Főkép Pár napja azt írtam a Holdhercegnő című könyv kapcsán, hogy a Csupó Gábor rendezésében belőle készített film is biztos jó lesz, épp Csupó miatt, de tévedtem. Írtak róla mindenféle véleményt magyar ítészek, zömükben lesújtót, de ahogy nézem, a többi kritikus nem olvasta az eredeti regényt. Márpedig a probléma már annál kezdődik.
 
Egyszer úgy megkérdeznék egy igazi hollywoodi producert vagy forgatókönyvírót, hogy mi a rossebért kell a legtöbb filmre adaptált regény sztoriját olyan nagyon átírni. Különösképpen ebben az esetben.
 
Melyik idióta gondolhatta komolyan, hogy ez a sztori jobb lesz attól, ha béna Rómeó és Júlia vonalat visznek bele, ha hozzátesznek egy könyvet, ami a Holdföldén élő két családot sújtó átkot írja le, ha az egészet nyakonöntik jó sok borúval meg némi mágiával, meg egy halom fölösleges hülyeséggel?!
 
És komolyan, amikor olyan igazán tehetséges és kiváló emberek, mint például Csupó, egy nyilvánvalóan gyenge filmet csinálnak, hogy nem veszik észre, hogy nem jó?!
 
Mondhatjuk, hogy az eredeti történet meglehetőst naiv, de azért nem buta, míg a film az. A könyv bájos, de csak annyira, amennyit még el tudunk viselni, és van benne humor is. A filmben viszont böfögős poénok vannak, meg egy olyan burleszk betét (mikor a kastély lakói Maria nyomába erednek), ami annyira kínos, hogy nagyon kellett rajta nevetni, mert máshogy nem lehetett elviselni.
 
Szegény Marmalode Jamben-ből, a szakácsból komplett idiótát csináltak. A regény rendkívül pozitív, de valamiért nem érzem vérmesen giccsesnek.
A film ezzel szemben, nos, az átok megtörése még csak hagyján, de aztán ahogy mindenki összeborul... Meg az az oroszlán is... Meg hogy a de Noir-nak (vagyis gonosznak) átírt Robin fekete keménykalapban rohangál, mint egy eltévedt Alex a Mechanikus narancs-ból...
 
És akkor a színészekről még nem is szóltam. Jellemzően szörnyűek. Tim Curry valószínűleg álmában is el tudná játszani ezt a fajta gonosz karaktert, szóval ha ő nem rossz, az még nem érdem.
 
Dakota Blue Richards, akinek már kijutott gyenge regény-feldolgozásból az Az arany iránytűfőszereplőjeként, hát, ő olyan, amilyen.
Nagyjából természetes, nem direkte aranyoskodó vagy valami, de olyan fene sokat ő sem tesz hozzá a dologhoz. A többiek pedig helyenként a vásári pojácák színvonalát hozzák.
 
Bár összességében azért annyira nem rossz ez a film, mint amennyire itt háborgok, és el tudom képzelni, hogy úgy legfeljebb 12-13 éves korú lányoknak tetszhet, igazából az ismerős tájak és helyek miatt nem éreztem úgy, hogy sikítva kell kirohannom a moziteremből.
 
Ezek aztán nem CGI-vel feltupírozott varázsligetek, ezek bizony felismerhetően igazi magyar erdők. A turai kastély is teljesen rendben van, a málló vakolatú falakhoz sem kellettek különleges effektek, de ez így jó, ennek megvan a maga hangulata.
Meg végül is egy halom magyar embernek adott munkát és kenyeret a film forgatása, ennek csak örülni lehet.
 
A könyvről írva sérelmeztem annak igen magas árát. Nagyjából 3 mozijegy jönne ki belőle. Csak azt tudom ajánlani mindenkinek, hogy inkább vegye meg a könyvet, olvassa el az egész család, és akkor lesz egy kellemes-kedves élményük, amit mondjuk megbeszélhetnek egymással, a filmet meg kerüljék el messzire.

Kapcsolódó írás:
Elizabeth Goudge: Holdhercegnő