wasteland”-et vagy a „War”-t meghallgatja, biztosan ökölbe rándul a gyomra, ha csak egy kicsit is szemellenzősen közelít a zene felé.

Az biztos, hogy a Frankie Goes To Hollywood mércéjével mérve is keményre sikerült a lemez indítása.
Az első négy dal után – már ha bírják a vájtfülűek addig – elég tiszta kép alakul ki az emberben arról, hogy ez a néhol rockos/punkos/popos/dances, meg úgy alapvetően new wave-es, nagyon erős basszusfutamokra építkező, ahol lehet a vokált maximálisan kihasználó zene milyen is voltaképpen. Szerintem még mindig frenetikus.

Amellett azért nem lehet szó nélkül elmenni, hogy a lemez második felében erősebben dominálnak az akkori – és akár a mai – mainstream szájízének tetsző nóták. Na, ezek tényleg dance-pop alkotások.
A lemezt záró három mix pedig… Nos, hát olyanok amilyenek, nekem nem igazán tetszenek, bár pár évvel ezelőtt, azt hiszem pont ez a „Relax” mix pörgött a zenei csatornákon.

Az együttes tagjai:
Holly Johnson - ének (1980–1987)
Mark O`Toole - basszusgitár (1980–1987)
Jed O`Toole - basszusgitár, gitár (1980–1982)
Peter Gill - dob (1980–1987)
Brian Nash - gitár (1980–1987)
Paul Rutherford - háttérének, tánc (1980–1987)

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Relax (Move)
2. Two Tribes (For The Victims Of Ravisment)
3. Welcome to the Pleasuredome (Alternative Reel)
4. War (Hide Yourself)
5. The Power of Love (7 Mix)
6. Ferry Cross The Mersey
7. Is There Anyone Out There? – Movement 2
8. (Tag)
9. Born To Run (LP Version)
10. Warriors of the Wasteland (Album Version)
11. Rage Hard (7 Mix)
12. Watching the Wildlife (Album Version)
13. Happy Hi!
14. Waves (Edit)
15. Relax - Chicane Radio Edit)
16. Two Tribes (Hibakusha)
17. Relax - Lockout`s Radio Edit

Diszkográfia:
Stúdióalbumok
Welcome to the Pleasuredome (1984)
Liverpool (1986)

Válogatások
Bang! (Japán import) (1985)
Bang!… The Greatest Hits of Frankie Goes to Hollywood (1994)
Reload - The Whole 12 Inches (1994)
Maximum Joy (2000)
The Club Mixes 2000 (2000)
Twelve Inches (2001)
Rage Hard: The Sonic Collection (2003)
Return To The Pleasuredome (boxset, csak Japán) (2009)
Frankie Say Greatest (2009)

Kislemezek
Relax (1983)
Two Tribes (1984)
The Power of Love (1984)
Welcome to the Pleasuredome (1985)
Rage Hard (1986)
Warriors of the Wasteland (1986)
Watching the Wildlife (1987)

Videók
From a Wasteland to an Artificial Paradise (Laserdisc) (1987)
Shoot! The Greatest Hits of Frankie Goes to Hollywood (Laserdisc, VHS) (1993)
Hard On (DVD) (2000)