Főkép

Az égen már nappal is látszik egy üstökös, amelynek hosszú csóvája vészt és tragédiát jósol. Ráadásul hivatalosan is bejelentik a Tél eljövetelét, ami valójában – tekintettel a későbbi ínséges időszakra – a készletfelhalmozás kezdetét jelenti. Ha mindez nem volna elég Hét Királyság népének, akkor ugye ott van még a trónutódlás kérdése, ami alaposan megosztja a nemeseket. Nem könnyű nekik (sem), hiszen egy időben négy király is magának követeli a hatalmat.

Az eseményeket – az első kötetből megszokott módon – 7-9 központi szereplő szemszögéből kísérhetjük nyomon. A szerző annyit kedvez az olvasónak, hogy majd minden táborból előtérbe állít valakit. Létszámra nézve azonban a legtöbbet szenvedett nemesi ház, a Starkok képviselik magukat szinte teljes számban. Mondjuk az is igaz, hogy velük bántak el a legcsúnyábban a fővárost uraló Lannisterek (aki olvasta az első részt, talán még emlékszik, a családfőt csúfos végzetére). De talán most lehetőségük nyílik a törlesztésre, hiszen az Észak királyának kikiáltott Robb Stark több csatában is megveri a gyűlölt ellenséget. Teszi mindezt úgy, hogy még csak tizenöt éves!

Ám a Hét Királyság birtoklásához nem elegendő néhány diadal, végezni kell a többi trónkövetelővel. Ami azért sem könnyű feladat, mert minden érintett erre törekszik. Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a kötet végére történik némi előrelépés ez irányban. Hogy ki marad életben? Tessék elolvasni!