Főkép

A többek között Pulitzer-díjas grafikus a karikatúrának azon ágát művelte, amely a fontosabb tulajdonságok, jellemzők túlzásával, torzításával tesz nevetségessé valós személyt, fogalmat, bármit. Erre találó példa a kötetben szereplő Salvador Dali kép. Az idős mester égnek meredő bajusszal, talpig elegánsan, ámde kétségbeesetten nézi a lábai előtt heverő megroggyant órát, ami egyértelmű utalás híres képére (Az elfolyó idő). A karikatúra ott kezdődik, hogy a festő pumpával próbálja a „leeresztett” időmérőt normál állapotba hozni. Zseniális megoldás.

 

A néző egyrészt azon kacag, milyen ábrázatot vág Dali, másrészt meg azon, hogy végre kiderült, miért ilyen furák az órák. De minél tovább nézzük, annál több értelmezési lehetőség ugrik be. A pumpa például jelképezheti a művész teremtő képzeletét, amely új jelentéssel ruházza fel a hétköznapi tárgyakat. Esetleg az ijedt tekintet azt jelzi, Dali valami mást látott a világban, és erre próbált képeivel bennünket is ráébreszteni? Mondom, minél tovább nézzük, annál furábbak ezek a karikatúrák. Még jó, hogy első ránézésre is hatnak.
 
Persze nem minden esetben, hiszen időnként szükség van arra a sokat emlegetett „alapműveltségre”, amelynek birtokában tudjuk, miért mulatságos Michelangelo ecsetet tartó keze, vagy Chagall esetében mit keres a hegedűs a háztetőn. Más estekben egyszerűen elég, ha ismerjük a Marlene Dietrich-et vagy Rutkai Évát. Így sokkal könnyebb értelmezni, miért így készültek el az őket ábrázoló rajzok. Vagy miért vicces az, ha Aesopus Andersennek mesél. Az is előfordul, hogy a karikaturista közismert kifejezésnek ad új értelmezést, mint például az „Örökrangadó” című grafika esetében.
 
Teszi mindezt finom eleganciával. Rajzaiból hiányzik a bántó él, a gúnyosság, sőt, gyakran a bölcsesség is megcsillan bennük. Ez utóbbi kijelentésemet alátámasztják a kötetben olvasható aforizmák, melyek szintén Kaján Tibor tehetségét dicsérik.
 
Az Élet-művészet a teljesség igénye nélkül nyújt betekintést a gazdag életműbe, további ismerkedésre csábítva az olvasót. Azok a szerencsések pedig, akik valamelyik könyves rendezvényen személyesen találkozhattak vele, akár csak egy dedikálás erejéig is, biztosan nem felejtik el a 2016-ban elhunyt művészt.