Főkép Már megint mit találtak abban a rég elfeledett és pókhálóval borított sarokban a kiadó emberei? Komolyan egy 1968-as könyvet dobtak piacra 2009-ben? Ki a fene fogja ezt megvenni és elolvasni? Egyáltalán ismeri a mai ifjúság (ha ezt leírom akkor már öregnek számítok?) a Sztrugackij testvéreket? Mert az rendben van, hogy nekem sokat mond a nevük, hiszen a Nehéz istennek lenni című regényüket legalább tízszer olvastam, miként a Piknik az árokparton (ez alapján készült a Sztalker című film) is jó pár alkalommal megfordult a kezemben.
 
Szóval itt van ez a könyv, ami egyrészt sci-fi, másrészt viszont zavarba ejtő elmélkedés az emberiség jövőjéről. Létrejöttekor, a hatvanas években még nem tűnt lehetetlennek ez a végkifejlet, hiszen akkoriban kevesen fogadtak volna a Szovjetunió és az általa képviselt ideológia bukására (legalábbis azok közül, akik a vasfüggöny mögött éltek). A regényben központi helyen tárgyalt állam ugyanis nagyon sok hasonlóságot mutat Sztálin birodalmával. Az a mód, ahogy a hatalmon lévők befolyásolják a népet, s szükség szerint változtatják a történelmet, módosítva a közös emlékeket – nos ez a diktatúrák idején volt mindennapos gyakorlat. Miként a fehér tengeralattjárókon közlekedő ellenséget sem nehéz Hitler hadseregével azonosítani, s ettől kezdve már csak egy lépés, hogy az életképtelen mutánsok közösségét a nyugati demokráciával helyettesítsük. Megjegyzem, ez a leglehangolóbb része a könyvnek.
 
Érthető módon a testvérek főként az általuk ismert elnyomást kritizálják – persze csak szőrmentén, mindenféle sci-fi fortély alkalmazásával (ennek ellenére könyvük évekig nem jelenhetett meg). A regény cselekménye többnyire a képzeletbeli poszt-apokaliptikus kommunista rendszerben játszódik, ahol a teljes népesség kontroll alatt van. Ide, ebbe a lepusztult világba kerül történetünk hőse, aki Jean-Jacques Rousseau kései vadembereként bolyong a helyi népesség között, de mivel értelmes lénynek tartja magát, megpróbál legjobb tudása szerint reagálni környezetének negatívumaira.
 
Jó kis sci-fi, de egyáltalán nem könnyű olvasmány. Izgalmas, mert a főszereplő, Makszim számos hajmeresztő kaland részese lesz, de bonyolult is, mivel menet közben számos moralizálás és burkolt utalás nehezíti a befogadást. Ráadásul a szerzőpáros csak annyi infót ad a világról, amit Makszim önerőből megszerez, legfeljebb alkalmi beszélgetőtársai magyarázzák el az érthetetlen részeket, de mivel ők sem tudnak mindent, nagyon sok részlet homályban marad. Ami természetesen nem hiba, épp ellenkezőleg, tetszetős megoldás. Ettől függetlenül a könyvet nem ajánlom tizenéveseknek. No nem azért, mert ártalmas leírások vannak benne, hanem mert nem tudnak mit kezdeni a mögöttes moralizálással, filozofálással az egyén és a közösség felelősségéről, a túlzásba vitt ideológiákról és a többi.

Részlet a regényből

A kötet itt is megvásárolható