Főkép


 
 
A Rolling Stones annyira beépült a 20. század kultúrájába, hogy szinte egyetlen lépést sem lehet tenni anélkül, hogy az ember minduntalan bele ne ütközzön az együttesbe, vagy valamelyik tagjába.
Még az olyan, látszólag „Stones-mentes” dolgokban is fel lehet és kell fedeznünk Jagger és társai hatását, mint a Karib-tenger kalózai című film, hiszen Johnny Depp a kalózkarakter kidolgozása során Keith Richards járását, habitusát, egyéni(eskedő) stílusát vette alapul.
 
Megpróbálhatunk eltávolodni a Stonestól, megpróbálhatunk más zenéket, más előadókat hallgatni, de hiába: ezek az emberek minduntalan felbukkannak, mindenütt jelen vannak.
 
Hiába nyúlunk vissza mondjuk Muddy Watersig, az ő életében is meglehetősen komoly szerepet játszott a Stones; vagy ott van mondjuk Sting, vagy a Guns N’ Roses, vagy… hosszan lehetne sorolni azokat az előadókat, akik a riportok, biográfiák készítése során azzal próbálják hangsúlyozni az általuk létrehozott produktum színvonalát, esetleg azzal keresnek (ön)igazolást, hogy megemlítik a Stones valamelyik tagjának nevét, a vele végzett közös munkát.
 
A Stones etalonná vált; nem csak a közismert kinyújtott-nyelves logó, de a zenekar is szimbólummá fejlődött az évtizedek során. Az általános vélekedés szerint: „Amiben a Stones benne van, rossz nem lehet”.
 
Talán így van rendjén; talán Jagger csak viccelt, amikor a ’60-as években, egy interjú során azt mondta, inkább meghalna, semmint 50-60 évesen a „Satisfaction”-t énekelje színpadon… Azóta elénekelte.
Az egykori lázadók, ifjú nonkonformisták szabadcsapata az évtizedek során szépen beépült az establishmentbe, a rendszerbe, a gépezet szerves részévé, egyre komolyabb alkotóelemévé változott.
 
A Rocksuli című filmban Jack Black szerint a rock ’n’ roll lényege: szólj be az Arcnak. Pályafutása kezdetén a Stones is pontosan ezt tette, aztán a tagjai szép lassan elkezdtek „arcosodni”, mára pedig már ők maguk az Arc, aminek jelen pillanatban mások próbálnak beszólni…
Úgy tűnik, a körforgás nem csak a születés-élet-halál ciklus esetében, de a szórakoztatóiparban is örök.
 
A Stones a szokásoknak megfelelően világkörüli turnéval promotálta az 1989-ben megjelent Steel Wheels című LP-t.
A koncertekről filmfelvétel készült, IMAX formátumban, amelynek köszönhetően állítólag sokkal tisztább képet és hangot láthat/hallhat az ember. Ebből az anyagból készült el egy válogatás, amely a Stones ’91-es londoni, berlini és torinói koncertjeinek bizonyos részleteit tartalmazza.
 
Az IMAX-nál (állítólag) valamivel szerényebb minőséget produkáló DVD-re főként az együttes ’60-as és ’70-es években felvett dalai kerültek fel – ettől az egész anyag kissé retrospektívvé válik, de ez jó, mert legalább ezúttal nem kell végigszenvedni olyan dolgokat, amik az együttes két, diszkókorszakban születet albumán (Some Girls, Emotional Rescue) szerepeltek.
 
A válogatás nagyon jó – ebbe az anyagba pontosan azok a dalok kerültek be, amelyek naggyá tették a Stonest.
Ha mondjuk a „Jumping Jack Flash”, esetleg az „Angie”, meg a „Gimme Shelter” is felkerült volna rá, akkor ki lehetne jelenteni: „Szerezd meg ezt a DVD-t, ez a Stones esszenciája”.
 
A felvételek elárulják, hogy a zenészek a Steel Wheels turné során is a megszokott, magas szintű Stones-minőséget produkálják: Jagger egyfolytában mozog, Charlie Watts elegáns úriemberként jelenik meg, Bill Wyman hozza a kőszikla formát, Ron Woods és Keith Richards pedig időnként még egy-egy poént is becsempész a játékába.
 
A Stones produkciójáról, a film és a hang minőségéről valóban csak szuperlatívuszokban lehetne beszélni.
A Stones rajongói, és azok is, akik csak időnként kóstolják meg az efféle, rocknak nevezett zenét, biztosan élvezni fogják ezt a műsort, és ebben az esetben még a Stones ellenlábasai, a fanyalgók is kénytelenek hallgatni, hiszen ezen a felvételen Jagger még csupán 48 éves volt, vagyis nem 50-60 évesen énekelte a „Satisfaction”-t.
 
Az együttes tagjai:
Mick Jagger – ének
Keith Richards – gitár
Charlie Watts –dob
Ron Wood – gitár
Bill Wyman – basszusgitár
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Continental Drift
2. Start Me Up
3. Sad Sad Sad
4. Tumbling Dice
5. Ruby Tuesday
6. Rock and a Hard Place
7. Honky Tonk Woman
8. You Can’t Always Get What You Want
9. Happy
10. Paint It Black
11. 2000 Light Years from Home
12. Sympathy for the Devil
13. Street Fighting Man
14. It’s Only Rock ’n’ Roll
15. Brown Sugar
16. Satisfaction
 
Diszkográfia:
The Rolling Stones (1964)
The Rolling Stones 2. (1965)
Out of Our Heads (1965
Aftermath (1966)
Between the Buttons (1967)
Their Satanic Majesties Request (1967)
Beggars Banquet (1968)
Let It Bleed (1969)
Sticky Fingers (1971)
Exile on Main Street (1972)
Goats Head Soup (1973)
It’s Only Rock ’n’ Roll (1974)
Black and Blue (1976)
Some Girls (1978)
Emotional Rescue (1980)
Tattoo You (1981)
Undecover (1983)
Dirty Work (1986)
Steel Wheels (1989)
Voodoo Lounge (1994)
Bridges to Babylon (1997)
A Bigger Bang (2005)
Live at the Max (2009) DVD