FőképAmi az ébredező 20. század magyar irodalmának a Nyugat, az volt a magyar sci-finek a Galaktika.
Az eredeti tudományos fantasztikus antológia főszerkesztője, arculatának meghatározója ugyanaz a Kuczka Péter volt, aki a magazin 1972-es beindítása előtt három évvel fogott hozzá a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat kiadásához.
Épp ezért nem meglepő, hogy mindkét kiadványt a széles nemzetközi merítés és a rendkívül magas színvonal jellemezte.
 
1977-ben a kiadó különleges kötettel ünnepelte a Kozmosz Fantasztikus Könyvek nem években mért demicentenáriumát. Ötvenedik címmel olyan válogatás jelent meg, amely a legjelentősebbek mellett kevésbé ismert, ám kiváló alkotók novelláit gyűjtötte egybe.
Ám talán a tudományos eredmények elméleti síkra terelődése, talán az űrprogramok mindennapivá válása miatt, a következő esztendőkben – a voltaképp szokatlanul magas példányszámok ellenére – haldokolni kezdett a magyarországi sci-fi mozgalom.
 
És közben, ki tudja, miért, sem a Századik, sem a Százötvenedik nem jelent meg, hiába érkezett el odáig a sorozat.
 
Most viszont itt a Kétszázadik, ami az újjászületett periodika után új életre kelt könyvsorozat első antológia-jellegű kötete.
Benne 12 külföldi és 12 magyar szerző írásait olvashatjuk, melyek egyrészt a tudományos fantasztikumnak a posztmodern világdöntése utáni válságából való kilábalás nehézségeit szemléltetik, másrészt felvillantják az új utak lehetőségét, s rácáfolnak a sci-fi, mint irodalmi, s nem mozgóképes műfaj exitusának vélhetően elhamarkodottan feltételezett eshetőségére.
 
Annyi mindenesetre nyilvánvaló e novellákból is, hogy lényegében elfogytak a lehetséges, tudományosan megalapozott ötletek; azok a nóvumok, melyek a műfaj esszenciáját jelentik, s melyek köré az adott mikro- vagy makro-univerzumok felépíthetők. És megszűnt már a vörös veszély is, melyet a 2. világháború utáni amerikai sci-fi metaforikusan és szimbolikusan beépített a maga sajátos kódrendszerébe.
 
Ennek következtében a tudományos fantasztikumnak vagy az írástechnikai kifinomultság irányában érdemes elmozdulnia, vagy a műfaj némely korai meghatározó darabjának szatirikus felhangjait, esetleg a mindig is jelenlévő, ám nem feltétlenül domináns filozófiai-ontológiai kérdések előtérbe helyezését érdemes választania.
 
A irodalmiasságra törekvés, amely annak idején a hatvanas-hetvenes évek racionális, sokszor technicista minimalizmusának kiegészítője volt, szinte mindegyik mai írásban felfedezhető, legfeljebb a mértéke vagy a sikeredettsége nem kiegyensúlyozott a különböző novellákban, míg a politikai él tiszavirág-életűségét is felvállaló szatíra legkiválóbb példája Michael T. Cricket (Kovács „Tücsi” Mihály) sötéten, valahol mégis felszabadítóan humoros írása, „A miniszterelnök-jelölt”; a lélek bölcseleti mélységeit kutató művek közül pedig mindenekelőtt Robert Charles Wilson egészen lenyűgöző „A megfigyelő”-jét emelném ki.
 
A jubileumi antológia mindenképp átfogó képet ad a tudományos fantasztikum jelenkori állapotáról, mind idehaza, mind külföldön, és a Galaktika, valamint a Kozmosz Fantasztikus Könyvek hagyományait átörökítve valóban széleskörű betekintést biztosít a világ scifi-műhelyeibe.
 
A kötetben szereplő novellák:
Isaac Asimov: Hatalomérzet
Nemere István: A háború 11-kor kezdődik
E. C. Tubb: Bukott angyal
Kasztovszky Béla: Gyógynövények
A. és B. Sztrugackij: Vándorlókról és utazókról
Kánai András: Bábel folyói
Robert Silverberg: Schwartz a galaxisok között
Michael T. Cricket: A miniszterelnök-jelölt
Ted Chiang: Kilélegzés
László Zoltán: Temetői járat
Mike Resnick: Hittétel
Takács Boglárka: Az asztal
Jean-Claude Dunyach: Az emberi test rabságában
Somlai Nóra: A farmer és a lányka
Elisabetta Vernier: Embargó
Antal József: Távlatok
Szergej Lukjanyenko: Mint férfi a férfival
Szélesi Sándor: Hogyan szabaduljunk meg önmagunktól
Gustavo Valente: Az utolsó út
F. Tóth Benedek: Hiszed vagy nem
Jonathan Lethem: Katasztronauta
Galántai Zoltán: Aszterión háza
Robert Charles Wilson: A megfigyelő
Tom Anderson: A projekt

Részlet a könyvből

A kötet itt is megvásárolható