FőképA tegnapi nappal ellentétben ma kicsit belehúztak a fesztiválozók. Amennyire kevesen voltunk tegnap, illetve tegnap előtt, most annyival többen gondoltuk, hogy megnézzük, mit hoz a hivatalos első nap.

Reggel viszonylag korán sikerült magamhoz térnem, de sajnos ettől függetlenül nem volt meleg víz a zuhanyzóban.
Rutinos szigetlakó révén ezen már nem akadok ki, némely esetben jobban is esik a hideg víz, mint a negyven fok. Egyedül ugye a mindenféle kórokozók miatt kéne aggódni, de úgy veszem észre, hogy most nagyon korrekten és precízen megy a takarítás. Mocskos fürit nem láttam.
Ráadásul a zuhanyzók előtti tömeget a biztonsági szolgálat emberei irányítják, így lazán és gördülékenyen ment a tisztálkodás.

A „hideg zuhany” után az Afrika falu felé vettük kis csapatunkkal az irányt. Páran beálltak reggeli tornázni, ami elég mókásra sikeredett, mivel K barátom végig esett-kelt a gyakorlatok alatt - mi többiek meg persze fetrengtünk a röhögéstől.

A mókás délelőttöt kicsit komolyabb délutánnal-estével folytattuk. Szerintem per pillanat a világ legjobb ska zenekara – a spanyol illetőségű SKA-P – fellépését csodáltuk meg a Nagyszínpadon.
A srácok nem először vannak nálunk, ráadásul feloszlottak pár éve, de a rajongók unszolására tovább folytatják tevékenységüket. Ennek eredménye pedig egy fergeteges, több tízezer ember előtt lezajlott, koncert volt.
 
Gyönyörűség volt látni, ahogy a tömeg egy emberként mozdul minden nótára. Már az első akkord elhangzásakor mindenki táncolni kezdett és a koncert végéig így is maradt. A hangosítással hála égnek nem volt gond, a Nagyszínpad előtti területen szinte mindenhol ugyanolyan minőségben lehetett élvezni a ska muzsika gyöngyszemeit.

Idén a magyar illetőségű előadók külön színpadot kaptak: egy fedetlen (!!!), viszonylag nagy befogadóképességgel rendelkező helyszínt. Azért viszonylag, mert pl. a Kispál és a Borz közönsége simán megtöltötte a rendelkezésre álló teret.
Olyannyira, hogy azt kell mondjam, ez a helyszín kicsi a magyar előadóknak. És itt most húszezer emberről beszélünk.

Azt gondolom, hogy kicsit át kell majd értékelni ezt a „magyar színpad” dolgot, és át kell helyezni egy nagyobb kapacitással bíró területre. Aki ismeri a Szigetet, az tisztában van azzal, hogy ez nem lesz egyszerű feladat.

Maga a koncert – akárcsak az idei EFOTT-os – nagyon jól sikerült. Sok régi nóta került terítékre (az idősebb korosztály nagy örömére), és persze az aktuális „slágerszámok” is elhangzottak (a fiatalabbak kedvéért).
A Kispál és a Borz nem egy mai zenekar, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a fiatalabb korosztály képviselői nem igazán voltak képben a Kispál első három albuma tekintetében.
 
Kispálék után már csak egy koncert volt betervezve a szerdai napra, ez pedig a Malacka és a Tahó előadása volt.
Ha a SKA-P-ra azt mertem mondani, hogy a világ legjobb ska zenekara, akkor azt hiszem, simán állíthatom, a Malacka pedig Magyarország egyik legjobb ska zenekara. Nos, ezt az állítást tegnap éjszaka egy olyan fergeteges koncerttel bizonyították, amelyen csak éppen a sátor oldalát nem rúgtuk ki.
 
Ahogy a srácok a húrok közé csaptak, a közönség értőbb része azonnal táncolni, pogózni, énekelni, üvölteni, ugrálni kezdett. És ez a koncert végéig ki is tartott. Bevallom őszintén, még egy olyan öreg csont is, mint amilyen én vagyok, végigtáncoltam és énekeltem a koncertet a haverokkal.
 
Akárcsak tavaly, idén is fellépett Kriszta, a csapat régi énekesnője. Persze fergeteges ováció kíséretében, aminek szemmel láthatóan nagyon örült.

A fellépésen persze a régebbi nagy nótákon kívül az újabb szerzemények is helyet kaptak. Ezekkel lehet, hogy bajban lesznek majd a fanatikus Malacka rajongók, mert a ska-t elkezdték vegyíteni szerb népzenével.
Ez egyelőre elég érdekes elegyet alkot, amely úgy érzem, nem talált tökéletes befogadásra a közönség soraiban. Ettől függetlenül nagyon ott voltak a srácok. Remélem, jövőre megérem végre azt, hogy valamelyik nagyszínpadon látom majd viszont őket.