Főkép Prézli, az árva kisegér menekülni kényszerül otthonából, és egy hatalmas vihar Egérfalvába sodorja, ahol a kedves testvérpár, Diósi Emma és Elemér lépcsőkorlátjába kapaszkodva menekül meg. Emmáék befogadják, iskolába járatják és elnézik a jó szándékú kisegérnek, hogy rendszeresen kalamajkákat okoz.
 
A kötet kis történetek gyűjteménye, ami afféle időugrásokkal teli novellafüzérként tár elénk néhány jelenetet Prézli, a kedves kis lelenc életéből.
Szépen megírt mesesor, csak sajnos sablonos. A kicsi, de okos egérke kalandjai semmiben sem nyújtanak többet vagy mást, mint szinte bármelyik „kicsi, de talpraesett” mesehős történetei.
 
Olvasás közben kicsit olyan érzése van az embernek, mintha a szerző nem tudta volna eldönteni, elsősorban kinek is szánja történeteit, ezért legalább három célcsoport is tetten érhető: az óvodások, a kisiskolások és a szülők.
 
A legkisebbek minden bizonnyal remekül fognak szórakozni Prézli kalandjain, hiszen az ő kis ártatlan lelkükre még nagyjából minden az újdonság erejével hat; a nagyobbakban talán néha felmerülnek bizonyos kérdések, melyekre nem kapnak válaszokat; a felnőtteknek viszont biztosan feltűnik, hogy bár a kötet tagadhatatlanul tele van jó ötletekkel, ezek sok esetben sajnos meg is maradnak az ötletek szintjén.
 
Gáti Éva mentségére legyen mondva, hogy évekkel ezelőtt, még az első „meseíró fiatal anyukák” idejében jó kezdet lett volna ez a könyv, ám a manapság rendelkezésünkre álló meseirodalom egér- és egyéb állathősei között Prézli egyelőre csak a kispadon ülhet tartalékként, mert a többiek nem engedik labdába rúgni. Sajnos.