Joann Sfar: A kis herceg (képregény)

Saint-Exupéry klasszikusát feltehetőleg senkinek sem kell bemutatnom, bár szerencsésebb lenne azt írnom, hogy mindenki hallott már róla, és a többség talán olvasta is, még gyerekkorában, mert kötelező volt, vagy azt mondták, hogy ezt el kell olvasnia.
 
De annyi mélység és tartalom van benne, hogy egy életen át akárhányszor újraolvasva is ad valami újat, ezért igazán csak annyira ismerhetjük, mint saját magunkat. Hiszen rólunk beszél és hozzánk, hogy mit olvasunk ki belőle. És ehhez egy újabb nézőpontot adhat ez a gyönyörű kivitelezésű, A/4-es méretet is meghaladó képregény-album.
 
Joann Sfar az európai képregényes világ egyik legismertebb alakja. Sajátos stílusú műveit nálunk (magyarul megjelent: A torony – Egy kacsa szíve, A rabbi macskája I.) nem fogadta olyan közönségsiker, mint a francia és belga területeken, ahol a képregénynek ugye nagy hagyományai vannak, és gondolom, sokan meg fognak döbbenni A kis herceg láttán is.
 
Nekem is fura volt elsőre, szoknom kellett Sfar stílusát, mely elsőre gyerekesnek tűnik, és furának, s csak apránként fogtam fel, hogy micsoda művésziség, milyen lenyűgöző kifejezőerő rejlik egyszerű vonalaiban. De már önmagában ez is remekül illik ehhez a gyönyörű történethez, hiszen a rajzok épp úgy rejtenek felfedezésre váró részleteket, titkokat és szépséget, mint maga a felszínen végtelenül egyszerűen elővezetett eredeti.
 
Azt gondolom, hogy Saint-Exupéry könyve sem egy vastag valami, amit tényleg mindenkinek el kellene olvasnia élete egyes pontjain, és a szöveg zöme itt van a képregényben is, így Sfar művét elsősorban azoknak ajánlom, akik már legalább egyszer olvasták az eredetit. Számukra új dimenziókat, plusz jelentéseket adhat ez a kötet, melyben a címadó fiúcskát sem olyannak rajzolta meg Sfar, ahogy azt a korábbiakban megszokhattuk.
 
Különben meg ha félretesszük a nagy szavakat, meg hogy micsoda sokmindenféle érték van itt, akkor is élvezetes, különleges olvasni- és néznivaló ez.