FőképAz 1526-ot követő időszak – három részre szakadó ország – több szempontból is máig ható változásokat hozott Magyarországon.

II. Lajos halálát követően rövid időn belül és mindeddig példa nélkül álló módon két törvényes királya lett az országnak. Mind Szapolyai Jánost, mind I. Ferdinándot (III. Ferdinánd néven már német-római császár) a magyar rendek szabad akaratukból választották és koronázták királlyá.

Ebben a helyzetben a császár fegyverekkel szerezte meg magának országát Szapolyaitól, aki végül Erdélybe menekült és a szultán vazullusává tette országát.

Így történt meg, hogy a Magyarország középső és déli részén (az ország területének kb. 40%-a) a szultán lett az úr, a nyugati és északi részek Magyar Királyság néven a császár uralma alá kerültek, Erdély és a hozzá tartozó Részek (Partuim) pedig különálló államként (Erdélyi Fejedelemség) részben önállóvá vált.

Ha valaki azt várná, hogy Pálffy Géza könyvében részletesen taglalásra kerülnek az egymást követő török hadjáratok illetve a végvárakért folytatott harcok, az csalódni fog, a kötet ugyanis sokkal inkább az okozatok és következmények részletes ismertetésére koncentrál, a fenti események szinte „csak” pár mondatos megemlítésre kerülnek.

Hasonlóképpen járhat az is, aki a XIX. századi romatikus magyar irodalmi alkotásokat alapul véve vág bele a tényleges történések megismerésébe.

Mindebből következik, hogy a szerző célja leginkább a változások minél alaposabb bemutatása - az élet minden területén. Ráadásul nincs egyszerű helyzetben, hiszen mostanra egy helyett „három ország” sorsának alakulását kell elénk tárnia.

Pálffy Géza könyve azonban, ha nem is egyszerűen – szerintem most igazán érződik, hogy a száz oldal kevés az adott téma kifejtésére –, de megbirkózik a feladattal.
Sorra bemutatja a három hatalmi tényező helyzetét, törekvéseit, majd áttér a három részre szakadt ország gazdaságának és kultúrájának alapos bemutatására.

Itt mindjárt tisztázásra is kerül, hogy a tizenöt éves háború (1591-1606) kitöréséig – a szórványos háborús tevékenység ellenére – virágzott a gazdaság és inkább gazdagodott, semmint pusztult az ország.
Ez csak az 1591 után állandósuló háborúskodásban történt meg, mindaddig a lakosság sikeresen talpra tudott állni a rövid háborús időszakok elmúltával és hamar kiheverte egy-egy portya következményeit.

Külön fejezet foglalkozik a társadalom szerkezeti átalakulásaival (köznemesség sokszínűvé válása, végvári katonaság megjelenése, változások a polgári és a paraszti rétegekben).
Természetesen a törökök térnyerése magával hozta a demográfiai és etnikai változásokat, amelyek mind a mai napig problémaforrások.

Szintén külön kerül tárgyalásra a reformáció hatása az országra, a magyar nyelv és irodalom első virágzása az 1570-1580-as években, az értelmiség és az iskolák helyzete.

Összességében látható, hogy Pálffy Géza törekszik a lehető legtöbb aspektusát elénk tárni ennek a kornak, bemutatva hogyan próbálta és tudta átélni/átvészelni az ország ezeket a vészterhes időket.