FőképAz Old Man’s Child egy norvég szimfonikus black metal együttes, ami a Dimmu Borgir szólógitárosának, Galdernek a saját teremtménye. A kopasz gitáros eddig is minőségi anyagokat alkotott ezen név alatt, s legújabb lemezével is sikerült tartania a színvonalat, sőt!
 
Bevallom, hogy a korábbi lemezeit azért nem hallgattam olyan sokszor, mint a Slaves of the World-öt, amire jó indok lehet, hogy ez a muzsika véleményem szerint még sosem járt ilyen közel a Dimmu Borgir zenei világához.
Úgy tűnik, Galder ellesett pár jó fogást Silenoztól dalírás terén, emellett pedig a sajátos szólótechnikája is nyilvánvaló párhuzam a két banda között.
 
A zenekar tagsága folyamatosan változik és egy-két igen prominens személy is erősítette már sorait, ezúttal azonban hősünk a dobon kívül minden hangszert saját maga kezelt a felvétel során.
Hangszeres és technikai tudására nem is lehet panasz, s vokális teljesítménye is igen kifejező, illik a zenéhez, még ha Shagrath-tal nem is ér fel.
 
Továbbá a korong hangzása is egészen rendben van: súlyosan és mélyen szól, a gitárok dörögnek rendesen és nem nyomják el az atmoszférikus billentyűjátékot – így kell szólnia egy modern metal lemeznek (bár talán a dobhangzáson még javíthattak volna egy keveset).
 
Az Old Man’s Child-ban is megtalálható ugyanaz a monumentalitás, művészi szintre fejlesztett brutalitás, kegyetlen agresszió, fékezhetetlen gyorsaság, félelmetes és fenséges hangulat és nem utolsósorban progresszivitás, mint a Dimmu Borgirban, emellett pedig óriási dalok sorakoznak a lemezen, amelyek közül csak a legjobbakat emelném ki.
 
Első nagy kedvencem a „Crimson Meadows”, ami egy döbbenetesen súlyos alaptémára épül, s olyan zongorafutamokkal dúsított, amely hallatán a hideg futkos az ember hátán.
 
Az „Unholy Foreign Crusade” nem csupán címében, de önmagában is a másik együttes témáira hajaz, irtózatos sebességgel száguld végig a hallgatón.
 
A „Path of Destruction” is elférne mondjuk a Death Cult Armageddon lemezen, ahol van is egy hasonló szimfonikus introval ellátott, majd könyörtelenül bedurvuló opusz.
 
Az „On The Devil’s Throne” szintén hideg kíméletlenségével és komplexitásával nyűgözött le, zárása pedig egyszerűen megsemmisítő.   
 
Az egyértelmű párhuzamok ellenére nem érzem úgy, hogy koppintás lenne a Slaves of the World. Nyugodt szívvel ajánlom a stílus rajongóinak és azoknak is, akik eddig nem hallottak róla.
 
Az együttes tagjai:
Galder – ének, gitárok, basszusgitár, szintetizátor
Peter Wildoer – dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Slaves of the World
2. Saviours of Doom
3. The Crimson Meadows
4. Unholy Foreign Crusade
5. Path of Destruction
6. The Spawn of Lost Creation
7. On the Devil`s Throne
8. Ferden Mot Fienden`s Land
9. Servants of Satan`s Monastery

Diszkográfia:
Born of the Flickering (1995)
The Pagan Prosperity (1997)
Ill-Natured Spiritual Invasion (1998)
Revelation 666 - The Curse of Damnation (2000)
In Defiance of Existence (2003)
The Historical Plague (2003) válogatás, box set
Vermin (2005)
Slaves of the World (2009)