FőképMásfél évvel ezelőtt kezdtek körvonalazódni annak az estnek a keretei, amelyen a díszvendég Steve Reich jelenlétében és közreműködésével köszönti a hazai és nemzetközi élet a 25 éve alapított Amadinda Ütőegyüttest a Művészetek Palotájában. A december 6-i hangversenyen „a zenetörténet irányát megváltoztató” (The Guardian) komponista három emblematikus műve szólal meg, elsőként közülük az Amadinda születésnapjára komponált Mallet Quartet. A darabot a Művészetek Palotája felkérésére írta Steve Reich, s a születésnapi koncerten lesz az ősbemutatója.

Az unikális alkalomnak természetesen voltak előzményei. A komponista 70. születésnapja tiszteletére, a Művészetek Palotájában rendezett koncert után (amelyen magyarországi bemutatóként a You Are-variációkat is játszotta a Rácz Zoltán vezette UMZE Kamaraegyüttes), Steve Reich egy interjúban így nyilatkozott:
„1990-ben jelent meg az Amadinda Steve Reich művei című lemeze, és amikor meghallottam, megmondom őszintén, elsírtam magam. Annyira meghatott, hogy létezik egy csapat valahol Európában, amelyik az első taktustól az utolsóig hajszálpontosan érti, érzi a zenémet, és tökéletesen tolmácsolja a mondanivalómat.”

Az Amadinda „előélete”, valamint az együttest alapító és mindmáig irányító Rácz Zoltán Reichhel kialakított szoros szakmai kapcsolata tehát szinte predesztinálta egy ilyen mű létrejöttét. Meg kellett azonban teremteni ennek hivatalos és jogi kereteit, amit a Müpa vállalt és hajtott végre. Ennek értelmében az Amadindát illeti az ősbemutató, valamint a bemutatót követő két évben minden európai előadás joga.

A két vibrafonra és két marimbára hangszerelt kvartett partitúrája hetekkel ezelőtt megérkezett. A szerző december 3-án érkezik, hogy részt vegyen az utolsó próbákon és elfoglalja helyét az erősítő mögött, amelyre nem az akusztikusan megszólaló kvartett, hanem a másik két darab miatt van szükség. Különösen érzékeny technikát igényelnek az énekhangok, amelyeket nem szólószerepben, hanem egyfajta hangszerként, hangeffektként alkalmaz Steve Reich.

A másodikként műsorra tűzött Daniel Variations hangszer-összeállítása: szoprán- és tenorhangok, klarinétok, négy zongora, vonósnégyes és ütőhangszerek. Az énekszólamokhoz hasonlóan a zongorák sem szólóhangszerként, hanem sajátos színezetű zenekari instrumentumként szerepelnek, és mintegy az ütős szekció részét képezik. A négytételes mű, amelyet 2006-ban mutattak be az akkor hetvenéves Reichet ünneplő hangversenysorozat egyikén a londoni Barbican Centre-ben, a 2002-ben iszlám fundamentalisták által elrabolt és kivégzett Daniel Pearl amerikai újságírónak állít emléket és először hangzik el Magyarországon december 6-án.

A szeptember 11-i terrortámadással is kapcsolatba hozott szélsőséges csoport egy olyan zsidó származású zsurnalisztát végzett ki, aki a The Wall Street Journal egyik ázsiai irodájának volt vezetője, mellesleg szenvedélyes zenerajongó volt, maga is játszott hangszeren, bálványozta Miles Davist és Antonín Dvořákot, „Alcantara hercege” címmel pedig novellát jelentetett meg egy Stradivari-hegedűről.

Az első tétel az ótestamentumi Dániel könyvéből való, Nabukodonozor babiloni király Dániel prófétához intézett kérdésével kezdődik (Láttam egy álmot). Fontos utalással arra a tényre, hogy az ókori Babilóniát ma Iraknak hívják. A második rész szövege idézet Pearltől: „A nevem Daniel Pearl (egy amerikai zsidó vagyok a kaliforniai Encinóból)”. Ehhez külön magyarázatként hozzá is fűzi Reich, hogy zsidó hagyományok szerint a neveknek fontos jelentésük van. A harmadik tétel ismét Dániel prófétát idézi, ahogy Nabukodonozornak válaszol, az utolsó részben pedig újra Pearlhez fordult Steve Reich, aki szívesen idézte egyik kedvencét, a nagyszerű jazzhegedűs Stuff Smitht: „Remélem, Gábrielnek tetszik a zeném, ha az időm lejár”.

Az ünnepi hangverseny második részét a kultikusnak számító, közel egy órás Reich-darabnak szentelik az előadók: Music for 18 Musicians. Ez a minimalista irányzat egyik reprezentatív műve, amelyet 1974 és 1976 között komponált Steve Reich. 1976. április 24-én mutatták be a New York-i Town Hallban. A szerző csellóra, hegedűre, két klarinétra, négy zongorára, három marimbára, két xilofonra, egy metallofonra és négy női hangra írta.

Reich maga is fűzött megjegyzéseket korszakos alkotásához, amelynek előadásában nemcsak az ősbemutatón, de később is sokszor rész vett: „A Music for 18 Musicians nagyjából 55 perc hosszú. Az első vázlatokat 1974-ben készítettem, a darab 1976 márciusában lett teljesen kész. Jóllehet ritmikus energiája sok korábbi művemmel rokonítja, hangszerelése, szerkezete és harmonizálása teljesen új.… A mű első öt percében több harmónia-mozgás van, mint eddig megírt összes többi művemben.

Ritmikai szempontból két alapvetően különböző mozgás vonul végig párhuzamosan az ütemeken. Egyfelől a zongorák és ütők szokásos pulzálása, másfelől az emberi hang és a fúvós hangszerek keltette emberi lélegzés ritmusa.
A tételváltásoknál, de a tételeken belüli váltásoknál is metallofon szólal meg, ami a balinéz gamelán zenei szokások szerinti jelzés a váltásokra Nyugat-Afrikában. Ellentétben a korábbi darabjaimban szokásos fejbólintással és ellentétben a nyugati előadói gyakorlatban meghonosodott, a nagyobb együttesek élén a zene megszólaltatásában nem résztvevő karmesterek jelzéseivel, ezek a hallható ’beintések’ a zene részeivé váltak és éberen tartják a zenére irányuló figyelmet.

A 12 részre tagolt darabban a bevezető és a záró Pulse, a közöttük elhangzó 10 Section között nincs szünet, az egyes szakaszok mégis világosan megkülönböztethetők egymástól. Olyan, mint az emberi óramű: a fogaskerék néhány másodpercnyi egységeken át haladva regisztrálja a változásokat és ismétlődéseket, amelyből aztán összeáll az egyórás, gigantikus mű.

Steve Reich művei – Amadinda Ütőegyüttes
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
December 6., vasárnap 19.30
Díszvendég: Steve Reich
Vezényel: Rácz Zoltán
Közreműködik: UMZE Kamaraegyüttes, Schola Cantorum Budapestiensis (művészeti vezetők: Bubnó Tamás és Mezei János)
Mallet Quartet – ősbemutató
Daniel Variations – magyarországi bemutató
Music for 18 Musicians

Forrás: MÜPA