Főkép Félixet szülei egy lengyelországi árvaházban rejtették el, hogy megmentsék a rájuk váró szörnyűségektől. A zsidó kisfiú máshogy tekint magára, mint a többi árvaházi gyermekre, hiszen neki élnek a szülei, s érte – ahogy megígérték – vissza fognak jönni.
 
Egy napon azonban véletlenül szemtanúja lesz, amint a náci katonák az árvaház udvarán könyveket égetnek. Mivel édesanyja és édesapja zsidó könyvkereskedők voltak, elhatározza, hogy elrejti boltjuk könyveit, míg szeretett szülei hazatérnek.
 
Megszökik, és meg is találja a boltjukat és a házukat is, ám a boltban a könyvek helyett már használt ruhák vannak, a lakásukban pedig idegen emberek élnek. A kisfiú szülei keresésére indul...
 
Útközben folyamatosan szembesül a náci világ rideg valóságával, s egyre kevésbé hiszi, hogy a mészárlások a könyvek miatt vannak.
Egy ház udvarán, nem messze a halott szülőktől találja meg Zeldát, a hatéves kislányt, akivel együtt folytatják az utat. Csakhogy elfogják őket és a többi zsidóval együtt a városba menetelnek. Itt találkoznak egy férfival (Barney), aki megmentett gyerekek társaságában egy pincében bujkál.
 
Félix hamarosan rájön, hogy szülei soha nem térnek haza, és nem is a könyvek miatt, hanem csupán azért üldözik őket, mert zsidók.
 
Egy éjszaka felfedezik a rejtekhelyüket és elhurcolják őket – marhavagonokkal szállítják a tömeget a biztos halálba.
Barney nem hagyja magára a gyermekeket, hiszen tisztában van vele, mi vár rájuk, ám a vagon egy kilazult deszkája esélyt kínál a szökésre. Három gyerek vág neki, de csak kettőnek sikerül…
 
Az írót Janusz Korczak lengyel zsidó orvos és gyermekkönyv író ihlette, aki az árva zsidó gyerekekkel együtt a halált választotta, nem hagyva őket még halálukban sem magukra. 
 
A zsidó kisfiú életének legszörnyűbb éveit bemutató mű hűen tükrözi a holokauszt időszakát. Ahogy az ártatlan gyermek szembesül a tragédiákkal, és rádöbben a szörnyű valóságra, még azokat az olvasókat is megrendíti, akik csak tankönyvekből, esetleg nagyszülők elmondásaiból ismerik ezt az időszakot.