Főkép A született stratégában megismert, kalandvadász hajlamokkal megáldott régiségkereskedő, Alex Benedict ezúttal az örök fiatalság nyomába szegődik.Illetve azok nyomába, akik nyom nélkül eltűntek az egyik szuperluminális luxushajóról, miután végignézték, ahogy egy neutroncsillag átszáguld egy napon és szupernovává változtatja azt. Aztán kiderül, hogy az egész az élet meghosszabbítását célzó kísérletek, illetve ezek eredménye körül forog, illetve akörül, aki elérte ezeket az eredményeket...
 
Álljunk meg itt, mielőtt teljesen érthetetlenné válik az egész. Ilyen röviden nem igazán lehet bemutatni ezt a könyvet, mivel a hétköznapiság nemes egyszerűségével használt terminológiától eltekintve is hozzá kell szokni valamelyest a világkép felépítményéhez. Krimi jellege és kalandregényes behatásai folytán a Polaris sokkal többet nyújt az olvasónak, mint egy átlagos sci-fi kötet. Nem véletlen, hogy a sorozat egyik tagját Nebula-díjjal jutalmazták.
 
Sajnos a kötet oldalain felfedeztem némi hatásvadászatot is, ami feltehetőleg csak a popularitást kívánta növelni, ezért tekintsük afféle szükséges rossznak.A további pro és kontra tekintetében az egyik oldalon az élvezetes írásmód és a teljes mértékben konzekvens történet áll, a másikon a kissé szájbarágós túlírást emlegethetjük fel, illetve némi hiányérzetet a végén.
 
Ez utóbbitól az embernek kicsit olyan érzése támad, mintha egy afféle egylövetű kalandfilmet nézett volna meg, ámbár tegyük hozzá gyorsan, hogy a Polaris fél lábon ugrálva is lekörözi a Múmia sorozat bármelyik részét – ha már régészet és kaland a téma.
 
A szerző, Jack McDevitt már egyetemi évei alatt megpróbálkozott az írással és elismerést is kapott, de lehetett némi maximalizmus a hozzáállásában, mert Charles Dickens Copperfield Dávidja letérítette az útról. Nem érezte magát elég tehetségesnek ahhoz, hogy hasonló irodalmi színvonalat érjen el.
 
Ahogy minden nagy király mögött áll egy nő, úgy végül mi is Jack feleségének köszönhetjük, hogy a szerző belefogott az Alex Benedict és a The Engines of God sorozatokba, melyeket egyszer talán a maguk teljességében olvashatunk majd magyarul. Addig is elégedjünk meg a Galaktika 99. és 223. számában olvasható novellákkal, a Született stratégával és a Polaris-szal.
 
A Polaris olyan világképet tár elénk, melyről olvasva átérezhetjük az univerzum végtelenségét és azt is, hogy mi emberek milyen pöttöm kis lények vagyunk ebben a hatalmas világban.
 
És nem csak térben törpíti el a könyv az olvasót, de időben ugyanúgy, hiszen egy évezredek óta lakott világegyetemet mutat be. Gyökeresen eltérő stílusuk miatt nem jó ilyen párhuzamot vonni, de H. P. Lovecraftnál tapasztaltam ilyen kozmikus gondolkodásmódot.
Ha találkozhattak volna, valószínűleg jól megértették volna egymást, mivel McDevitt is azzal a könnyedséggel ugrál az egymástól fényévek millióira lévő helyszínek között, mint Lovecraft az emberi és emberen túli dimenziók között.
 
Összességében a Polaris átlag feletti könyv, és bár személy szerint én nem fogom berakni a favoritoknak fenntartott polcok egyikére sem, abban azért biztos vagyok, hogy sokaknak mégis a kedvencek közé fog tartozni.