Főkép A Harry Potter sorozat hatodik része kicsit olyan, mint A birodalom visszavág az eredeti Star Wars trilógiában. Nem akarom túlragozni a dolgot, a neten olvasható számos hivatalos kritika (lásd például itt összegyűjtve) javával egyetértek, a sztoriról meg épp elég annyit elárulni, mint ez a cikk.
 
A véleményem azonban röviden az, hogy ez a film elég jó. Elsősorban azért, mert szórakoztató, izgalmas és látványos. Bizony.
Kihagytak a könyvből rengeteg aprót-nagyot, de bezzeg beleraktak egy közel fölösleges akciójelenetet. Az arányok, a hangsúlyok, a dramaturgia, a színészi játék – ezernyi helyen bele lehet kötni.
 
Hogy pl. Daniel Radcliffe mennyire gyenge – de hát ő, akárcsak A Gyűrűk Ura Frodója, egy olyan figurát játszik el, akinek a vállát iszonyú teher nyomja, egy közel reménytelen küldetés, ő ugye a Kiválasztott, aki tökéletesen tisztában van vele, hogy neki nincs kibúvó, mindenképp szembe kell néznie a főgonosszal, és így tovább.
 
Nyilván sokkal több játéklehetőség van egy halom másik karakterben, és pl. Ron sem mutat túl sokat, pedig a regényben azért nem tisztán komikus, idétlen figura.
És igen, elég erős a tinivígjáték-vonal, ami sokszor tényleg fárasztó, és ha nem Potter lenne, szívből rühellném. De itt, a néhol szinte horrorba csapó, sötét események közepette csak kell valamiféle feloldás. Annak meg megteszi.
 
A film legerősebb részei a tónál zajló tüzes csata (maga az ivós nem annyira, de nem bánom, épp elég kegyetlen a könyv-verzió…), illetve az egyik nagyon fontos szereplő halála utáni percek, azok a képek tényleg meghatóak.
Továbbra is Alan Rickman (Perselus Piton professzor) játéka a legélvezetesebb, bár a debütáló Jim Broadbent, mint Horatius Lumpsluck is remekel.
 
Két különféle dolog jutott még eszembe a film megtekintése után. Az egyik, hogy valójában a Potter filmekben relatíve szerény a sztorivonal. Úgy értem, sosem történnek nagy ugrások, már ahhoz képest, hogy mindezt végül is 7 részre húzta szét Rowling.
 
Szóval ezek a filmek sosem fogják azt adni, amit a könyvek a milliónyi apró részletükkel, amiket annyira lehet szeretni, és amiket képtelenség is filmre vinni, akár csak igazán értékelhető mértékben is.
A másik meg, hogy lehet szidni a Potter filmeket, a könyveket, mondani, hogy mekkora undorító médiafelhajtás meg reklámhadjárat van mögötte, és így tovább. Mindezekben bizonyára van igazság.
 
Magam mondjuk sosem tagadtam, hogy igenis szeretem a sorozatot, de van benne valami, ami számomra ugyanannyira fontos, mint hogy gyerekek millióit szoktatta rá az olvasásra. Különben sem tudni, hogy közülük mennyien olvasnak aztán mást is…
 
Szóval akármennyi is a nyúlás a Potterekben, olyasmit hozott vissza a köztudatba Rowling, amire elemi szükségünk van, és ami épp kezdett megint kiveszni.
Nevezhetjük varázsnak, mítoszoknak, reménynek abban, hogy több is van, mint a hétköznapi élet, s leginkább ezek mindegyike, meg még tudom is én, mi minden. Mindenesetre nagyon kellett.
 
És ha a Potter sorozat nyomán egyesek (akár csak minden százból vagy ezerből egy) eljutnak más mesékhez, fantasy művekhez, netán tanokhoz, filozófiákhoz, amik egy picit tovább viszik őket, akkor már jó.

Eddig az alábbi Harry Potter-filmekről írtunk:Harry Potter és a bölcsek köve (DVD)
Harry Potter és a titkok kamrája (DVD)
Harry Potter és a tűz serlege (DVD)
Harry Potter és az azkabani fogoly
Harry Potter és a Főnix Rendje
Harry Potter és a Félvér Herceg

Eddig az alábbi Harry Potter könyvekről írtunk:J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje
J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál Ereklyéi
Mercedes Lackey és Leah Wilson: Harry Potter világának feltérképezése