Főkép Történt-e, történhetett-e még valami az irodalomban a posztmodern után? Azok után, hogy a „minden témát és sémát kimerítettünk már, szóval mindent szabad” általános attitűdje kimerítette, majd újra feltöltötte a meghalni készülő regényt.
Avagy egyszerűen visszatértünk, vissza kellett térnünk a rég kicsontozott realizmus biztos, de egy idő után épp ezért könnyen unalmassá váló struktúráihoz?
 
Voltaképp mindkettőre sor került. A magasirodalom a – sokszor posztmodern jegyekkel kevert – minimalizmus valóban testközeli hiperrealizmusával, az egyéni szférák előtérbe tolásával, a kapcsolatok társadalmiból magánná redukálásával, a maga különös, szép, mégis hiányérzetet keltő, néha pedig kifejezetten ijesztő bensőségességével a meghaladottat aktualizálta, s töltötte meg új, eleven élettel.
 
Ezt a trendet követte aztán a lektűr-irodalom jelentős hányada is, amely az egyéni sorsok, a megélt életeket s helyzeteket elmesélő, alapjaiban önvallomásos regények és novelláskötetek tucatjait produkálta egészen rövid idő alatt.
 
Nem csoda hát, hogy Böszörményi Zoltán, az erdélyi születésű vállalkozó, aki hányattatott ifjúi évei után végül Torontóban telepedett le, hogy ott jövedelmező vállalkozásokba kezdjen, szintén saját életéből merített ihletet és ötletet első regényéhez, melyet több verseskötet publikációja előzött meg.
 
Rudolf, a regény egyes szám első személyű elbeszélője sikeres üzletember, egy autószalon egyik menedzsere, aki szabadidejében filozófiát hallgat az egyetemen.
Ezen kívül feleségének, Malvinnak is besegít egy ruhaszalonban, heti hat órában egy rádióadó producere, de megmaradt energiáit is zömmel a munka köti le. Egyszóval munkamániás; a bizonyítás megszállottja.
 
Ám a teljes önigazoláshoz nem elég a munkahelyi elismerés. Ha nincs kivel megosztanunk intimebb pillanatainkat, nem lehet teljes az életünk. Ahogy Rudolféban is csupán az után alakul ki valamiféle egyensúly a test és az elme között, hogy megismerkedik Vandával, aki felszabadítja, levetkőzteti vele gátlásait, és akivel mindent elképzelhet és meg is tehet, hiszen kettejük között nincsenek korlátok, feszélyező szabályok. Vanda az oldottság balzsama Rudolf számára.
 
Az élet azonban nem mindig úgy alakul, ahogy eltervezzük. Rudolf szabályozott mindennapjait kívülről támadt erők veszélyeztetik.
Semmi sem az, aminek látszik. A barát nem igaz barát, az egyetemi évfolyamtárs furcsa „vállalkozással” keresi kenyerét, az autószalon egyik fontos partnerének jól menő üzletét csőd fenyegeti.
Ráadásul fokozatosan Vanda is kezd kimaradozni Rudolf heti rutinjából. Az elbizonytalanodás, az egzisztencia, a lét megkérdőjelezése árnyékot vet a jövőre.
 
A filozófiai mellékzöngéktől sem mentes regény fordulatai hol krimibe illőek, hol az erotikával teli poszt-posztmodern írások visszafogottabb változatait idézik. Belőle egy egyediségében átlagos élet rajzolódik ki, amely így akár a miénk is lehetne, de vajon akarjuk-e, hogy az legyen, vagy jobb, ha egy könyv lapjain marad.
Ennek eldöntéséhez a legkézenfekvőbb megoldás megismerkedni Rudolf történetével.