Főkép A power metalt játszó finn Stratovarius még 1984-ben alakult, Helsinkiben. Miután szépen végigjárták a „szamárlétrát”, a ’ 94-es Dreamspace meghozta számukra az áttörést, az egy ével később megjelenő Fourth Dimension, immáron Timo Kotipelto énekessel, pedig végképp meghozta a hírnevet.
 
Ami számos tagcserén esett át, de ez nem okozott különösebb problémát. Timo Tolkki vezényletével egészen 2003-ig maradt egyben a banda, amikor is aztán kipukkant a lufi és elterjedt a hír, hogy a Stratonak annyi.
 
2005-ben mégis összeálltak, de ez már csak egy három évig húzódó lassú agonizációnak tűnhet, mert 2008-ban elején ismét a zenekar végéről lehetett hallani.
Ez egészen májusig tartott, amikor is kiderült, hogy Timo Tolkki távozik, új gitáros jön a helyére, és a fiúk folytatják tovább a Stratovarius történetét.

Sose voltam valami nagy Stratorajongó, viszont egy időben mindig belebotlottam a lemezeikbe, és ha éppen nagyon elegem volt az éppen aktuálisokból, akkor meghallgatásra kerültek az albumaik.

A 2005-ös budapesti Stratovarius vs. Hammerfall koncert után el is vesztettem a fonalat az bandával kapcsolatosan. Aztán amikor a kezembe került a Polaris, gondoltam frissítek…

Meglehetősen vegyes érzelmeket vált ki belőlem ez az album. Alapvetően megmaradt az eddig felépített zenei vonal: power metal, meglehetősen erős szimfonikus behatásokkal.
 
Ez nekem alapvetően mindig is szimpatikus, akár még látatlanban is. Az már más kérdés, hogy a kivitelezés hogyan sikerül. És itt azt hiszem, már bajok vannak. A lendületes, húzós kezdés megvan.
 
Viszont vagy én változtam pár év alatt, és kerültem a keményebb zenék hatása alá (ezt azért, magamat legalább ilyen szempontból ismerve erősen kétlem), vagy a Stratovarius lett kicsit puhább, dallamosabb. Egye fene, mondtam magamban, ez még tűréshatáron belül van.
 
Azonban amint közeledett az album vége, úgy lassult be az egész lemez és követték egymást a balladisztikus nóták.
Ezzel elég rendesen el is intézték a lemezt. Ahelyett, hogy legalább a végére valami gyorsabb, húzósabb nótát tettek volna, teljesen leültették az albumot. Pedig egy felütés a végére nagyon kéne, ha már ennyi ballada kapott rajta helyet.

No, most, hogy itt „elsírtam” a lassú számok miatti bánatom, arról azért még ejtsünk szót, hogy zeneileg viszont nagyon ott van a lemez, amire Jörg Michael dobos kivételével mindenki írt nótákat a lemezre.
 
Szóval az biztos, hogy a srácok túl vannak a gödrön. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy ez a lemez vissza/helyre fogja-e állítani a Startovarius hírnevét. Majd kiderül…

Az együttes tagjai:
Timo Kotipelto - ének
Jens Johansson - billentyűk
Lauri Porra - basszusgitár
Jörg Michael - dobok
Matias Kupiainen - gitár

Közreműködött:
Tony Kakko - háttérének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Deep Unknown
2. Falling Star
3. King of Nothing
4. Blind
5. Winter Skies
6. Forever Is Today
7. Higher We Go
8. Somehow Precious
9. Emancipation Suite Part I: Dusk
10. Emancipation Suite Part II: Dawn
11. When Mountains Fall

Diszkográfia:
Stúdiólemezek:
Fright Night (1989)
Twilight Time (1992)
Dreamspace (1994)
Fourth Dimension (1995)
Episode (1996)
Visions (1997)
Destiny (1998)
Infinite (2000)
Elements, Pt. 1 (2003)
Elements, Pt. 2 (2003)
Stratovarius (2005)
Polaris (2009)

Singles/EPs albumok:
Future Shock (1988)
Black Night (1989)
Break the Ice (1992)
Wings of Tomorrow (1995)
Father Time (1996)
Will the Sun Rise? (1996)
Black Diamond (1997)
The Kiss of Judas (1997)
S.O.S. (1998)
Hunting High and Low (2000)
It`s a Mystery (2000)
A Million Light Years Away (2000)
Eagleheart (2002)
I Walk to My Own Song (2003)
Maniac Dance (2005)
Deep Unknown (2009)

Koncertlemez:
Live Visions of Europe (1998)

DVD:
Infinite Visions (2000)

Válogatáslemezek:
The Past and Now (1997)
The Chosen Ones (1999)
14 Diamonds (2000)
Intermission (2001)
Black Diamond: The Anthology (2006)