Oliver Jones-Hank Jones: Pleased To Meet You (CD)
Írta: Czékus Mihály | 2009. 11. 18.
Az amerikai származású jazz zongorista, Hank Jones néhány lemezével már találkoztam az elmúlt évek során, így hallottam a Roberta Gambarini-vel készített You Are There című albumot és a James Moody-val megálmodott Our Delight-ot is. Szóval volt némi előképen a zongorista játékstílusáról.
Ám mostani partnerétől, a kanadai származású zongoristától, Oliver Jones-tól (teljes nevén Oliver Theophilus Jones) még nem került a kezembe hangzó anyag, ezért nagy érdeklődéssel vártam a produkciót.
Miközben a Pleased To Meet You címet viselő – néhány héttel ezelőtt megjelent – közös albumukkal ismerkedtem, azon töprengtem, hogy két ilyen éltes korú művész milyen motivációval keresheti egymás társaságát.
Vajon a 75 éves kanadai zongorista ment oda a 91 éves amerikai pályatársához, vagy fordítva történt a dolog? Úgy vélem, az igazságot sohasem tudjuk meg.
Nem vitás, hogy a produkcióra felkészülés kb. kimerült abban, hogy az öregurak megbeszélték a repertoárt és koncepciót. Éjszakákba nyúló próbákra biztosan nem volt szükség, hiszen a jazz mind a kettőjüknek a kisujjában van.
A koncepció szerint a repertoárt három részre osztották: az első három számban a teljes zenekar játszik, a 4-8 és a 10. kompozícióban csak a két zongora szól, a 9. és a 11. szerzeményben kizárólag Hank Jones-é a terep.
Ha a szerzőket nézem, akkor azt mondhatom, hogy kis túlzással az egész jazz történelem felvonul a lemezen.
A kínálatban olyan közkedvelt dallamok szerepelnek, mint pl. a „What Am I Here For?” Duke Ellintong-tól, a „Cakewalk” Oscar Peterson-tól és a „Monk’s Mood” Thelonious Monk-tól.
Emellett Jones-ék egy-egy saját szerzeményt is „beszavaztak” a korongra: a „Ripples” című művet az amerikai zongorista, az „I Remember OP”-ot pedig kanadai társa jegyzi komponistaként.
Összességében elmondható, hogy a produkció nem szenvedi egyéb hangszerek hiányát. A viszonylag kevés hangszer jelenléte is telített, összetett hangzást eredményez. Az elhangzó zenének íze, stílusa van és nélkülöz minden szárazságot.
Végletes tisztaság, tökéletes időzítés, kifinomult, ritmikus játék jellemzi a korábban említett koncepciónak megfelelően, változó létszámú formáció előadását.
Néha olyan energia árad a „tanár urak” játékából, hogy még én is elbizonytalanodok és felteszem a kérdést: valóban ők játszanak? Persze, tudom én is a választ, hogy igen, de az ember érzékei mégis játszanak egy kicsit…
Előadók:
Oliver Jones – zongora
Hank Jones – zongora
Közreműködők:
Brandi Disterheft –nagybőgő
Jim Doxas – dobok
A lemezen elhangzó számok listája:
1. What Am I Here For?
2. Groove Merchant
3. Ripples
4. Makin’ Whoopee
5. I’ll Remember April
6. Star Eyes
7. Blues For Big Scotia
8. Cakewalk
9. Monk’s Mood
10. I Remember OP
11. Lonely Woman
Diszkográfia:
Pleased To meet You (2009)
Ám mostani partnerétől, a kanadai származású zongoristától, Oliver Jones-tól (teljes nevén Oliver Theophilus Jones) még nem került a kezembe hangzó anyag, ezért nagy érdeklődéssel vártam a produkciót.
Miközben a Pleased To Meet You címet viselő – néhány héttel ezelőtt megjelent – közös albumukkal ismerkedtem, azon töprengtem, hogy két ilyen éltes korú művész milyen motivációval keresheti egymás társaságát.
Vajon a 75 éves kanadai zongorista ment oda a 91 éves amerikai pályatársához, vagy fordítva történt a dolog? Úgy vélem, az igazságot sohasem tudjuk meg.
Nem vitás, hogy a produkcióra felkészülés kb. kimerült abban, hogy az öregurak megbeszélték a repertoárt és koncepciót. Éjszakákba nyúló próbákra biztosan nem volt szükség, hiszen a jazz mind a kettőjüknek a kisujjában van.
A koncepció szerint a repertoárt három részre osztották: az első három számban a teljes zenekar játszik, a 4-8 és a 10. kompozícióban csak a két zongora szól, a 9. és a 11. szerzeményben kizárólag Hank Jones-é a terep.
Ha a szerzőket nézem, akkor azt mondhatom, hogy kis túlzással az egész jazz történelem felvonul a lemezen.
A kínálatban olyan közkedvelt dallamok szerepelnek, mint pl. a „What Am I Here For?” Duke Ellintong-tól, a „Cakewalk” Oscar Peterson-tól és a „Monk’s Mood” Thelonious Monk-tól.
Emellett Jones-ék egy-egy saját szerzeményt is „beszavaztak” a korongra: a „Ripples” című művet az amerikai zongorista, az „I Remember OP”-ot pedig kanadai társa jegyzi komponistaként.
Összességében elmondható, hogy a produkció nem szenvedi egyéb hangszerek hiányát. A viszonylag kevés hangszer jelenléte is telített, összetett hangzást eredményez. Az elhangzó zenének íze, stílusa van és nélkülöz minden szárazságot.
Végletes tisztaság, tökéletes időzítés, kifinomult, ritmikus játék jellemzi a korábban említett koncepciónak megfelelően, változó létszámú formáció előadását.
Néha olyan energia árad a „tanár urak” játékából, hogy még én is elbizonytalanodok és felteszem a kérdést: valóban ők játszanak? Persze, tudom én is a választ, hogy igen, de az ember érzékei mégis játszanak egy kicsit…
Előadók:
Oliver Jones – zongora
Hank Jones – zongora
Közreműködők:
Brandi Disterheft –nagybőgő
Jim Doxas – dobok
A lemezen elhangzó számok listája:
1. What Am I Here For?
2. Groove Merchant
3. Ripples
4. Makin’ Whoopee
5. I’ll Remember April
6. Star Eyes
7. Blues For Big Scotia
8. Cakewalk
9. Monk’s Mood
10. I Remember OP
11. Lonely Woman
Diszkográfia:
Pleased To meet You (2009)