Főkép Matthew Jarpe amerikai biokémikus, aki pár elvetélt próbálkozás után Szabadesés Rádió (Radio Freefall) címmel írta meg első regényét, ami 2007-es megjelenése óta sokak kedvence lett. Többen úgy emlegetik, mint az egy ideje már megfáradt, kifakult cyberpunk irányzat egyik legfrissebb alkotását.
 
Gondolom, akkor neveznek valamit cyberpunk-nak, ha a közeli jövőben játszódik, és sok szerep jut benne a számítógépes kütyüknek meg az internetnek. De amúgy mundane, avagy evilági sci-finek is nevezhetjük ezt a regényt (például még Geoff Ryman: Levegő), annyira könnyen elképzelhető és közeli jövőt vázol fel.
 
A 2030-as években járunk, az ember már telepet létesített a Holdon, plusz van egy Szabadesés nevű űrbázis is, amit még gyógyszerészeti cégek hoztak létre.
 
A Föld pedig gyakorlatilag pár napra van az Egyesítéstől, amikor minden ország egyetlen kormány vezetése alá kerül. Nem mintha mindenki örülne ennek, de a WebCense nevű gigászi cég, élén Walter Cheesemannel, uralja a világhálót, s vele a kommunikáció és a média csaknem egészét.
Walter pedig világuralomra tör, és már tényleg csak napok választják el nagy álma megvalósulásától.
 
Az a két ember, aki a legtöbbet tud ártani Waltnak és tervének, mégsem az Egyesítés legfőbb ellenzői, a Nacionalisták közül való.
 
Egyikük a számítógépes zseni Quin Taber, Cheeseman volt munkatársa, akit azért rúgott ki, mert azon dolgozott, hogy megfejtse a webet uraló, kiismerhetetlen és titokzatos mesterséges intelligencia, a BitRagadozó kódját, illetve hogy létrehozzon egy olyan gépet, amit ez a különös vírus nem tud megfertőzni.
 
A BitRagadozó ugyanis mindenhova eljut, minden file-t képes elérni, nincs előtte semmi titok, létét azonban még maga Cheeseman is tagadja... Quin tehát szívből rühelli Waltert, és minden vágya tönkre tenni.
 
A másik arcnak kezdetben semmi oka erre. Ő Aqualung (a név egy régi Jethro Tull album címe), az ötvenes éveiben járó rockzenész, aki Snake Vendors nevű bandájával, na meg a Gépezet nevű csodaketyerével épp a világsztárrá válás útján halad.
 
Az említett masinával képes a közönség érzelmeit befolyásolni, ám mivel csak ő ért hozzá, az ő szándékai pedig maximálisan békések (avagy ő csak tolni akarja a rockot), katonai célra nem lehet felhasználni.
Igen ám, de ahogy haladunk előre a regényben, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy egy ekkora zenei zseninek kell, hogy legyen múltja is, abban pedig sok furcsát és hajmeresztőt találni...
 
Ráadásul amikor Aqualung menekülni kénytelen, akkor simán csinál magának egy új személyiséget, ami a WebCense uralta világban gyakorlatilag lehetetlen, szóval a fickó tud még valamit a gitárhúr- és hangszáltépésen kívül...
 
Az igen szövevényes cselekmény egy előre sejthető, mégis meglepetésekkel teli végkifejlet felé halad – hol lassabban, hol pedig pörgősebben.
Jarpe néha talán több részletet oszt meg az olvasóval, mint amennyit igazán kellene, de összességében végig képes fenntartani az izgalmakat. És bár befejezett, kerek sztori ez, amiből király filmet is lehetne csinálni, simán lehet folytatni.
 
A Szabadesés Rádió azonban nem csak a történet miatt jó. Roppant izgalmas kérdéseket boncolgat, amiken el lehet filózni akár a jelenkori helyzetet nézve is, hiszen amit leír, az javarészt logikus továbbgondolása annak, amit ma az internet jelent.
 
Hogy például milyen szinten és ki befolyásolja azt, hogy mi jön fel a keresőinkben, hogy egyáltalán mit olvashatunk a neten (mit látunk a tévében, stb.).
Meg hogy a mesterséges intelligencia milyen formákban fejlődhet, és milyen szolgálatot tehet (ebbe némi morális vonalat visz a szerző).
 
Vagy a letöltések kérdése, és Jarpe optimista, ami nyilvánvalóan a nyugat-európai és amerikai trendekre utal (állítólag manapság már egyre többen hajlandóak fizetni a netről letöltött dolgokért arrafelé...).
 
De amit a jövőbeni rockzenéről ír, az is nagyon érdekes. Egyértelműen átjön, hogy maga Jarpe is rockfanatikus, bár a Tull-on kívül csak a Deep Purple „Smoke on the Water”-jét emlegeti fel, amúgy kizárólag jövőbeli bandákat idéz.
 
A Gépezet, meg a visszacsatolás nevű rockzenei mozgalom ugyanis olyasmi, amit mondjuk Roger Waters és a Pink Floyd találhatott volna fel, ha a ’60-as évek végén rendelkezésükre áll a megfelelő technika.
 
Mindazonáltal Jarpe is érzi, hogy pusztán ilyesmi zenét vizionálni a jövőbe eléggé szubjektív dolog, szóval megjegyzi, hogy lesz azért pop is...
Mindenesetre már most vannak jelei annak, hogy a jövő zenéje a klasszikussá, standarddé vált rock és blues szerzemények újragondolására fog épülni.
 
Az is tetszik a Szabadesés Rádióban, hogy annyira nyilvánvalóan benne van Jarpe mindkét énje.
OK, lehet, hogy ő elsősorban biológiai végzettségű, tehát nem olyan kockafejű számítástechnikus, mint Quin, de egyértelmű, hogy ért egy halom dologhoz, nem légből kapott hülyeségeket irkál, már ami a tudományos vonalat illeti.
 
Kedvenc muzsikája kapcsán pedig idézni való szövegek hagyják el elsősorban Aqualung száját a zenéről és zenélésről, sok-sok olyasmi, amit minden rockzenész és rockfanatikus maximálisan át tud érezni.
 
Ugyanakkor épp ez a közeg az, ami egy kicsit sántít a magyar verzióban. Nem a fordítást akarom ezzel szidni, az pár hibától eltekintve rendben van, egyszerűen csak nagyon nehéz megtalálni a megfelelő hangsúlyokat, a megfelelő stílust.
 
Ami angolul jól hangzik, az magyarul sokszor béna, ezt minden rockbanda nagyon jól tudja, és itt is ez a gond. Hiába érzi az olvasó, hogy Aqualung és társai vagány, laza arcok, akik érzik a zenét meg minden, néhol egyszerűen nem jön át a feeling.
 
Lehet, hogy ha Roboz Gábor ráállt volna, hogy mindenképp a magyar rockszíntéren használatos szlenget használja, akkor nem lenne hiányérzetem, de egyáltalán nem vagyok ebben biztos.
Az élő beszéd hangulata, stílusa írott formában ugyanis nagyon ritkán tud tökéletesen megjelenni, és ez a rockzenei közegben hatványozottan igaz.
 
Teljesen más élmény ott lenni egy koncerten, százakkal-ezrekkel együtt emelni fel a metalvillába ránduló kezünket, amikor az énekes azt üvölti, hogy jó estét, Budapest, mint ugyanezt papírról olvasni.
Szóval azt gondolom, Gábor megtette, amit lehetett, különben meg rajtam kívül nem sokaknak lesz ezzel problémájuk.
 
A szerző honlapja
 
Részlet a regényből