Részlet Don Winslow: Bobby Z halála és élete című regényéből

Na, így lesz Tim Kearney-ből a legendás Bobby Z.
Tim Kearney-ből úgy lesz Bobby Z, hogy borotvaélesre csiszolja egy rendszámtábla szélét, és elvágja vele egy Büdös Kutya nevű Pokol Angyalának a torkát, aminek azonnali eredményeként Büdös Kutya meghal, és Tad Gruzsa, kábítószer-ellenes ügynök marha boldog lesz.
– Így sokkal egyszerűbb lesz meggyőzni – mondja Gruzsa, amikor meghallja, hogy mi történt. Nyilván Kearney-ről beszél, mert Büdös Kutyát már semmiről sem lehet meggyőzni.
Gruzsának igaza van. Nem elég, hogy Tim Kearney-nek ez a gyilkosság a harmadik bűncselekménye, de egy Pokol Angyalának gyilkosaként minden kaliforniai börtön falain belül halott embernek számít, szóval a „tényleges életfogytiglan” sokkal inkább „élet nélküli életfogytiglan”-t jelent, mihelyst Tim visszakerül a börtön lakói közé.
Nem mintha Tim meg akarta volna ölni Büdös Kutyát. Csak éppen Büdös Kutya odament hozzá a börtönudvaron, és azt mondta, vagy csatlakozik az Árja Testvériséghez, vagy… Tim azt felelte, hogy „Vagy”, és ekkor már tudta, hogy ajánlatos lesz mihamarabb sebészkés élet csiszolni egy rendszámtábla szélére.
A Kalifornia Büntetés-végrehajtási Intézetek vezetősége egyáltalán nem örül, bár néhányan azért hangot adtak Büdös Kutya halálával kapcsolatos vegyes érzelmeiknek. Istenigazából azért vannak berágva, mert Tim azt használta fegyverként egy előre megfontolt gyilkosság elkövetésére a San Quentinben, ami a rehabilitációját jelentette. Azaz egy tisztességes, kemény munkával előállított rendszámtáblát.
– Nem gyilkosság volt – közli Tim a bíróság által kirendelt védőjének. – Hanem önvédelem.
– Odamentél hozzá a börtön udvarán, elővetted a pulóveredből a megélezett rendszámtáblát, és elvágtad a torkát – emlékeztette az ügyvédje. – És előre eltervezted.
– Gondosan – bólint Tim. Büdös Kutya egy fejjel magasabb, és harminc kilóval volt nehezebb nála. A hordágyon holtan kiterítve mindenesetre sokkal kisebb volt Timnél, és sokkal lassabb is.
– Éppen ezért beszélünk gyilkosságról – mondja az ügyvéd.
– Önvédelem – erősködik Tim.
Nem várja el sem a fiatal ügyvédtől, sem az igazságszolgáltatástól, hogy belássák és értékeljék az árnyalatnyi különbséget a megelőző csapás és az előre kitervelt gyilkosság között. De Büdös Kutya választás elé állította Timet: vagy csatlakozik az Árja Testvériséghez, vagy meghal. Timnek egyikhez sem volt kedve, ezért egyetlen lehetősége maradt: megelőző csapást mérni.
– Az izraeliek állandóan ezt csinálják.
– Izrael egy ország – feleli az ügyvéd. – Te meg egy karrierbűnöző vagy.
Azért karriernek nem nagyon lehet nevezni: fiatalkorúként háromszor betört, cserébe javítóintézetbe került. Aztán a bíróság javaslatára bevonult a tengerészgyalogosokhoz, de lefokozták, és kitették maguk közül. Utána egy betörés miatt Chinóba került, majd jött a balhé, amiről Tim előző kirendelt ügyvédje csak úgy beszélt: „a Csuda.”
– Ez egy csuda – mondta Tim előző ügyvédje. – Vegyük át még egyszer, mert ez egy akkora sztori, hogy minimum három évig fognak meghívni vacsorázni mindenhova csak azért, hogy hallhassák. A haverod felvesz Chinóban, és hazafele kiraboltok egy benzinkutat.
A haverom, gondolja Tim. Wayne LaPerriere, a Seggfej.
– Ő rabolta ki a benzinkutat – mondta Tim. – Azt mondta, várjam meg a kocsiban, amíg ő cigarettát vesz.
– Azt mondta, fegyvered volt.
– Neki volt fegyvere.
– Az lehet, de elsőként ő kötött vádalkut az ügyészséggel – mondta az ügyvéd –, szóval maradjunk annyiban, hogy neked volt fegyvered.
A tárgyalás közröhej volt. Mindenki megszakadt a röhögéstől. Különösen akkor, amikor a pakisztáni eladó tett tanúvallomást.
– Mit mondott a vádlott, amikor előhúzta a fegyvert? – kérdezte a helyettes kerületi ügyész.
– Pontosan?
– Pontosan.
– Szó szerint?
– Kérem.
– Azt mondta: „Ne mozdulj, bammeg, ez egy rábaszás!”
Az esküdtszék tagjai nevettek, a bíró nevetett, és még Timnek is el kellett ismernie, hogy ez azért elég vicces volt. Olyan kurvára komikus, hogy Tim rögtön kapott is nyolctól-tizenkét évig a San Quentinben Büdös Kutya szomszédságában. És most gyilkosság miatt fognak vádat emelni ellene.
– Nem lehet alkudni az ügyésszel? – kérdi Tim ettől a kirendelt védőtől. – Mittomén, gondatlanságból elkövetettre?
– Tim, akár arra is le tudom alkudni, hogy lepisáltál egy telefonfülkét, de akkor is tényleges életfogytig vár rád – feleli az ügyvéd. – Ez volt a harmadik húzásod. Kevés embert láttam, aki nálad jobban baszta volna el az életét.
Végre elértem az álmomat, gondolja Tim. És még csak most töltöm be a huszonhetet.
És itt lép be a képbe Tad Gruzsa.
Tim éppen Wolverine-képregényt olvas a magánzárkában, amikor fogják az őrök, berakják egy elsötétített ablakú fekete kisbuszba, és elviszik egy földalatti garázsba, ahol kiszedik a kisbuszból, lifttel felmennek egy ablaknélküli helyiségbe, majd egy olcsó műanyag székhez bilincselik.
Egy kék székhez.
Tim nagyjából fél órát ülhet ott, amikor egy alacsony, izmos férfi lép be, mögötte egy magas, vékony mexikóival, akinek elég ronda a bőre.
Tim elsőre azt hiszi, hogy az alacsony férfi kopasz, de nem, párnapos borosta borítja. Szeme kék, rosszul szabott öltönye kék, arcán a vigyor lekezelő, és úgy néz Timre, mint egy rakás szarra, majd így szól a másik fickóhoz. – Szerintem ez az.
– A hasonlóság egyértelmű – bólint a mexikói.
Azzal a pasi leül Tim mellé. Rámosolyog, aztán felemeli lapátkezét, és irdatlan erővel fültövön vágja. A fájdalom nem evilági, Tim előredől, de valahogy sikerül a széken maradnia. Ami felér egy kisebbfajta győzelemmel, és ezt azért kell megbecsülni, mert tudja, hogy ennél nagyobb győzelemre nem számíthat.
– Te elbasztad az életed, ahogyan kell – mondja Tad Gruzsa, amikor Tim kiegyenesedik.
– Köszönöm.
– És mindemellett még halott is leszel, amikor visszakerülsz a börtönbe – folytatja Tad Gruzsa. – Ugye, Jorge? Ki fogják nyírni.
– Ki fogják nyírni – ismétli Jorge Escobar vigyorogva.
– Ki fognak nyírni – mosolyog Tim.
Gruzsa így szól: – Szóval akkor abban megegyeztünk, hogy ki fognak nyírni. A kérdés az, hogy akarunk-e ez ellen tenni valamit.
– Nem fogok beköpni senkit sem – mondja Tim. Hacsak nem LaPerriere-ről van szó, mert akkor mutassátok, hol kell aláírnom a papírt, gondolja.
– Kinyírtál egy fickót – közli Gruzsa.
Tim vállat von. Az Öbölháborúban egy rakás fickót megölt, és senki sem kapta fel miatta a vizet.
– Nem kell beköpnöd senkit – mondja Gruzsa. – Azt akarjuk, hogy valaki legyél.
– Az anyám is ezt akarja – jegyzi meg Tim.
Gruzsa most bal kézzel kever le egyet Timnek.
Hogy megmutassa, mennyire sokoldalú, gondolja Tim.
– Csak egy kis időre – magyarázza Escobar. – Aztán eltűnhetsz.
– És úgy is maradhatsz, eltűnve – teszi hozzá Gruzsa.
Timnek lövése sincs, hogy miről beszélnek, de az „eltűnve maradhatsz” rész kifejezetten érdekesnek hangzik.
– Maguk meg miről beszélnek? – kérdi.
Gruzsa az asztalra dob egy barna borítékot.
Tim kinyitja, és kivesz belőle egy fényképet, ami egy vékony arcú, jóképű férfit ábrázol, hosszú, fekete haját lófarokba fogta.
– Olyan, mint én – osztja meg megfigyelését Tim.
– Jó reggelt – néz rá Gruzsa.
Gruzsa baszakszik vele, de Timet nem hatja meg. Ha az ember háromszoros vesztes, ha háromszor baszta el rútul, akkor az ilyesmi nem hatja meg. Mert a harmadik elbaszás után a bíróság az utolsó bűncselekményéért kiszabható büntetés maximumát köteles a vádlott – jelen esetben Tim Kearney – nyakába varrni, a próbára bocsátás lehetősége nélkül. Jelen esetben ez tényleges életfogytiglanit jelent, azaz Tim – hacsak valami kurva nagy csoda nem történik –, akkor a börtön falai közt fog elpatkolni, és inkább előbb, mint utóbb.
– Egy kicsit próbálj meg figyelni, balfaszkám – mondja Gruzsa. – Azt fogod tenni, hogy másvalakinek adod ki magad, aztán szépen eltűnhetsz. Mindenki azt hiszi majd, hogy a Pokol Angyalai intéztek el a börtönben. Kapsz egy új személyazonosságot, meg minden.
– Ki lenne ez a „másvalaki”?
Tim olyan csillogást lát Gruzsa szemében, ami az öreg svindlerek sajátja, amikor egy új balekot pillantanak meg.
– Bobby Z – feleli Gruzsa.
– Ki a fene az a Bobby Z? – kérdi Tim.

2.

– Soha nem hallottál Bobby Z-ről? – kérdezi Escobar a csodálkozástól nyitva felejtett szájjal, mert nem hiszi el, amit hall.
– Ez is mutatja, micsoda egy barom vagy – mondja Gruzsa.
Aztán elmondják neki Bobby Z legendáját.
Robert James Zacharias Laguna Beachen nőtt fel, és mnden, ott felnőtt gyerekhez hasonlóan ő is nagyon menő volt. Kezdte egy gördeszkával, aztán jött a testdeszka, aztán a hasdeszka, végül a hosszú szörfdeszka, és mire végzős lett a Laguna Középiskolában, kiváló szörfös vált belőle, és még kiválóbb drogkereskedő.
Bobby Z olvasta a vizet, akár becsukott szemmel is. Tudta, hogy mikor jönnek a hullámok hármasával vagy négyesével, tudta, hogyan csapnak a legmagasabbra, jobbra vagy balra törnek-e, visszamosnak-e vagy csövet képeznek, és ez az várakozással teli tudás volt, ami nemcsak ígéretes fiatal szörfössé tette a környéken, hanem sikeres vállalkozóvá is.
Bobby Z-nek törvény szerint még jogsija sem lehetett, és már legenda volt. A legenda úgy tartja, hogy az első jelentős marihuána szállítmányáért autóstoppal ment, és úgy is jött vissza, csak ott állt a Pacific Coast autópálya szélén kitartott hüvelykujjal, mellette meg két Nike edzőtáska dugig Mauie Wowie-val.
– Bobby Z jég – magyarázza Egyirány, Laguna nyilvános strandjának rezidens és hajléktalan elmebajosa, aki kinevezte magát a fiatal Bobby Odüsszeiájának Homéroszává. Azért kapta az „Egyirány” becenevet, mert egyszer elment egy igencsak hosszú LSD-útra, amiről azóta se jött vissza igazán. Laguna utcáit járta, és az őrületbe kergette a turistákat a Bobby Z-ről szóló végeláthatatlan hosszúságú, tudatfolyam formájában előadott monológjaival.
– Azok a csontos kis ruszki bigék, azok még korcsolyázni is tudnának Bobby Z-n – kezdi Egyirány a monológját a séma szerint. – Mert annyira hideg. Bobby Z maga az Antarktisz, csak éppen pingvinek nincsenek rajta. Annyira hibátlan. Nyugodt. Bobby Z semmi miatt nem aggódik.
A legenda szerint Bobby Z a két edzőtáska eladásából származó profitból négy táskányit vett, aztán tizenhatot, majd harminckettőt, és akkor megbízott egy simlis felnőttet, hogy a pénzéből vegyen egy klasszikus ’66-os Mustangot, és legyen a sofőrje.
A többi kölyök azért aggódott, hogy melyik főiskolára vagy egyetemre fog bekerülni, Z meg azt mondta, baszok a főiskolára, mert akkor már jóval több pénzt keresett, mint MBA-s társai, és még csak bele sem kezdett igazán az üzletbe, amikor Washington háborút hirdet a drogok ellen, amitől Z üzlete alaposan fellendül, mert ettől nemcsak az árait tarthatja magasan, hanem még azok az inkompetens félprofik is börtönbe kerülnek, akik egyébiránt konkurenciát jelenthettek volna neki.
Z korán kiszaszerolja, még a ballagás előtt, amire egyébként sem ment el, hogy kurvára nem éri meg kiskereskedelemmel foglalkozni, nem éri meg egy kocsinak dőlve árulni az anyagot. Lófaszt. A nagykereskedelem az igazi biznisz: eladni annak az eladónak, aki eladja az anyagot az utcai eladónak. Ha eljut erre a szintre, akkor megszűnik létezni, mert csak az anyag utánpótlását kell szervezni és számolni a pénzt, miközben egyszer sem teszi ki magát a lebukás veszélyének – ellentétben az utcai dílerrel. Szóval venni és eladni, venni és eladni, Z meg egy szervezőzseni, és szépen ki is dolgozta.
Bobby Z kidolgozta.
– Veled ellentétben, pöcsagyú – mondja Gruzsa Timnek. – Tudod, hogy mit csinált Bobby Z a ballagása éjszakáján? Kivett egy lakosztályt, egy lakosztályt a Ritz-Carltonban Laguna Miguelben, és vendégül látta a barátait a hétvégére.
Tim pontosan emlékszik, ő hogyan töltötte a ballagás éjszakáját. Először is azzal, hogy nem ballagott, mert nem igazán sikerült letennie az utolsó vizsgáit. Miközben az osztálytársai a ballagási bulin voltak, Tim egy haverjával meg két lúzer csajjal egy Chargerben ült Thousands Palmnál egy üvegvisszaváltó központ mellett olcsó sör és még olcsóbb marihuána társaságában. Még csak dugnia sem sikerült: a lány belehányt az ölébe, és elájult.
– Te meg egy baromnak születtél – teszi hozzá Gruzsa.
Mit mondhatnék?, gondolja Tim. Igaz.
Tim a kaliforniai Desert Hot Springs nevű szarfészekben nőtt fel, a 10-es államközi út túloldalán, szemben Palm Springsszel, ahol a gazdagok élnek. A Desert Hot Springsben élők a Palm Springsiek klotyóját pucolják, edényeit mosogatják és cipelik a golfcuccukat; a legtöbben mexikóiak, kivéve néhány lecsúszott részeges fehéret, mint amilyen Tim Kearney, Sr., aki ha nagyritkán hazakeveredett, mindig kiverte a szart Timből a nadrágszíjával, és közben ezt üvöltötte Palm Springs irányába mutatva két ütés között: – Látod? Ott van a pénz!
Tim úgy gondolta, az apjának igaza lehet, így tizennégy évesen már azokba a házakba tört be, ahol a pénz van: Palm Springsben. Ellopta a tévéket, a videolejátszókat, a fényképezőgépeket, a készpénzt és az ékszereket, és közben – persze tudta nélkül – működésbe hozta a hangtalan biztonsági berendezéseket.
Amikor az első betöréses lopása után bíróság elé állt, a bíró azt kérdezte tőle, hogy van-e problémája az itallal, mire Tim, aki annak ellenére sem ostoba, hogy elbaszta az életét, pontosan felismerte a kérdésben a mentőövet, kipréselt magából pár krokodilkönnyet, és bevallotta, hogy attól tart, komoly gondjai vannak az alkohollal. Lévén hogy alkoholista. A bíró erre próbaidőre bocsátotta, az A.A.-hez kellett járnia, és az apja a szart is kiverte belőle, ahelyett, hogy a fiatalkorúak börtönébe került volna, és az apja a szart is kiveri belőle.

Tim eljárt az Anonim Alkoholisták gyűléseire, és persze a bíró is ott volt, úgy mosolygott rá, mintha a fia vagy mi a fene lenne, így aztán a pasas enyhén ideges lett, amikor ismét Tim ott állt a pulpitusa előtt a második betöréses lopás miatt, amelynek során elvitte a szokásos tévét, videót, fényképezőket, készpénzt és ékszereket, valamint az áldozat tekintélyes italkészletének nagy részét.
A bíró azonban felülemelkedett személyes sértődöttségén, azon, hogy Tim elárulta őt, és a fiatal fiút egy közeli elvonóba küldte. Tim egy hónapot töltött csoportterápiában, megtanulta, milyen az, amikor háttal beledől valakinek a karjaiba, így bizonyítva bizalmát az adott személyben. Megtanulta, melyek személyiségének jó és rossz vonásai, és elsajátított néhány, az életben használatos „trükköt” is.
A szociális munkás az elvonóban megkérdezte tőle, hogy szerinte alacsony-e az „önbecsülése”, és Tim hajlandó volt elfogadni a javaslatot.
– Szerinted miért alacsony az önbecsülésed? – kérdezte a nő kedvesen.
– Mert állandóan betörök… – hangzott Tim válasza.
– Egyetértek.
– …és mindig elkapnak.
A szociális munkás ekkor belátta, hogy van még tennivalója Timmel.
Már majdnem befejezte a programot, amikor egy kicsit megingott, és ellopta a pénzt az elvonó kasszájából, amin jobbfajta piát vett, mire a szociális munkás feltette a költői kérdést Timnek: – Tudod, hogy mi a te bajod?
Nem, felelte Tim.
– Az, hogy problémád van az impulzus kontrolloddal – közölte a nő. – Ugyanis neked nincs olyan.
De ekkor a bíró már marhára berágott, összeszorított fogai között azt mormogta, hogy „kemény szeretet”, és elküldte Timet Chinóba.
Ahol Tim szépen lehúzta, amit kellett, és megtanult egy rakás hasznos „trükköt” az élethez. Nagyjából egy hónapja lehetett szabadlábon, amikor Palm Springs fényei megint hívogatóan villogtak. Most ékszerre utazott, meg is találta őket, és már kifele tartott a házból a szajréval, amikor elesett a locsolóban, kificamította a bokáját, és a WestTech Security embere elkapta.
– Csak te – mondta az apja –, csak te lehetsz akkora barom, hogy a sivatag kellős közepén elbotlasz egy locsolócsőben.
És itt az apja kihúzta a nadrágszíját, ám Tim megtanult egy rakás hasznos trükköt Chinóban, és pár másodperc múlva az öreg szépen dőlt hátra felé, és senki sem volt ott, aki megfogja, csak a kemény padló.
Szóval Tim felkészült rá, hogy megy vissza Chinóba, de most egy másik bíró elé került.
– Neked meg mi a történeted? – kérdezte Timtől.
– Az a bajom, hogy nincs impulzuskontrollom.
A bíró nem értett vele egyet: – A te bajod az, hogy betörsz és lopsz.
– A betöréssel és a lopással nincs bajom – felelte Tim. – A kijövetellel viszont mindig.
A bíró úgy tartotta, hogy Timnek nagyon nagy a pofája, és már nem tudna mit tanulni Chinóban, így úgy döntött, hogy legyen tagja a bátrak és büszkék csapatának.
– Még az alapkiképzést sem tudod végigcsinálni – mondta neki az apja. – Nincs neked vér a pucádban.
Tim is pontosan így gondolta. Mindig baja volt azzal, hogy befejezzen dolgokat (a középiskolát, az elvonót, a betöréseket), és biztos volt benne, hogy a tengerészgyalogságnál is ez a sors vár rá.
De nem.
Tim szerette a tengerészgyalogságot. Még az alapkiképzést is szerette.
– Egyszerű – mondta hitetlenkedő barakktársainak. – Ha megcsinálod, amit mondanak, akkor nem baszogatnak annyit. Nem úgy, mint az életben, odakinn.
És így még Desert Hot Springsből is elkerült. El abból a koszfészekből, el abból a kibaszott sivatagból. Camp Pendletonban Tim minden reggel felkelt, és megnézte az óceánt, ami azért volt jó, mert úgy érezte magát, mint azok a menő kaliforniaiak, akik az óceán mellett élnek.
Szóval Tim nem adta fel. Nem adta fel az alapkiképzést, és nem adta fel az első bevetése után sem. Sőt, jelentkezett egy újabb körre. Leérettségizett, előléptették tizedessé, és elvezényelték A Sivatagi Háborús Hadviselés Kiképzőközpontjába Twentynine Palmsba, nagyjából ötven mérföldre szeretett városától, Desert Hot Springstől.
Hát persze, gondolta Tim. Ez az én formám. Megint itt vagyok a kibaszott sivatagban, és éppen azon gondolkodott, hogy meglép, de aztán meggyőzte magát, hátha legközelebb Hawaii-ra vezénylik.
Aztán Szaddám Husszein lerohanta Kuvaitot, direkt azért, hogy kibasszon Timmel, mert hirtelen Szaud-Arábiában találta magát, ami egy kurvanagy sivatag.
– Nem hiszem el, hogy tengerészgyalogos voltál – mondja Gruzsa.
– Semper fido – feleli Tim.
Gruzsa persze már tudja – Tim is tudja, hogy tudja, elvégre az asztalon ott fekszik az aktája –, hogy milyen karriert futott be a tengerészgyalogosoknál.
Gruzsa ezt az egyet nem érti Timmel kapcsolatban, mert egyszerűen nem passzol. Itt van ez a klasszikus barom, egy született vesztes, aki képtelen megcsinálni tisztességesen egy betöréses rablást, közben meg az Öbölben kitüntetik a Haditengerészet Keresztjével.
A khafdzsi csatánál, még mielőtt odavezényelték volna azt a rengeteg amerikai katonát, egy iraki hadosztály éjjel átlépte a szaúdi határt, és mindössze Kearney felderítő egysége áll az útjában.
Tim Kearney tizedes négy sebesült tengerészgyalogost húz ki iraki tankok alól. A kitüntetés felterjesztésében az áll, hogy úgy rohangált a sivatagi éjszakában, mint John Wayne: lőtt, kézigránátokat dobált, és kimentette a bajtársait.
Aztán ellentámadásba lendült.
Tankokkal szemben.
Egyszemélyes büntetőhadsereg, mondja egy tanú.
Természetesen nem győz, de kilő pár tankot, és az egysége még mindig egyben van, amikor reggel megérkezik a felmentő sereg.
Kearney megkapja a Haditengerészeti Keresztet, amit – rá jellemző módon – az azonnali, lefokozással járó leszerelés követ.
Mert megver egy szaúdi ezredest.
Rosseb, gondolja Gruzsa, még egy kitüntetést kellett volna neki adni.
– Kidobtak, mi? Erre varrj gombot – mondja Gruzsa. – Én is tengerészgyalogos voltam.
– És mi történt?
– Mi történt?! – kérdi Gruzsa. – Az a kibaszott Vietnam, az történt. Szétkúrták a lábamat. Az egy igazi háború volt, nem úgy, mint az a háborús videojáték a CNN-en, amiben te is részt vettél.
Tim megvonja a vállát. – Nincs vér a pucámban.
Jorge vigyorog. – Nincs?
Gruzsa odahajol, és Tim arcába néz. Lehelete olaszkolbásztól bűzlik.
– Akkor sincs vér a pucádban, ha kellene? – kérdi.
– Az attól függ.
– Mitől?
– Hogy mit kellene csinálnom.
– Már mondtam neked – feleli Gruzsa. – Azt akarom, hogy te legyél Bobby Z.
– Miért?
– Gondolom, azt sem tudod, ki az a Don Huertero – mondja Gruzsa.
Tim vállat von.
Escobar lesajnálóan vicsorog.
– Don Huertero a legnagyobb drogbáró Mexikó északi részén – magyarázza Gruzsa.
– Ó – mondja Tim.
– És nála van az egyik haverom – teszi hozzá Gruzsa. – Egy kibaszott jó ügynök, a neve Arthur Moreno.
– Carnal – jegyzi meg Jorge spanyolul, ami annyit tesz: „vér a véremből”.
– Vissza akarom kapni Artot – mondja Gruzsa.
– Ó.
– És Huertero cserébe…
– Bobby Z-t akarja – fejezi be a mondatot Tim.
– Közös üzletük van, Huertero meg akar szabadulni tőle, hogy még több pénzt keressen – magyarázza Gruzsa.
– És?
– Megtaláltuk Bobbyt.
Méghozzá Thaiföldön. Az ottaniak adták ki cserébe egy heroinszállítmányért, ami így végül eljutott a címzetthez. A thaiok egyszerűen rühellték Z-t.
– Megállapodtunk.
– Akkor meg mire kellek én?
– Megmurdált – közli Gruzsa.
– Kicsoda?
– Bobby Z.
Escobar majdnem szomorúnak látszik.
– Szívinfarktus – mondja Gruzsa. – Jó-napot-kívánok. Arccal bele a fürdő padlójába. Megmurdálva.
– Milyen fiatal ember – jegyzi meg Escobar.
– Don Huerterónak az ilyen ügyekben nincs humorérzéke – folytatja Gruzsa. – Halottért halottat ad.
– Itt jössz be te a képbe – szólal meg Escobar.
Halottat a halottért?, gondolja Tim. Itt jövök én be a képbe? Mi is az, ami nem stimmel ezzel a képpel?
– Ez a Huertero nem fog hamar rájönni arra, hogy nem én vagyok Bobby Z?
– Nem.
– Nem?
– Nem, mert soha nem látta Bobby Z-t.
– Azt mondta, közös üzletük volt.
– Telefon, fax, számítógép, közvetítők – magyarázza Gruzsa, mintha egy baromhoz beszélne. – Soha nem látta Z-t.
– Senki sem – szúrja közbe Jorge. – Középiskola óta senki sem látta.
– Egészen addig, amíg össze nem szedtük azt a simlis faszszopót a dzsungelben – mondja Gruzsa –, senki sem mondhatta, hogy ténylegesen látta Bobby Z-t.
– Legenda – bólint Jorge.

A Kiadó engedélyével.