Főkép A cím önmagáért beszél. A külalak még inkább: gyerekkézbe való keménylapos, lekerekített szélű könyvecske.
Aki nem akarja piciny gyermekét távoli, élőben soha nem látott lényekkel traktálni (mint zebra, oroszlán, zsiráf és társaik), annak ideális, hiszen csak olyan állatok szerepelnek, amik a szomszédban laknak vagy az utcán rohannak felénk, vagy a nagynéni lakásában tátognak, vagy csőrükkel a rácsot verik.
 
Akár ki is választhatjuk belőle, melyik szőrős vagy szőrtelen boldogítaná leginkább gyermekünket házi használatban.
A szép fényképek segítségével pedig elkerülhető, hogy a kutya, macska vagy tengerimalac fogalma a piciben egy tudatmódosító szer befolyásoltsága alatt álló rajzoló fejéből kipattant szörnyikével kapcsolódjon össze.
 
A rövidke aláfestő szövegek, pl.: „ Én vagyok a macska. Miért mondanak lustának? Mert egész nap aludnék.” bátran továbbgondolható vagy behelyettesíthető, de ha nagyon fáradtak vagyunk az ilyesmihez, szóról-szóra is felolvasható.
 
Még egy ötlet: olvasni tanuló kisgyerkőcök különösen értékelhetik a rövid, óriási betűkkel nyomtatott mondatokat, és ráadásul kiolvashatnak 5 perc alatt egy egész könyvet.
 
Ami érthetetlen, a „2 éves kortól” felirat a címlap jobb alsó sarkában. Féléves kortól bátran nyávoghatunk, csip-csipelhetünk és vau-vauzhatunk a könyv felett gyermekünkkel az ölünkben (közhely, de az olvasóvá- és a könyvek szeretetére nevelést nem lehet elég korán elkezdeni).
 
Egyébiránt, 3 hónapos kisfiam hosszan és élvezettel feledkezett bele a szunyókáló cica képének nézegetésébe, miközben a fekvőtámaszt gyakorolgatta.