Johann Sebastian Bach: Cantatas & Arias (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2009. 11. 12.
Bármily közhelyesnek, vagy épp hiteltelenül túlzónak hangzik is, Bach kantátái nem kevesebbet ígérnek – és nyújtanak –, mint a nem evilágival való közvetlen találkozást, érintkezést.
Sokak szerint különösen igaz ez a mennyei hírnököket vagy evangélistákat megtestesítő tenor hangra írt egész művekre vagy áriákra, bár jómagam nem érzem sem drámaibbnak, sem mélyebbnek e darabokat a többinél.
Kiválóan példázza ezt a Mária megtisztulásának ünnepére írt, BWV 82a műjegyzékszámú kantáta, mely az Ich habe genug címen ismeretes, és eredetileg basszusra komponálta Bach, ám később alt és szoprán változatait is elkészítette, melyek az eredetivel azonos értékűnek tekinthetők, ezúttal azonban a kiváló angol tenor, Ian Bostridge előadásában szólal meg, tehát a feltételezett megkülönböztetettség nem inherens jellemzője e műnek.
Annyi azonban mindenképp vitathatatlan, hogy Bostridge érzékeny, közvetlenül a lélekhez szóló interpretációjában valamennyire új értelmet kap a mű, ám ebben vélhetően ugyanennyire meghatározó szerepet kap az Europa Galante muzsikusainak egyetlen pillanatig sem tolakodó, ennek ellenére karakteres játéka, mindenekelőtt az „Ich habe genug” ária éneklő, szenvedéllyel teli fuvolaszólama.
Ugyanilyen fenségesség és magasztosság jellemzi a csodálatos korállal záruló Ich armer Mensch, ich Sünderknecht című kantátát (BWV 55), melyben Bostridge a zenekarvezető Fabio Biondi hegedűszólamával folytat transzcendens párbeszédet.
Az „Erbarme Dich!” áriában Biondi hegedűje szinte sírva könyörög a könyörületért.
Ezzel szemben valami ősibb, mélyebbről támadó, valamelyest Purcell gamba consortra komponált darabjainak reneszánsz súlyára emlékeztető érződik ki a Christ lag in Todesbanden (BWV 4) „Sinfonia”-jából.
Ám hogy az öröm se hiányozzék az albumról, olyan áriák is megszólalnak melyek – s különösen zenekari kíséretük – könnyed, légies játékossága a Jézus és a Mindenható jelenvaló léte feletti örömet hivatott kifejezni, és nem csupán jámbor hívők szívében találhat visszhangra, hanem bármely zenekedvelő lelkét felvidíthatja.
Jóllehet a nagyobb művekből kiragadott áriák és recitativók még teljes kantátákkal kiegészítve is túlzottan világiasnak hathatnak, hiszen nem eleve részleteiben is népszerűsíthető operákból kiválasztott pillanatokat rögzítenek, Ian Bostridge kantáta-ária albumának alapkoncepciója mégis működőképes.
Gyönyörű album ez, amely mind az énekes, mind a kísérő zenekar legkiválóbb teljesítményeihez fogható.
Előadók:
Ian Bostridge – tenor
Europa Galante
Fabio Biondi – hegedű, karmester
A lemezen elhangzó művek listája:
1-5. Cantata BWV 82a „Ich habe genug”
6. Sinfonia BWV 4
7-8. Es will der Höchste… Ja tausend mal tausend BWV 43
9-13. Cantata BWV 55 „Ich armer Mensch, ich Sündenknecht”
14. Sinfonia BWV 18
15. Der Ewigkeit saphirnes Haus BWV 198
16. Sanfte soll mein Todeskummer BWV 249
17-18. Dies hat Gott klar… Des Vaters Stimme BWV 7
19. Gott ist mein Freund 139
20. Sinfonia BWV 212
Sokak szerint különösen igaz ez a mennyei hírnököket vagy evangélistákat megtestesítő tenor hangra írt egész művekre vagy áriákra, bár jómagam nem érzem sem drámaibbnak, sem mélyebbnek e darabokat a többinél.
Kiválóan példázza ezt a Mária megtisztulásának ünnepére írt, BWV 82a műjegyzékszámú kantáta, mely az Ich habe genug címen ismeretes, és eredetileg basszusra komponálta Bach, ám később alt és szoprán változatait is elkészítette, melyek az eredetivel azonos értékűnek tekinthetők, ezúttal azonban a kiváló angol tenor, Ian Bostridge előadásában szólal meg, tehát a feltételezett megkülönböztetettség nem inherens jellemzője e műnek.
Annyi azonban mindenképp vitathatatlan, hogy Bostridge érzékeny, közvetlenül a lélekhez szóló interpretációjában valamennyire új értelmet kap a mű, ám ebben vélhetően ugyanennyire meghatározó szerepet kap az Europa Galante muzsikusainak egyetlen pillanatig sem tolakodó, ennek ellenére karakteres játéka, mindenekelőtt az „Ich habe genug” ária éneklő, szenvedéllyel teli fuvolaszólama.
Ugyanilyen fenségesség és magasztosság jellemzi a csodálatos korállal záruló Ich armer Mensch, ich Sünderknecht című kantátát (BWV 55), melyben Bostridge a zenekarvezető Fabio Biondi hegedűszólamával folytat transzcendens párbeszédet.
Az „Erbarme Dich!” áriában Biondi hegedűje szinte sírva könyörög a könyörületért.
Ezzel szemben valami ősibb, mélyebbről támadó, valamelyest Purcell gamba consortra komponált darabjainak reneszánsz súlyára emlékeztető érződik ki a Christ lag in Todesbanden (BWV 4) „Sinfonia”-jából.
Ám hogy az öröm se hiányozzék az albumról, olyan áriák is megszólalnak melyek – s különösen zenekari kíséretük – könnyed, légies játékossága a Jézus és a Mindenható jelenvaló léte feletti örömet hivatott kifejezni, és nem csupán jámbor hívők szívében találhat visszhangra, hanem bármely zenekedvelő lelkét felvidíthatja.
Jóllehet a nagyobb művekből kiragadott áriák és recitativók még teljes kantátákkal kiegészítve is túlzottan világiasnak hathatnak, hiszen nem eleve részleteiben is népszerűsíthető operákból kiválasztott pillanatokat rögzítenek, Ian Bostridge kantáta-ária albumának alapkoncepciója mégis működőképes.
Gyönyörű album ez, amely mind az énekes, mind a kísérő zenekar legkiválóbb teljesítményeihez fogható.
Előadók:
Ian Bostridge – tenor
Europa Galante
Fabio Biondi – hegedű, karmester
A lemezen elhangzó művek listája:
1-5. Cantata BWV 82a „Ich habe genug”
6. Sinfonia BWV 4
7-8. Es will der Höchste… Ja tausend mal tausend BWV 43
9-13. Cantata BWV 55 „Ich armer Mensch, ich Sündenknecht”
14. Sinfonia BWV 18
15. Der Ewigkeit saphirnes Haus BWV 198
16. Sanfte soll mein Todeskummer BWV 249
17-18. Dies hat Gott klar… Des Vaters Stimme BWV 7
19. Gott ist mein Freund 139
20. Sinfonia BWV 212