Nelson DeMille: Futótűz
Írta: Galgóczi Tamás | 2009. 07. 26.
Hosszú ideje ez az első Nelson DeMille (született 1943. augusztus 23.) könyv, amivel nem vagyok teljesen kibékülve. Igazából nem is teljesen világos, mi nem tetszett, csak érzem, hogy ezúttal valami nem kerek.
Pedig az összetevőket ezúttal is biztos kézzel mérte ki ez a született mesélő.
Ha jól számolom, immáron negyedszer találkozunk a rokkant nyugdíjas (ezt persze csak a hivatalos jelentés állítja, egyébként kutya baja) New York-i ex-zsaruval (John Corey), akit ezúttal felesége (Kate Mayfield, FBI ügynök és ügyvéd) kísér mindenhová.
Szóval adott egy tökös amcsi rendőr, aki csapatjáték helyett az egyszemélyes nyomozást kedveli, s mindeközben arrogáns, kicsit antiszociális, s nem utolsó sorban paranoiás, kivált, ha a CIA kerül szóba.
Egyszóval a két főszereplőre nem lehet panasz, bár Corey viselkedése időnként a mániákus kategóriába került a szememben, mert a normális ember nem ilyen.
A cselekmény ügyesen elnavigál a személyes bosszúvágy sziklája mellett, hogy aztán majdnem elmerüljön az összeesküvés-elmélet mocsarában, de végül az Ed McBaintól örökölt rendőri rutinnak és némi túlélő felszerelésnek köszönhetően – többé-kevésbé – megnyugtató módon áthalad a célegyenesen.
Cseppet sem érzem túlzásnak a hasonlatot, mely szerint az olvasó futótűzként száguld át a könyv lapjain, mivel a történet kifejezetten izgalmas, ezért aztán tényleg nehezemre esett letenni olyan „másodlagos” tennivalók miatt, mint például az alvás. Szóval a történettel nincs semmi baj.
Csupán a terjedelemmel. Tudom, az utóbbi időben nem írt vékony könyvet, de ezúttal úgy éreztem, kivált nem sokkal a félidő után, hogy a kevesebb több lett volna.
Egy határozott szerkesztővel akár az életmű legjobbját üdvözölhetnénk, de mivel ez elmaradt, időnként elburjánzik Corey egocentrikus személyisége – és ez, ekkora mennyiségben már zavaró (legalábbis számomra).
Ezt még azok az apró „színesek” sem tudják feledtetni, mint például a hetedik lovasezred (és leghíresebb vesztes csatájuk Custer vezetése alatt) megidézése.
Érdekes módon DeMille menet közben jövőbeni terveit is megosztja velünk, hiszen a főszereplő (Corey) szerint elkerülhetetlen találkozása Az Oroszlán játszmája című kötetben felbukkant arab terroristával.
Az előzetes híresztelések szerint ez a történet 2010 nyarán jelenik meg majd angolul.
Pedig az összetevőket ezúttal is biztos kézzel mérte ki ez a született mesélő.
Ha jól számolom, immáron negyedszer találkozunk a rokkant nyugdíjas (ezt persze csak a hivatalos jelentés állítja, egyébként kutya baja) New York-i ex-zsaruval (John Corey), akit ezúttal felesége (Kate Mayfield, FBI ügynök és ügyvéd) kísér mindenhová.
Szóval adott egy tökös amcsi rendőr, aki csapatjáték helyett az egyszemélyes nyomozást kedveli, s mindeközben arrogáns, kicsit antiszociális, s nem utolsó sorban paranoiás, kivált, ha a CIA kerül szóba.
Egyszóval a két főszereplőre nem lehet panasz, bár Corey viselkedése időnként a mániákus kategóriába került a szememben, mert a normális ember nem ilyen.
A cselekmény ügyesen elnavigál a személyes bosszúvágy sziklája mellett, hogy aztán majdnem elmerüljön az összeesküvés-elmélet mocsarában, de végül az Ed McBaintól örökölt rendőri rutinnak és némi túlélő felszerelésnek köszönhetően – többé-kevésbé – megnyugtató módon áthalad a célegyenesen.
Cseppet sem érzem túlzásnak a hasonlatot, mely szerint az olvasó futótűzként száguld át a könyv lapjain, mivel a történet kifejezetten izgalmas, ezért aztán tényleg nehezemre esett letenni olyan „másodlagos” tennivalók miatt, mint például az alvás. Szóval a történettel nincs semmi baj.
Csupán a terjedelemmel. Tudom, az utóbbi időben nem írt vékony könyvet, de ezúttal úgy éreztem, kivált nem sokkal a félidő után, hogy a kevesebb több lett volna.
Egy határozott szerkesztővel akár az életmű legjobbját üdvözölhetnénk, de mivel ez elmaradt, időnként elburjánzik Corey egocentrikus személyisége – és ez, ekkora mennyiségben már zavaró (legalábbis számomra).
Ezt még azok az apró „színesek” sem tudják feledtetni, mint például a hetedik lovasezred (és leghíresebb vesztes csatájuk Custer vezetése alatt) megidézése.
Érdekes módon DeMille menet közben jövőbeni terveit is megosztja velünk, hiszen a főszereplő (Corey) szerint elkerülhetetlen találkozása Az Oroszlán játszmája című kötetben felbukkant arab terroristával.
Az előzetes híresztelések szerint ez a történet 2010 nyarán jelenik meg majd angolul.