FőképH.R. Giger legismertebb teremtménye számtalan történetben szerepelt már.
Az ember azt hinné, hogy a témát teljesen kimerítették, körüljárták és költöttek hozzá, ám amikor már épp elfeledkeznénk az amúgy nem túl barátságos lényekről, mindig jön valami, ami feleleveníti az emlékeket.
Jelen esetben egy képregény, ami rögtön több apró sztorit is tartalmaz.

Nem új nekem ez a formátum, hiszen az első képregény, amit valaha olvastam, szintén magában foglalt egy Alien-sztorit, mégpedig A bolygó neve: Halál címűt.
A most megjelent kötet azonban kicsit messzebbre merészkedett a filmektől és teljesen új, eddig ismeretlen történeteket mutat be.

Ezekkel egyébként nincs is semmi gond, mert elég jól kitaláltak és mondhatni, illeszkednek is az Alien-univerzumba.

Nekem inkább a képi megjelenítéssel adódott problémám és itt most a fentebb említett őskori képregénnyel vonnék párhuzamot.
Abban a füzetben nem vitték ugyan túlzásba az ábrák kidolgozottságát, mint ebben az újkori verzióban, mégis az összhatás sokkal magával ragadóbb, a hangulat pedig a filmhez hasonló volt.

Míg azonban az a kiadvány fekete-fehérben jelent meg, az új könyv sok-sok színben pompázik.
És pontosan ez a baj vele: mert hiába a sok vérontás, amiről ennek szólnia kell, ha közben millió színben pompázik az egész, vagy éppen csapnivaló karakterábrázolásokkal van tele, hiszen akkor elveszik a lényege.

Persze nem minden esetben van ez így, mert szerencsére a rövid sztorik nem csak történetükben nem kapcsolódnak egymáshoz, hanem alkotójukban is eltérnek.

A képzeletbeli skála két végletén a Malac és a Vadász című történetek foglalnak helyet.
Előbbiben egy űrkalóz banda a malacra erősített bombával kívánja megtisztítani a szörnyektől a bolygó felszínét. Elsősorban ábrázolása és általában véve, a megvalósítása miatt ez a legsilányabb sztori.

A Vadász viszont szépen kidolgozott és ötletes: ebben a letűnt korok vikingjeinek csoportja, élükön egy nagy harcossal indul a „sárkány” elpusztítására.
Hasonlóan minőségi még a kötet címét adó Üvegfolyosó is.

Egyébként rövidségük miatt inkább csak illusztrált anekdoták ezek, mintsem igazi történetek, s ennél fogva csak igazi rajongóknak ajánlanám - érdekességképp.