FőképSzokás szerint velem van a baj. No, nem azért, mert kézbe vettem és elolvastam Stephen King magyarul most megjelent könyvét, hanem mert ellentétben a többséggel (ez alatt az eddig megjelent ajánlók/kritikák illetve a fórumbejegyzések nagyobbik részét értem), nem tartom kiemelkedő darabnak.
 
Azzal semmi problémám sincs, hogy Király úr elővett valamit a fiókból, és némileg leporolva kiadta, annak meg kimondottan örülök, hogy ilyen rövid terjedelmű. Vicces, hogy nála a kétszázötven oldal rövidnek számít, miközben mondjuk egy átlagos krimi ennél rövidebb.
 
Tulajdonképpen semmivel sincs problémám – ez egy jó krimi, semmi több. A főszereplőt többen Lennie-hez hasonlítják (az Egerek és emberek című Steinbeck regényből), külső-belső hasonlóságuk végett.
Az egyezést nem vitatom, bár megmondom őszintén, nekem elsőre egy másik King alak jutott az eszembe, egészen pontosan a Végítélet csendes óriása, aki szintén csekély értelmi képességekkel rendelkezett.
 
Krimit említettem, hiszen a cselekmény fele arról szól, hogy behemót butánk (őt hívják Blaze-nek) miként rabol embert (jobban mondva csecsemőt), s a körültekintés hiánya menet közben miféle nem várt bonyodalmakat okoz.
 
A történet másik fele pedig nagyra nőtt fogyatékosunk gyerekkorát, ifjúságát és az ezt követő éveket taglalja. A két szál egymással váltakozik, így egyik sem válik unalmassá. Az egészet pedig kiegészíti némi miszticizmus (a hang), aminek mibenlétét illetően bizonytalanságban hagy bennünket a szerző.
 
Szememben a könyv legfőbb erénye, hogy rövid, és éppen ezért nincs túlírva, kellemes tempóban érkeznek egymás után a jelentek. A főszereplő személyisége kellőképpen kidolgozott, hol jó, hol rossz gondolatai vannak, ezért főként a cselekedetei alapján ítélhetjük meg.
 
Az előszóban King arra utal, hogy legalább pár könnyet kíván a történettel, kivált a befejezéssel előcsalni az olvasóból.
Ezt a tervét szerintem nem érte el, mivel a magányos árva drámáját Kingnél sokkal jobban, hatásosabban megírták már mások – úgy vélem, a Twist Oliver vagy a Jane Eyre sokkal „ütősebb”.
 
Ebből a könyvből számomra hiányzott az igazi mélység, ami nélkül a történetnek ez a része nem állja meg a helyét. Éppen ezért úgy gondolom, az olvasó nem Blaze drámáját olvassa, hanem a visszaemlékezésekkel tarkított gyerekrablás történetét.
 
A félárva Blaze igazi tragédiája szerintem az, hogy életében sosem sikerült tartósan jó emberek közelében maradnia. A szadista árvaházi igazgató, a durva nevelőszülők, a svindler társ egyike sem arra törekedett, hogy jó embert faragjanak belőle. Pedig ki tudja, mi lehetett volna belőle…
 
Kapcsolódó írások:Ezüst pisztolygolyók (DVD)
A remény rabjai (DVD)
A halálsoron (DVD)
Lisa Rogak: Kísértetszív. Stephen King élete
 
Életrajz:Stephen King életrajz
 
Magyar Stephen King HQ:Magyar Stephen King HQ