Főkép Elég rápillantanom erre a hangulatos borítóra, és máris tisztában vagyok P. G. Wodehouse egyik legbűbájosabb figurájának lelkületével.
Bertie Woostert, a foglalkozás nélküli aranyifjút a tőle cseppet sem idegen ülőfürdőzés közben örökítette meg a múlt század húszas évek minimalizmusa iránt vonzódó grafikus.
 
Bertie hófehér bőre jelzi, tulajdonosa előnyben részesíti a klubhelyiségeket és az éjszakai életet minden, szabadban végezhető tevékenységgel szemben.
A vele együtt lubickoló gumikacsa jelenléte pedig utal hősünk infantilizmusára, egyben megidézi a gyerekkor zavartalanságát, amikor az életfeltételek megteremtésének borzasztósága még egyetlen ráncot sem présel a homlokra.
 
A kézben tartott tisztálkodási eszközök nemes jellemre utalnak, hiszen a pancsolás nem pusztán kellemes időtöltés, hanem az egyénnel szemben támasztott társadalmi elvárások teljesítésének kötelessége is egyben.
Mert ugyebár egy úriember csakis tökéletes megjelenéssel jelenhet meg a köz előtt. Ápoltan és jól öltözötten.
 
Az öltözködés korábban már több ízben összezördüléshez vezetett Bertie és Jeeves között, s mivel ezúttal nyilvánvalóan szó sincs ruhadarabról (hacsak a gumikacsát nem tekintjük annak), a problémát az ápoltságban kell keresnünk.
Merthogy az élet még az olyan gondtalan férfiúnak sem fenékig tejfel, aki nem csupán önként vállalt agglegénységére büszke, hanem frissen növesztett bajszára is.
 
Azonban ez a pár jelentéktelen szőrszál nem várt bonyodalmakat okoz Bertie nyugalomra épülő létezésében: Jeeves neheztel érte, Dahlia nénikéje sértő kifejezésekkel illeti – s nem utolsó sorban van, akinek tetszik. De ez csak még ijesztőbbé teszi a helyzetet.
 
Amit Wodehouse a tőle megszokott módon fokoz, mindenféle nemű hősszerelmes felvonultatásával, amit csak tetéz a szülők párosodással ellentétes álláspontja, no meg Anatole kosztja, amely zsenialitása ellenére sem nyeri el mindenki tetszését.
 
Egyszóval a szórakozás garantált ebben a sorozat közepe felé íródott epizódban, amelyben éppoly megszokott egy lánglelkű költő merengése, mint egy kilépett rendőr gyanúsítgatása, no meg persze Bertie testi épségét idézőjelbe helyező fenyegetések. Csak győzze az ember kacagással.
 
A szerző életrajza
 
Részlet a regényből