Főkép Emberek idő van, gyerünk a gyárba dolgozni! – kiáltja el magát a torzonborz, égnek meredő frizurás élmunkás. - A gépek nem várnak, mindenki csipkedje magát. De jobban ám, mint a múltkor.

Látom Fukuda is visszatért a szabadságáról. Remélem kipihente magát, és tele van ötletekkel, nem szeretném, ha megint azt kapnánk az orcánkba, hogy még mindig nu-metal kerül ki a kezünk alól.

Hé maga, igen ott azzal a jólfésült szőke sörénnyel – kurjant rá az egyik utcasarkon  ácsorgó középkorú férfira –, múltidézés helyett igazán csinálhatna valami hasznosat. Álljon csak be a sorba, oda a húrnyűvők közé. Miért máshoz is ért? Méghogy énekes, ne vicceljünk munka előtt.

Egyáltalán ne viccelődjünk. Az ipari metal könyörtelen, ezt jegyezze meg mindenki magának, és mivel ez kérem már a húsz+egyedik század, elektronikát is használunk. Többet mit korábban.

A riffek meg legyenek súlyosabbak, elvégre nem üveggyárba megyünk, hanem nehézfémgyárba. És semmi dühösködés, a szakszervezet feloszlott, mi meg profi munkások vagyunk. Meg vagyok értve?
A beosztottak csendben bólogatnak – elvégre mi mást tehetnének.
 
Na, valahogy így képzelem el a lemezfelvétel előtt eligazítást, amit Wayne Static mester tartott a többieknek.
Az mondjuk nem egészen világos számomra, David Mustaine mit keres az első szám előadói között (a gitárszólója ettől még élvezetes), de ez legyen a legnagyobb problémám.

Az előző koronghoz képest (Cannibal) súlyosabbnak, és talán egy kicsit egyszerűbbnek érzem az idei lemezt.
 
Nagy újdonságokra senki ne számítson, a bevált recepten (jellegzetes ének, szintetizátorhasználat és gitárjáték) mondhatni semmit sem változtattak, ezért az igazi rajongókon kívül az egyszeri embernek bizony összemosódnak a számok.

Érzésem szerint igazából három alkalommal sikerült csúcsra járatni ezt a technikát. Ilyen pillanat a nyitó „Lunatic”, a kissé szentimentális „Tera-Fied” valamint a záró „Grind 2 Halt”.
 
A többi sem rossz, csak másnap már semmire sem emlékszem belőlük, bár tény, ez a fajta zene nem tartozik rongyosra hallgatott kedvenceim közé.

Ha annyi engedményt tennének az átlag metalhallgatóknak, hogy kicsit változatosabb albumot készítenének, akkor a népszerűségük is sokkal nagyobb lenne – ebben teljesen biztos vagyok. Bár az meg már nem a megszokott Static-X lenne.
 
Az együttes tagjai:
Wayne Static – ének, szólógitár, programozás
Koichi Fukuda – szóló gitár
Tony Campos – basszusgitár, háttérvokál
Nick Oshiro – dob, ütőshangszerek
 
Közreműködők:
Dave Mustaine
Marc Jameson
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Lunatic
2. Z28
3. Terminal
4. Hypure
5. Tera-Fied
6. Stingwray
7. You Am I
8. Isolaytore
9. Nocturnally
10. Skinned
11. Grind 2 Halt

Diszkográfia:
Wisconson Death Trip (1999)
Machine (2001)
Shadow Zone (2003)
Beneath… Between… Beyond… (2004) válogatás
Start A War (2005)
Cannibal (2007)
Cannibal Killers Live (2008) koncert
Cult of Static (2009)