Főkép1910. Mexikó. A forradalom kitörésének előestéje. Csontésbőr, a gátlástalan gyilkos „meglovasít” egy teherkocsit, amely titokban fegyvert szállít Mexikóba. Mikor el akarja passzolni, fennakad a Nyomozóiroda hálóján.
Hogy jogos büntetéstét elkerülje, vállalja az együttműködést a hatóságokkal, hogy felgöngyölítsék a fegyvercsempész bandát.

Arra a legkevésbé számít, hogy az az ügynök, akinek a gondjaira bízzák, nem más, mint a saját fia, akit gyermekkorában elhagyott.
A fiú tudja, hogy az apját kell felügyelnie, viszont esze ágában sincs leleplezni magát előtte. Sokkal inkább bízik abban, hogy bosszút állhat rajta minden szenvedésért, amelyet neki és anyjának okozott.

Kicsit több akar lenni ez a könyv, mint egyszerű bűnügyi történet, hiszen a hely és az idő (Mexikó, 1910) biztosítja a nem éppen szokványos helyszínt és hátteret; az apa és fia furcsa kapcsolatából származó feszültség és konfliktusok adnak egy érdekes emberi pluszt; a háttérből irányító és gazdasági pozíciókat megszerezni kívánó Egyesült Államok felsejlése a háttérben pedig igen kemény politikai mondanivalót hordoz magában.

Így már látható, hogy egy meglehetősen összetett regénnyel állunk szemben, amely ezáltal igen sokrétű kívánalmaknak kell, hogy megfeleljen.
Nos, Boston Teran minden tőle telhetőt megtett, hogy ezeknek a követelményeknek megfeleljen, sőt, némely esetben azt mondhatom, sikerült túlteljesítenie a kitűzött célt.

Úgy vélem, a könyv igazi erőssége a hely és idő bemutatása. A szerző sorait olvasva többször asszociáltam egy festőre, aki könnyed vonalvezetésű, vázlatszerű képet „dob” a vászonra, ám a viszonylag egyszerű ábra láttán is kirajzolódik a teljes kép, jelen esetben a mindig poros, fülledt és döglesztő mexikói táj.

A mellékszereplőkkel egyébként hasonlóképpen bánik; nem pazarol rájuk a szükségesnél több figyelmet és energiát, aki ráérez, az simán össze tudja rakni ezeket a karaktereket a néha szinte minimál információk alapján.

Az apa és fia kapcsolata nagyon hosszú ideig macska-egér játékra hasonlít. Viszont az egy külön fricskát ad a dolognak, hogy nem lehet tudni, mikor melyikük a macska és melyikük az egér.
A fiú elvileg előnnyel indul, hiszen pontosan tudja, ki áll előtte, Csontésbőr  pedig elvileg hátrányban van, hiszen ő csak egy fiatal nyomozót lát maga előtt, ellenben nem kevés élettapasztalattal rendelkezik.

És éppen ez teszi a kettejük közt zajló „háborút” kiegyenlítetté. Meg persze az összezártság és egymásra utaltság is megteszi a magáét és közelebb sodorja egymáshoz a két főszereplőt.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy kezd egyre nyilvánvalóbbá válni, hogy nem egy „egyszerű” bűnbanda áll az események hátterében, hanem a hataloméhes amerikai olajcégek, amelyek rá akarják tenni a mancsukat a mexikói olajkészletre.
És persze egyre több és több bizonyíték kerül a fiú kezébe, amelyek igencsak terhelőek az amerikai kormányra nézve.

Mindezek után elmondhatom, hogy Boston Teran sikeresen megfelel minden aspektusnak, amelyet saját maga támaszt regényével szemben; egy alapvetően izgalmas, érdekes krimit írt, amely néha bizony elvisz bennünket az emberi lélek mélységei felé is.