Főkép Ez tipikusan az a könyv, amiről előre sejthető, hogy nem kerül fel az eladási listák élére, hiszen Boglár Lajos (1929-2004) néprajzos-antropológusként főként az amerikai indián törzsek mindennapi életét és hiedelemvilágát kutatta, könyve pedig, amit kimondottan tudományos megközelítésben írt, egy percig sem köti le az izgalmas útikalandokat kedvelő olvasókat, azok pedig elenyésző százalékát teszik ki a vásárlóknak, akik ismerik és szeretik a hazai néprajzosok munkásságát, és rendszeresen költenek is ilyen kiadványokra.
 
Az ilyen könyvek esetében nem évenként kerül sor az újrakiadásokra (mint például Coelho esetében), hanem jóval ritkábban.
Például Claude Lévi-Strauss alapnak tekintett könyve (Szomorú trópusok) is több mint harminc év után jelent meg újra magyarul. Ebből a szempontból kivételesnek számít James G. Frazer általam szintén alapnak tekintett műve (Az Aranyág), hiszen az utóbbi negyvenöt évben ötször került a boltokba.
 
Boglár Lajos 1967-68-ban helyszíni kutatást végzett a venezuelai piaroa törzs tagjai között, melynek célja vallási hiedelmeik, eredetmítoszuk, szokásaik tanulmányozása volt. A látottakat nem csupán tényszerűen papírra vetette, hanem azokból mindenféle következtetéseket is levont.
 
Számomra ezek közül a legmeglepőbb azon elmélet, mely szerint az őserdei indián törzsek egy korábbi, magasan fejlett kultúra túlélői, akik évszázadokkal korábban – vélhetően az inkák miatt – hagyták el eredeti lakóhelyeiket, s hajdanvolt kultúrájuk fejlődött vissza a jelenlegi szintre.
Természetesen ezen állítás bizonyítása a kötetben nem teljes, de érdemes lenne utánajárni.
 
A kötet másik érdeme, hogy közvetlen közelről dokumentálja, miként hat a civilizáció felbukkanása a törzsi társadalomra, miként válnak „értelmetlenné” a hagyományok és rituálék.
 
Amikor ugyanis 1974-ben újra felkereste a piaroákat, szinte már semmit nem talált meg a korábbi kultúrából. Az indiánok közelebb költöztek a civilizációhoz, piacra termeltek, és a korábbi közösségteremtő rítusok helyét új szokások vették át.
 
A tudományos szöveget rengeteg eredeti monda és hiedelem szó szerinti idézése tarkítja, abban a formában, ahogyan azt az „orvosságos emberek” elmesélték, elénekelték.
 
Nem könnyű olvasmány, de aki egy kicsit is vonzódik a néprajzhoz, illetve a természeti népek vallásához, az nem csalódhat benne.