Interjú Böszörményi Zoltán íróval, 2009. július 19.

ekultura.hu A 80. könyvhétre kiadója, az Ulpius-ház új köntösben hozta ki újra két regényét. Önnek melyik közülük a kedvesebb?
 
Böszörményi Zoltán Nem hiszem, hogy van olyan szerző, aki ne a legutóbb megjelent könyvét szeretné, tartaná kedvesebbnek.
 
Első pillantásra így állna a dolog, de mélyebbre ásva, a megírott szöveg újra és újra olvasása, immár kritikus szemmel, másként hat a szerzőre. Az éj puha testét most javítom, szerkesztem át. Feszesebbre, nyelvileg tisztábbra.
 
Hiszem, semmi sem tökéletes, talán soha nem lesz az. Minden írástudónak kötelessége számolni ezzel. Sokszor érdemes teljesen átírni dolgokat, ha a téma érdekfeszítő, mondanivalója különleges.
 
ekultura.hu Annak idején miért döntött úgy, hogy a versek után a regényhez fordul?
 
Böszörményi Zoltán Első, nyomtatásban megjelent írásom novella volt. A kolozsvári Napsugár hozta. Verset csak később közöltem. Hat verskötetem jelent meg, két regényem, logikusan következne: költő vagyok.
 
Regényírásra azért vállalkoztam, mert mások előttem már megírtak ötszázezer nagyregényt, s hőn dédelgetett vágyam az volt, hogy én legyek az ötszázezer-egyedik. Jelentem, sikerült. Job well done!
 
ekultura.hu Mennyiben határozza meg könyvei nyelvezetét és témaválasztását az, hogy élete során több kultúrát megismerhetett, több kultúrából meríthetett?
 
Böszörményi Zoltán Az írónak csak egyetlen nyelv a fontos, az, amelyiken alkot. Más kultúrák ismerete csak hasznos lehet. A lélek viszont univerzális. Mindkét regényemben erre az univerzalitásra törekedtem.
 
Földrajzilag nem kötöttem helyhez a történéseket, az olvasó barchóbázhat, melyik kontinensen játszódik a történet. A mondanivaló szempontjából nem tartottam relevánsnak megnevezni az országot, helységet.
Globalizált világunkban ez csak akkor lehet mérvadó, ha egy nemzet gondját, küzdelmét, sorsát írják, írom meg.
 
Regényeimben nem tűztem ki célul az előbbit, mert szereplőim közül egyik sem vívódik az említett kérdésekkel. Megvalósításaik, reményeik, bukásuk függvényében a világpolgár szindrómáit tükrözik.
 
Az éj puha testében politikusok, ügyvédek, tanárok, programozók, borbélyok, tisztviselők, gyárosok jelennek meg, s egyikre sem lehetne azt mondani, hogy nem magyarok, illetve más nemzetiségűek.
Az érdekelt és foglalkoztatott, hogyan élik meg a pillanatot, a történést, az örömöt és tragédiát, mint emberek.
 
ekultura.hu Mennyire érzi a mai magyar viszonyokat illetően relevánsnak a saját élményeit?
 
Böszörményi Zoltán A magyar társadalmi és politikai életnek megvannak a jellemzői, melyek természetesen árnyalatukban és színezetükben különböznek az amerikai, az orosz, az indiai, a német, a kínai, vagy a dél-afrikiétól, például. De alapkérdéseikben szinte egyformák.
 
Gazdaságilag pedig klóónozottak. Megfigyeléseim szerint a mai ember homo politicus, mert gazdasági felemelkedését és bukását a politikai életbe gyökerezteti. Nem lát olyan megnyilvánulási teret, melynek ne lenne politikai vonzata.
 
A magyar polgár, hasonlóan a világ többiéhez, szeretné magát jól érezni ezen a földön, megvalósulni, sikeres lenni, boldognak lenni, többet örülni, mint szenvedni.  
 
ekultura.hu Mivel gazdagíthatja egy üzletember az irodalmat?
 
Böszörményi Zoltán Bocsánat! Nem vagyok üzletember. Vannak ingóságaim, pénzem a bankban, de nincsenek vállalataim. Ez már a múlté. Egy-két olyan magyar kultúrát szolgáló érdekeltséget tartok fenn, melyek semmilyen jövedelmet nem hoznak, inkább a keresetemet viszik el.
 
Ezek között említhetném az Erdélyben, szórványvidéken, Arad, Temes, Krassó-Szörény, Hunyad, Fehér megyékben megjelenő Nyugati Jelen napilapot, az Irodalmi Jelen portált, az Irodalmi Jelen Könyvek kiadót, az aradi Jelen Házat.
 
Tavaly, november elején Szegeden bejelentettem, hogy mindenféle mecénási tevékenységet is beszüntettem. Költő, író, szerkesztő vagyok.
 
ekultura.hu Tartja-e aktívan a kapcsolatot a magyar irodalom fősodrával?
 
Böszörményi Zoltán A magyar irodalomnak csak egy fősodrása van: a magyar irodalom sodrása. Ha az olvasás kapcsolattartás, akkor igen. Minden érdekel, ami megjelenik. Portálunkon sokan közölnek, ez is az irodalmi kapcsolattartásomra vall.
 
Bizonyára sokan emlékeznek még, hogy az Irodalmi Jelen 2004 novemberében 40 ezer dolláros regénypályázatot hirdetett meg. Erre 283 pályamunkát küldtek be, a legtöbbet az anyaországból (208) és Erdélyből (51).
De érkeztek művek Felvidékről, Délvidékről, Újvidékről, Németországból, Írországból, az Amerikai Egyesült Államokból, Franciaországból, Svájcból, Svédországból, Ausztráliából, Írországból, összesen 12 országból.
 
Ez volt Magyarország minden idők legnagyobb pénzösszeggel díjazott regénypályázata. Gondolom, ez is az irodalmi kapcsolattartás egyik formája.
 
ekultura.hu Ma Monacóban él. Hogyan tájékozódik a magyar valóságról?
 
Böszörményi Zoltán Regényeimnek problémafelvetésükben közük van a magyar valósághoz is. Nemzeti irodalmunk egyedisége szervesen illeszkedik a világirodalom egészébe.
A magyar írónak nem kell feltétlenül a Trianon előtti Magyarország területén élnie, hogy a magyar valóságról hírt szerezzen, tudósítson.
 
A sors ránk mérte Európa legnagyobb nemzeti tragédiáját, amit soha sem fogunk már kiheverni.
Azt tapasztalom, sajnos, a mai egyesült Európában sem kapjuk meg az erkölcsi és szellemi elégtételt, kárpótlást azért a példátlan drámáért, amivel majdnem kilencven éve népünket, országunkat sújtották.
 
Nyilván a magyar valóság nem csak erről szól, mert közben építünk, dolgozunk, alkotunk, szeretünk, szenvedünk, szellemi és anyagi javakat hozunk létre, gyermekeket nemzünk, egyszóval élünk.
 
ekultura.hu Az Irodalmi Jelen portál főszerkesztőjeként miféle impulzusokhoz juthat, és mennyiben ösztönözhet másokat?
 
Böszörményi Zoltán Az Irodalmi Jelen elsősorban a fiatal alkotók fóruma. Őket ösztönözzük, támogatjuk. A nyomtatott lapról való áttérés a virtuális térbe majdnem új történés.
Első számunk tavaly decemberben jelent meg. Reménykedem, hogy az elkövetkező években erős műhelye lesz a fiatal magyar íróknak.