Aldous Huxley: Majmok bombája
Írta: Hegedűs Tamás | 2009. 10. 12.
Aldous Huxley hazájában igazi legenda volt, aki nagy gondolkodóként egész generációkra, vagy legalábbis sokakra volt hatással, híres-hírhedt művei pedig az utópisztikus irodalom alapköveivé lettek.
Az eddig jobbára ismeretlen Majmok bombája némileg kilóg a sorból, bár témájában és leírásában felismerhető a szerző maga: a történetben megfestett negatív jövőkép és Huxley szarkazmusa.
A könyv egy évvel megelőzte Orwell legnépszerűbb disztópiáját, így ugyan a plágium vádja fel sem merülhet, de tény, hogy a két mű sok hasonlóságot mutat.
Ezek a művek talán a második világháború után nyitva maradt kérdéseket, félelmeket voltak hivatottak megfogalmazni, de ami még ennél is fontosabb, felhívni a figyelmet a globális pusztítás végzetes következményeire.
Huxley regénye már felépítésében is rendhagyó. A történet ugyanis egy filmstúdióban kezdődik, ahol két szereplő a megsemmisítendő forgatókönyvek között lel rá arra a műre, ami tulajdonképpen a könyv gerincét adja.
Ennek megfelelően a leírás kissé száraz, de olvasás közben mintha magunk is filmet néznénk.
Ez bármennyire is érdekesnek és formabontónak hangzik, sajnos a regény fő hibája is, mert ugyan a dialógusok nem nélkülözik a szépirodalmi stílust, a cselekmény bemutatása lehetne színesebb.
De lássuk, miről is szól a történet. A harmadik világháború nukleáris kataklizmáját egyedül Új-Zéland úszta meg épségben, ahonnan tudósok indulnak Amerika második felfedezésére.
Meglepetésükre azonban élő vademberek csoportjaival találkoznak, akik egy diktátor és egy megszállott vallási vezető uralma alatt élnek. A foglyul ejtett tudós megpróbál beilleszkedni a közösségbe és segíteni az újjáteremtésben.
A pacifista üzenettel átitatott könyv kalandos és meghökkentő egyszerre, még szerelmi szál is fut benne, ám az elmesélés már kevésbé érdekfeszítő, s összességében leginkább egy szürreális színházi drámára hasonlít.
A könyv végén Farkas Ákos utószavát találjuk, aki a mű üzenetét kicsit továbbfűzi, boncolgatja, magyarázza. Talán nem a legjobb példa ez a könyv Huxley zsenialitásának bemutatására, de a sötét jövőképet ábrázoló művek kedvelői talán nem fognak csalódni benne.
Részlet a regényből
Az eddig jobbára ismeretlen Majmok bombája némileg kilóg a sorból, bár témájában és leírásában felismerhető a szerző maga: a történetben megfestett negatív jövőkép és Huxley szarkazmusa.
A könyv egy évvel megelőzte Orwell legnépszerűbb disztópiáját, így ugyan a plágium vádja fel sem merülhet, de tény, hogy a két mű sok hasonlóságot mutat.
Ezek a művek talán a második világháború után nyitva maradt kérdéseket, félelmeket voltak hivatottak megfogalmazni, de ami még ennél is fontosabb, felhívni a figyelmet a globális pusztítás végzetes következményeire.
Huxley regénye már felépítésében is rendhagyó. A történet ugyanis egy filmstúdióban kezdődik, ahol két szereplő a megsemmisítendő forgatókönyvek között lel rá arra a műre, ami tulajdonképpen a könyv gerincét adja.
Ennek megfelelően a leírás kissé száraz, de olvasás közben mintha magunk is filmet néznénk.
Ez bármennyire is érdekesnek és formabontónak hangzik, sajnos a regény fő hibája is, mert ugyan a dialógusok nem nélkülözik a szépirodalmi stílust, a cselekmény bemutatása lehetne színesebb.
De lássuk, miről is szól a történet. A harmadik világháború nukleáris kataklizmáját egyedül Új-Zéland úszta meg épségben, ahonnan tudósok indulnak Amerika második felfedezésére.
Meglepetésükre azonban élő vademberek csoportjaival találkoznak, akik egy diktátor és egy megszállott vallási vezető uralma alatt élnek. A foglyul ejtett tudós megpróbál beilleszkedni a közösségbe és segíteni az újjáteremtésben.
A pacifista üzenettel átitatott könyv kalandos és meghökkentő egyszerre, még szerelmi szál is fut benne, ám az elmesélés már kevésbé érdekfeszítő, s összességében leginkább egy szürreális színházi drámára hasonlít.
A könyv végén Farkas Ákos utószavát találjuk, aki a mű üzenetét kicsit továbbfűzi, boncolgatja, magyarázza. Talán nem a legjobb példa ez a könyv Huxley zsenialitásának bemutatására, de a sötét jövőképet ábrázoló művek kedvelői talán nem fognak csalódni benne.
Részlet a regényből